|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Temetőben
Vannak, akik kimondottan szeretnek temetőben sétálni. Talán a megnyugtató hangulata miatt. Ez nem is függ életkortól. Tavasszal, vagy az ősz elején nagyon szép szokott ott lenni. Öregek már más érzésekkel sétálnak a fák alatt. Nem is nagyon figyelik a sírkövekre vésett neveket, dátumokat. Talán ez már annak az ideje, amikor az ember megadja magát: eljöttem, itt vagyok.
Idős férfi jött haza külföldről, hogy eltöltsön egy hetet Budapesten. Közel volt a hetvenhetedikhez, Már a második nap reggelén elindult, hogy meglátogassa szeretteit a temetőben. Ezen a borult, de langyos decemberi napon dél körül fordult be a Kerepesi-temető kapuján. Odalépett a bejárattól rögtön jobbra lévő virágbolt ajtajához. Szemben, a kápolna előtt, valahol az úttest közepén, teljesen szabálytalanul parkolt egy D-rendszámú VW. Mintha ez a németeknél így lenne szokás. A motor járt, de a vezető már útban volt, ő is a virágoshoz. A kocsiból egy fiatal lány nézett utána. A boltba az idős férfi lépett be először, de a németnek megtartotta az ajtót. Az nem köszönte meg.
- Öt szál krizantémot kérek – mondta az öreg az elősiető eladónak. Mosolygós nő volt, hát meg merte reszkírozni a viccet: - Vagy vegyek még egy hatodikat is? Magamnak?
- Na, talán arra még nem lesz szükség – kacarászott a nő és kiválasztott öt szálat a kért virágok közül.
Fizetés után a fehér virágokkal kimenőben találkozott a tekintetük az autóssal. ”Vén hülye!” Ez volt az arcán. Szemöldöke felvonva, szóval, ahogyan ilyenkor szokás. A kifelé menő hallotta még, hogy a német is magyarul szól az eladóhoz.
- Németből megteheti, hogy kocsival jön, de nekem ez két nap és sok benzin.
Svédországból jot. A bolt ajtaja becsukódott, az öreg pedig sok éves szokás szerint átment a kápolna bejáratához, közben elhaladt az autó mögött, ahol már javában terjedt Diesel szaga. Akkor a járdán már balra folytatta sétáját a sírok felé vezető főúton. Szokásaihoz tartozott, hogy itt, a jobb oldalon, meglátogassa az innen 3-4 percre lévő Ady sírját. Mielőtt elért odáig, a VW lassan elhaladt mellette. A lány a virágszálakat nézegette, a férfi pedig lehajolt, hogy a kormánytól kilásson az öregre. Találkozott a tekintetük. Akkor olyanra húzta a száját, mint aki únja már, hogy megint ez az öreg került az útjába.
- Dehát hülye: ő hajolt le, hogy lássoon – mondta félhangosan az ember, azután nézett csak körül. Nagyon sokat beszélt magában, de soha sem hanggal.
Egyeseknek kicsit elrontják az illúziót a sírkert felett lassan, alacsonyan elhúzó repülők, de az öreg ilyenkor mégis próbálta megtalálni a szép, áramvonalas testeket. Lehet, hogy ült már valamelyiken sok-sok repülőutazása során.
Ady síremlékén most is volt pár hervadt virág. Ez a mostani látogató tudta, hogy hamarosan jönnek a friss virágok, mert Adyt sokan szerették. Ekkor jutott eszébe, hogy Adynak nem hozott virágot. Miért felejti el minden évben? Néha kétszer is egy évben, amikor Svédországból hazajövet kijön ide a saját halottaihoz, meg a felesége halottaihoz, meg még sok halotthoz, akik közül már negyedik évtizede csak a Karinthy Frigyesnél tesz le egy szál viragot meg egy követ a többi mellé.
- Kit érdekel, hogy már evangélikusként… Jól van. Mindegy, na.
Ady után hamarosan a ravatalozó előtt elterülő füves részhez ért. A közös vázákba elhelyezett három virágot. Ide szüleinek és felesége nővérének poraihoz jött kicsit elgondolkozni. Leült egy padra. Ahogyan ilyenkor lenni szokott, emlékképek vonultak föl, a háború, az iskolás idők. Eltelhetett egy fél óra, mire rászánta magát a búcsúra. Felállt és kicsit meghajtotta a fejét. Nem sietett. Nem is nézett órájára. Sétálva továbbindult.
