|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_
Temetői történetek
A városban
Na, ez már sokkal-sokkal később történt. Egy éjjel kimentem, hogy szétnézzek a városban. Gyorsan oda is értem. Nem szoktam ilyen utakhoz, így nem gondoltam, hogy ez csak ennyi. Nem éltem még ezzel a lehetőséggel. Ekkora elszigeteltségben egyszerűen nem érdekelt más, mint a régi célok, ideálok, gondolatok, amelyek segíthettek volna átformálni néhány ember gondolkozását. Valójában meg voltam sértve. A sors egyszerűen igazságtalan volt hozzám. Volt még néhány dolgom, amit szerettem volna elintézni, de akkor egyszerűen, egészen váratlanul mindennek vége lett. Mintha falak omlottak volna rám minden irányból. Értelmetlen és végzetes dolgok halmaza fedett el minden lehetőséget, hogy végre leírjam, amire olyan sokáig készültem. Most meg még arra sem emlékszem, miről is szóltak azok pontosan, csak azt tudom, hogy első dühömben ordítani szerettem volna, de már arra sem volt lehetőségem.
Most ott álltam a város közepén két széles utca kereszteződésénél. Későre járt. A forgalom is gyér volt. Alig láttam embereket. Legtöbbjük fogta az egyik fülét, vagy magában beszélt. Ez új divat lenne? A villamosokon, buszokon utazók kifejezéstelen arccal ültek. Senki kezében nem láttam könyvet. Még csukva sem.
Bementem pár éjszakai lokálba, ahol mindenki ok nélkül is nevetett. Élelmiszert vásároltak néhányan egy éjjel nyitva tartó boltban. Régen nem voltak ilyen üzletek. A vásárlók sokáig álltak minden pult előtt. Gondolkodtak. Legtöbben üres kézzel mentek ki. Nem vettek semmit.
Arrébb, elég sötétben, két férfi állt egy ház falánál. Mindkettőnek sör volt a kezében. Hallgatóztam.
- Nem látott senki?
- Persze, hogy nem.
- Jól körülnéztél?
- Peeeersze.
- Mikor adod a részt?
- Hülye vagy? Jó helyre tettem.
- Ha nem követtek, elmehetek veled. Minek kell holnapig?
- Te félsz, hogy átváglak.
- Neeee, nem arról van szó. Nyögött?
- Gyorsan ment. Neked nem mindegy?
Ebben a pillanatban mindkettőjük hátánál megjelent egy-egy alak. Heves mozdulatok. A két megjelenő már el is tűnt. Az egyik sörösüveg összetörött, a másik sokáig gurult a járdán. A két ember sötét kupaccá vált a fal tövében. Rendőrségi autó száguldott el mellettük. Nem miattuk jött. A következő sarkon már el is kanyarodott.
Akár merre mentem, a levegőben érdektelenség, lemondás, közöny lebegett, mint valami emberi hangulatot tompító köd, amelytől nem lehet megszabadulni. Hol vannak azok, akik élni születtek erre a világra? Hol vannak, hová lettek azok, akiknek céljuk volt és dolgoztak, s ha kellett, újra kezdtek? Milyen jovő az, amit ezek építenek? Építenek egyáltalán?
Lehangoló élmény volt ez nekem. Elvette a kedvemet a további sétától. Talán nem is olyan nagy baj, hogy nem végeztem be terveimet, nem írtam le, amiket egykor úgy akartam, hadd olvassa más is. Kit érdekel ma már az, hogy én akkor mit gondoltam, mit tartottam fontosnak? Egyhamar nem megyek be a városba. Keseregni? Nem. Inkább maradok.
Ott.
A sírban.
|
|
|
- január 14 2016 03:50:49
Kedves István!
Veled bolyongtam a nagy éjszakában, csak a végén lepődtem meg kissé. Reméljük, hogy odaát már megnyugvásunk és elfoglaltságunk is lesz és nem jövünk a Földre nézelődni. Akik itt járnak, azok nem a jók közé tartoznak.
Szép napokat kívánok szeretettel: Viola  |
- január 14 2016 15:27:37
Kedves [b]Viola[/b], írtam neked e-mailt. Aggódtam, mert régen láttalak.
Üdvözlettel:
László |
- január 14 2016 16:32:43
Kedves Pia Nista
Érdekes gondolatok jól megfogalmazva.Bizony a kép szomorú de talán
nem mindenki látja így.Az élethez fantázia kell,merészség
Felül maradni az a cél.
Üdv. Tibor |
- január 14 2016 17:57:43
Kedves[b] Tiberius[/b], köszönöm az olvasást. Én is olvasom a beszámolóidat, némelyikhez írtam is pár sort. Nem tudom kihagyni, hogy itt most nem a felül maradásról van szó, hanem az "alúl maradás"-ról, hiszen a mesélô a sírból, mint szellem látogatott be a városba és a sírba is tért vissza.
Köszönöm és a legjobbakat kívánom!
PiaNista |
- január 14 2016 20:13:39
Kedves László!
Kisül a szemem a szégyentől, bocsáss meg, hogy elkereszteltelek, de ez könnyen megy nekem, ha nem látom a nevedet. A nevekkel különben is hadiállapotban vagyok, mint a gyógyszerekkel, elfelejtem.
E-mailt nem kaptam Tőled, ha csak itt nincs. Megnézem.
Szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 07. kedd,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
