|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Egyszerű történet
Lányom a vártnál két héttel korábban született, kis testsúllyal. Gyenge a mellkasa - mondta a doktor - sokat kell majd sportolnia, akkor kinövi ezt a gyengeséget./később így történt/
A doktorbácsinak igaza volt. Kislányom tízéves koráig hat alkalommal kapta meg a tüdőgyulladást, de gyorsan gyógyult.
Betegségei idején magára kellett hagynom, mert napi munkám
nem volt hosszú és kislányom el tudta látni magát. Korán megtanult beszélni, kijelentette, hogy a legjobb dolog az, hogy lehet sokat társalogni, el is neveztük őt ezért Dumszinak.
Anyám segített a nevelésben, ha tehette, vele töltötte az időt, amíg én haza értem a munkából. Akkoriban még ritkaság volt húshoz jutni, sorban kellett állni hét végén érte a hentesnél. Ilyenkor anyám kislányomat is magával vitte a kocsiban tolva. Az én élelmes lánykám unta a sorban állást és hangosan kiáltott a hentesnek:
- Bácsi, kérek husikát!
A hentes felfigyelt a kedves gyermekhangra,és egy szelet parizert adott a kezébe, anyámat pedig soron kívül kiszolgálta.
Meglepetéssel szolgált nekem kislányom azzal is, hogy amikor még nem járt iskolába sem, magától megtanult olvasni - mert beteg lévén az ágyban unatkozott - és megtanulta Petőfi Falu végén kurta kocsma című versét, a tartalomjegyzéket is tudta kezelni. Mindent érteni akart, és érdekes kérdéseket tett fel néha. Ilyen volt például az is, hogy vártuk a megállóban az autóbuszt és elhaladt előttünk egy teherautó sertésekkel megrakodva.
_ Hova viszik ezeket a disznókat, - kérdezte, mire én:
- levágni a vágóhídra.
- értem - felelte - ugye, azért, hogy rövidebbek legyenek...?
Volt egy kedvenc copfos játékbabája, vele aludt, mindenhova magával hurcolta. Egy éjjelen arra ébredtem, hogy a szekrény fiókjában kotorászik.
- Mit keresel itt az éjszaka közepén, - kérdeztem
- hát az ollót, hogy kivágjam Másenykát a paplanból,mert belebújt,míg én aludtam, és most előveszem és ki fog tőlem kapni.
Rajzolj nekem vitamint, - kért egy másik alkalommal.
Meg tudott lepni, és nem csoda, hogy olyan életpályát választott, ahol kibeszélheti magát: tanár lett. |
|
|
- február 16 2016 11:53:19
Egyszerű történet Saroltám, ahogy írod, de nagyon kedves, emberi érzéseket fogalmazol meg benne. Szeretem élettörténeteidet. Igen, egy kisgyerek egy anya életében mag a csoda, és amikor már beszélni is tud, szebbé varázsolja szülei életét.
Lelki szemeim előtt láttam a kislányod cselekedeteit, akár a hentesnél, vagy akár az éjszakai "hadművelet" közepette.
Szép emlékek ezek, igen, melyek elkísérik az embert amíg él.
Szeretettel olvastalak és gratulálok. Jó pályát választott, hiszen aki a gyerekeket szereti rossz ember nem lehet.
Évi |
- február 16 2016 12:57:37
Drága Évi!
köszönöm kedves szavaidat.
Így van ez - büszke vagyok ráma is, neki is van 2 lánya, ők is aranyosak, szeretnek minket, de messze élnek tőlünk, ritkán látjuk őket.
szeretettel köszöntelek
Sarolta |
- február 17 2016 10:15:13
Értelek! És a távolság még szebbé teszi az emlékeket, mert hiányoznak.
Vigyázz magadra!
Évi |
- február 17 2016 13:01:58
Drága Évi
örülök, hogy a barátod lehetek
szívből köszönöm, de sajnos annyira legyengültem már, hogy írni sincs mindig erőm
Sarolta |
- február 19 2016 02:04:23
Drága Sarolta!
Nagyon tetszett a történeted, szívesen olvastam.
Csak írj még sok hasonlót.
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
