Napkorong

Ádámnak nevez engem egy magát istennek mondó hatalmas úr. Sokat beszélget velem, mert unatkozom, - talán ő is - ezért készítette játékul magának a földet hat nap alatt szinte tökéletesre. Környezetem óriási kert, mindenféle növények - fák, virágok - és állatok mászkálnak, hangoskodnak, békében eszegetnek. Nem értem a nyelvüket, szeretnék egy magamhoz hasonló társat, akivel szórakozhatnék.

Megkértem a teremtő mestert, gondoskodjék nekem egy másik emberről, aki szép és szeret játszani, dalolni, táncolni, beszélgetni, akivel jól érzem magam. Az Úr megértett és teljesítette kívánságomat. Egy mákvirág levével elaltatott, és
mély álomba merültem. Álmomban szebbnél szebb emberformájú lényeket vonultatott fel előttem a Teremtő és kérte, hogy válasszak közülük egyet, akit majd Évának nevezünk. Alaposan megszemléltem a lényeket és egy hosszú szőke hajú, formás domborulatokkal rendelkező nőt kiszemeltem.
Kissé fáradtan ébredtem, de rögtön feléledtem, amikor az
álmomban választott szépséget megpillantottam magam mellett.
Ott feküdt a selymes füvön mellettem mezítelenül. Nosza! Rögvest megtapogattam, vajon valóra vált-e kívánságom, vagy még most is csak álmodom. ő is megsimogatott engem, egymáshoz simultunk és ez rendkívül kellemes érzést keltett bennünk.
Megéreztük, hogy majd gyakran ismételni fogjuk. Az úr hangját hallottuk ekkor.

- Itt ez az édenkert, minden a tietek, csak a kert közepén álló két fa - alma és körte - gyümölcséből ne szakítsatok, mert ez csak engem illet.
A tilalom Éva kedvét nem vette el tőlem, de amikor éppen aludtam, a fáról letekeredett egy szép színes kígyó - mint később kiderült - ő volt a Sátán, Isten ellensége - és elárulta Évámnak a két tiltott fa titkát. Az alma a tudást, a körte a halhatatlanság gyümölcsét érlelte.
- Ha esztek erről a két fáról gyümölcsöt, ti is olyanok lesztek,mint az Isten, mindentudók és halhatatlanok - súgta a kígyó képében megjelenő Sátán.
Évát csábította a lehetőség és szakított két almát. Egyiket jóízűen harapdálta, másikat - mikor ébredeztem - kezembe nyomta és biztatott, hogy egyem meg. Szót fogadtam és harapdálni kezdtem az almát.
Ekkor dörgő hang hallatszott és megjelent az Úr előttünk.
- Megszegtétek parancsomat ti hálátlanok, bűnhődjetek! Kiűzetlek benneteket az édenből, dolgoznotok kell és szenvedni,de nem lesztek örök életűek,mert a másik fáról nem volt időtök enni.

Megjelent karddal egy fényes angyal - az úr szolgája - és kilakoltatott minket a paradicsomból. A nevezetes esemény óta sokat dolgozunk, arcunk verejtékével keressük a betevő falatokat, az állatok ellenségesek lettek irántunk, mert kénytelenek vagyunk vadászni rájuk, hogy tápláló húsételhez jussunk. Évával sokat hancúroztunk, gyerekeink születtek, - és
ahogy a büntetés szólt - a szülés nagy szenvedéseket hozott Évának. Mégis szaporodtunk és betöltöttük a földet, de halálunk után porrá válunk, hiszen porból lettünk.
A világ isten álma volt, de Ádám kérésére és Éva vétke miatt az egész emberiség egy nagy álomból született, tehát nem más,mint ÁLOMVILÁG.