|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Szomorú karácsony
1956-Ausztria,Stadl-Paura,Lambach,kis parányi falu fenn a hegyekben.Tél volt és
nagyon hideg.Ide voltunk beszállásolva mint magyar menekültek kik átszöktek a határon.Egyesek jobb életet reméltek,mások mint magam, az életünket mentettük meg.
Kétszázezer magyar hagyta el hazáját aminek a nagy százaléka kalandvágyból vagy
jobb életet kívánt. Nekem.Nekem nem volt választásom egy orosz golyó volt bennem amit
később Amerikában vettek ki belőlem.
Minden barakban volt egy fafűtéses kályha ami némi meleget szolgáltatott.A tábor
egyik végében volt négy régebbi barak ahol jugoszláv menekültek laktak már régen,
akik regisztrálva voltak legtöbben Amerikába s várták az idejüket.Abban az időben öt évet kellett várni az engedélyre.Hogy miért fogadta be Amerika a sok magyar menekültet,azt mindnyájan tudtuk.Amerika becsapta,félrevezette a magyarságot hamis,hazug ígéretekkel amit tudtak,hogy nem fognak betartani ezáltal sok magyar
lett annak az áldozata.
A Jugoszlávokra volt bízva a konyha ahol nem éppen a magyar ízek szerint főztek
de megfelelt mindenkinek.Bizonytalan volt a helyzetünk szerettünk volna minél előbb
elkerülni valahová.Sokaknak voltak rokonaik különböző országokban nekünk,(én a
fiatalabb testvéremmel voltam) nem volt sehol senki ismerős vagy rokon.
Unalmas napjainkban sétáltunk a környéken,bementünk a szomszéd kis városban
ahol sóvárogva nézegettük a kirakatokat,venni nem tudtunk semmit,figyeltük a
helybelieket kik megrakott csomagokkal távoztak az üzletekből és láttuk rajtuk,hogy
nem szívelnek bennünket.
Mi magyarok mind barátok lettünk,a sorsunk egybekötött minket,hazátlanok lettünk,
és annak fájt legjobban kinek muszáj volt elhagyni hazáját!
Elejében a Monacói vöröskereszt vezette a tábort majd őket felváltotta a Dán vöröskereszt.Közeledett az első karácsony aminél fájóbbat elképzelni sem lehetett.
Karácsony a szeretet ünnepe,mikor a boldogság sugárzik mindenkiben s mi ott álltunk
árván,elhagyatottan üres,reménytelen ígéretekkel.
Otthon maradt szeretteinkre gondoltunk kik aggódtak miattunk kikkel együtt töltöttünk
minden karácsonyt szeretetben kiknek ajándékokat vettünk,láttuk a boldogságot
csillogó szemeikben.
Eljött a karácsony este.Szomorúan néztünk egymásra,ilyen karácsonyunk nem volt
sohasem.Megöleltük egymást,az volt az ajándék a szeretet bennünk több volt mint
bármi más karácsonykor,a sorsunk egybefonódott mint testvérek,imádtuk ezt a szomorú napot.A láger bejáratánál volt egy hatalmas fenyőfa,amit a tábor vezetősége
feldíszített villanyégőkkel,este volt,mi magyarok mind köré álltunk,hideg volt,hullott a hó
és a könnyek a szemeinkből,énekeltük a Mennyből az angyalt,s az volt a
legszomorúbb karácsonyom. |
|
|
- december 28 2015 20:41:34
Kedves Tibor!
Szívbemarkoló az írásod.Mit is lehet erre mondani? Sok mindenen átmentél, megtapasztaltál.
Szeretettel gratulálok és Boldog Újévet kívánok: Viola  |
- december 30 2015 15:35:58
Kedves Viola !
Az élet a legnagyobb tanító mester
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