Évről évre több halotthoz megy oda. Szerencse, hogy Karinthy mögött rögtön ott nyugszik Faludy György, kicsit balra Illés Lajos, a zenész. Egészen a közelben, a sétány másik oldalán, egy nagy háromszögben meg a rengeteg színész sírjai szinte már összezsúfoltan. Micsoda nevek! Na, és itt pihennek felesége szülei és elődeik már egészen az 1800-as évek eleje óta. Három sír egymás mellett. Ott jutott eszébe, hogy a megmaradt virágokat ott felejtette a padon, ahol ült. Sietett vissza. Futni már régen nem tudott, de sietett. A távolban látta a német autót lassan kifelé haladni. A virágok ott feküdtek a padon. Megnyugodott. Most sem volt ok sietségre. Sírok között lépkedett megint a színészek háromszöge felé. Eszébe jutott, mit mondott a virágárus nőnek. Megcsóválta a fejét. Hirtelen arra let figyelmes, hogy a VW sietve haladt a ravatalozó felé, ahol hallhatóan lefékezett, majd lassan visszafordult és megállt. A kipufogóból kis felhőcskék szálltak föl.
Felesége szüleinek, elődeinek sirjáról készített néhány képet, azután kicsit hátrálva elhagyta a szomszéd halmokat és kilépett a sétányra. Vele szemben – azt hitte, el akarja gázolni -, ott közeledett a ”szellem-autós”. Fellépett a járdára, az autó megállt mellette. A vezető ablaka akkor ereszkedett lefelé.
- Na, mi van, öreg? Meggondolta magát? Mégsem akar maradni?
Az öreg, mintha szuggerálni akarná, két ujjával hirtelen az autós irányába bökött:
- Téged vártalak – kiáltotta ingerülten. Ebben a pillanatban a vezető hasa előre rándult, a motor rázkódott egyet és lefulladt. Az ember ájultan hanyatlott hátra. A lány a hátsó ülésről hajolt előre és apját rángatta. Erre az autós szeme kinyílt. Tekintete lassan rátalált a járda szélénél álló öregre. Rémület volt az arcán. Hirtelen gyújtást adott és indított. Az első kerék megpördült, alóla kis füst jelezte a sietséget.
Az öreg nézett az autó után. Maga sem hitte, ami történt. Codálkozott, hogy ezt meg merte tenni. Hátratette kezeit. Lassan elindult a kijárat irányába. Kacarászva tett meg pár lépést. Lopva körülnézett és ezt mondta:
- Vagy így, vagy úgy, de azt hiszem, valamit nem jól csináltam?
2015.12.30.
|
|
|
- december 31 2015 18:57:08
Érdeklődéssel olvastam,tetszett
TIbor |
- december 31 2015 21:19:07
Köszönöm, Tíbor. Boldog 2016-ot kívánok és köszönöm az olvasást!
Laci |
- január 01 2016 18:57:09
Nagyon tetszett az írás, lehet azért mert nekem is kevesebb van hátra...
és nagyon szeretek jó időben a temetőben sétálni is.
Boldog 2016-ot kívánok Neked és sok sok szép írást.
Ha nem is szólok hozzá mindenhez, minden prózát érdeklődéssel olvasok.
esprit |
- január 01 2016 20:30:57
Kedves [b]esprit[/b], köszönöm szépen az olvasást és sikerekben gazdag 2016-ot kívánok!
Szeretettel:
PiaNista |
- január 14 2016 09:52:39
Kedves PiaNista!
Hát ide is eljutottam, már időszerű volt a rohanások között.
Nagyon tetszik megemlékező írásod, jó volt követni Téged temetői utadon.
Szeretettel kívánok Boldog Újévet és további serény munkálkodást: Viola  |
- január 15 2016 17:16:37
Drága [b]Viola[/b], köszönöm, hogy olvastad. Tényleg ott voltam és végig is jártam ezt az utat (szülôk, Karinthy, Faludy, Illés és Bea szülei-ôsei).
Ölellek:
LaciPiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
