|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
_
A találmány
Nagyon régen történt, amit itt leírok. A világ egyes területein gyorsabban, máshol lassabban alakult az emberek élete. Voltak népek, akik erdőkben, vagy barlangokban laktak, voltak, akik letelepedtek és együtt próbálták előteremteni, amire szükségük volt. Akár elejtett vadat, akár követ, fát hoztak maguknak, nem volt egyszerű a szállítás.
Egy napon asszony érkezett a sivatag szélén élők kis városához. Több napja vándorolt már a szabad ég alatt. Nappal forró volt a levegő, éjjel a hidgben vacogva próbált aludni. Hátán, rongyba kötözve, egy korsóban pár csepp, átmelegedett ivóvíz volt mindene. Az élelem már előző nap elfogyott. Karján cipelte alvó gyermekét, akit már alig bírt el. Leült az első kunyhó árnyékában. Óriási sóhaj szállt ki a melléből. Nézte az embereket, különösen a hordárokat, akik a rájuk bízott terhet két rúd közé kifeszített bőrlepedőre rakták. A rudak egyik végét hónuk alá fogták, s ezek másik végét pedig a földön húzták. Az évek során az utakon két keskeny árkot kapart már a sok gabona, gyümölcs, meg a sok-sok áru súlya. Az asszony sokat gondolkodott, hogyan segíthetne magán, hiszen hosszú út állt még előtte. Elővette a korsót, megnedvesítette a gyermek száját s a sajátját, majd lassan felemelkedett és elindult. Egy mesterembert keresett, aki segíhetne rajta. Nem telt sok időbe. A város közepén meg is találta. Szépen meghajolt az idős ember előtt és elmondta, miféle ládát csináljon neki. Ha lehet, még ma.
- Látom, nagyon kifáradtál. Most még egy ládát is akarsz cipelni? És nem értettem: mit tegyek az elejére?
- Már napok óta gondolkozom, hogyan lehetne könnyebbé tennem terhemet, meg ezt a fárasztó utat.
Akkor aztán elmondta az embernek, mit erősítsen a láda elejére és mit toldjon a végére. Nehéz volt elmagyarázni, ezért az udvar porába rajzolta le, amit mondani akart. Magyarázta, mozdulatokkal érzékeltette, mi is az, amit egyik éjjel megálmodott úgy, hogy fel is ébredt rá.
Nos, mire az asszony élelmet hozott és korsójában frissre cserélte a vizet, az ember elkészítette, amit kért tőle. A vándor még pihenni sem akart. Ki akarta próbálni, könnyít-e az ötlet a gondjain? Nagyon köszönte az öreg segítségét. A kis ládát szalmával bélelte ki, gyermekét és kis csomagját elhelyezte rajta, majd megemelte a ládikó végén a két fogantyúval, s vidáman megtolta terhét. Integetett is, mielőtt befordult egy ház mögé. Sokan nézték, amíg ki nem ért a város tulsó szélén, ahol lassan elveszett a forró sivatag fölötti levegő rezgésében.
Az öreg mesternél pedig sokáig álltak a sorok, hogy nekik is építsen ládát, amit könnyen meg lehet tolni, mert jól gördül azon a két dolgon, aminek még neve sem volt.
Legalábbis addig és ott.
2016.
|
|
|
- március 16 2016 01:12:46
Érdekes írás,de még érdekesebb lett volna ha tudnánk,hogy a
hölgy hol lakott
Legelöször gondoltam Neolithick kor,Bronz kor vagy talán ami a
legszimpatikusabb Mezopotámia.
Tetszett a történet,gratulálok
Üdv. Tibor |
- március 16 2016 21:00:18
Kedves Tibor, köszönöm az olvasást. Én - úgy magamban - szintén Mezopotámiára gondoltam, de elégnek találtam, hogy az anya sivatagból jött és oda is ment, a teherhordók leírásából kiderült, hogy RÉGEN volt.
Üdvözlettel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 10. csütörtök,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
