Napkorong

Rendhagyó húsvét...
- Tündi kedvesem, van egy korszakalkotó ötletem! Ne legyen már minden olyan unalmas a húsvéti szokásainkban - jó, jó, nekünk nincs is semmilyen szokásunk, de akinek van, és most az egyszer nőpárti leszek, mert egyébként fiúpártiak vagyunk, tudod -, mert emancipáltak vagyunk. Nem tudtad? Hát akkor közlöm Veled. Ettől az évtől kezdve megváltoztatom a nők számára a szokásokat. - mondtam Tündinek büszkén és még vállba is veregettem magam a szuper ötletemért.
- Na, jó, tudod, hogy én Veled vagyok, hiszen mi egyek vagyunk, én diktálok Neked, hiszen én vagyok a Múzsád által hozzád irányított ihleted. De ezt a szösszenetet most ketten hozzuk össze, mert nem akarom, hogy a sarki kocsmában a fiúk megverjenek! - mondta Tündi, bár, Ő nagyon bátor lány, el is kezdi az edzést, a "gyúrást". Na figyelj, én most lerongyolok az edzőterembe, mert akkor mától érvénybe lép a "B" tervünk. - és itt hagy.
Hát jól van, hadd menjen, miért találtam ki ezt a baromságot, akkor most vállaljam a következményeket. Összecsődítem a barátnőimet, ismerőseimet, kedves rokonaimat, előadom a korszak alkotó ötletemet, mindenki hazamegy a konferencia után és közli a párjával az álláspontunkat. Van amelyik férj duzzog, műbalhézik, pakol, csomagol (hadd menjen, de vigye a gyerekeket is, ez most szabály) Aztán akadnak olyanok is akik igazából örülnek e döntésnek. Ilyen a Szabolcs. Talán Ő is emancipált férfi.
Igy szól hozzá Rózsika a neje:
- Kisfiam, mától kezdve Húsvét hétfővel, vagy nem, inkább keddel bazárólag Te végzel itt mindenféle házi munkát - sütés, főzés, takarítás, bevásárlás - amit én szoktam húsvét előtt. Megértetted? Ja, hogy ki lesz a gyerekekkel közben? Hát Te! Viszed őket magaddal, legalább meg tudod, hogy milyen jó gyerekeket nemzettél, illetve jók Ők, ha velem vannak, mert én tudom őket fegyelmezni, odafigyelek rájuk, Te inkább berakod a füleidbe a dugót, hogy ne halld őket, mert Neked TV-t kell nézned! Na majd most nem fogsz! De frankón készülj fel a húsvétra ám, mert vendégeket várok! Locsoló Vendégeket. Persze, arra a pár órára amíg meglocsolnak, én kellőképpen lerészegedek, de csak annyira, hogy tovább tudjak indulni a barátnőimmel. Hová, hová, nem mindegy az Neked? - ezzel kezébe kapta az autójuknak a kulcsait és elrobogott. Mire Szabolcs utána akart szólni, hogy "de akkor most Ő mivel menjen bevásárolni, cipekedjen?" a Neje sűrű búcsúcsókokat dobva a kacsójára odafújta Szabi szemébe. Szabolcsnak könnyek gyűltek a szemébe, még egyelőre nem láttam kristálytisztán, hogy öröm-e vagy bánatkönnyek voltak. De hogy néhány pillanatig zokogott, az biztos, vagy kacagott? A franc sem tudja már, de ki fog derülni hamarosan.
A két csemetéje már nem olyan kicsi, tizenévesek, mintha örültek volna anya távozásának Szabi kiadta nekik a "parancsot" csináljanak rendet az egész lakásban, utána indulnak hárman vásárolni. A nagy áruházban találkoztak Gizikével. Gizike első szerelme volt Szabinak, de talán még nem múlt el teljesen közöttük a vonzalom. Lehet, hogy ezért örült annyira Szabi? Természetesen az első szerelem felajánlotta a segítségét - mindenben, igen, jól olvasod mindenben - hiszen volt már egyszer tűz közöttük, miért ne lobbanhatna újra. Csak a gyerekeknek nem tetszett az ötlet, mert ők rögtön "levágták", hogy mi a pálya. De Szabit ez rohadtul nem érdekelte...
Közben a csajszik buliztak, szórakoztak, egyik bárból ki, a másikba be, edzések, romantikus esték a chipendale-fiúkkal, folyt a mámor, folyt a szesz. De hiányzott valami, valaki, a csend, a nyugalom, még akkor is, ha nem volt az igy a húsvét előtti héten. Eldöntötték, hogy Húsvét Vasárnap és Hétfőre hazamennek, meglepik a családot. Elég volt nekik a bulizásból. Bár ne tették volna! Minden pasi tutira el volt foglalva, folyt a pia, folyt a mámor, a gyerekek bárhol...mindegyik máshol, másnál.
Volt aki pakolt, és távozott, volt aki bocsánatot kért, vagy aki fittyet hányva az egészre, beszállt a "körbe" persze a húsvéti körbe, miért, mi bajod van ezzel?
Tündinek nem tetszik valami amig írom - irjuk a szösszenetünket -, és beledöfi hegyes körmét a vállamba!
- Na figyelj nagyokos! És mi lesz a végkifejlet? Mert eddig ez a történet egy nagy nulla, végkifejlet, befejezés nélkül pedig átmegy mínusz 12-be. - mondja Tündi és ott hagy, kilibben az erkélyre cigizni - viszi az egész dobozzal, nem hagyva nekem egy szálat sem - és flegmán visszaszól: Oldd meg picinyem, egyedül, Te találtad ki, akkor most oldd meg, rám ne számíts!
- Ott egyen meg Téged a fene cigarettástól, erkélyestől, tudod? Ha most nem segítesz, örök harag! - ordítottam volna utána, de már késő volt, láttam, hogy képzeletemben megjellenek a barátnői, barátai az ihlet-lányok,fiúk és vihorásznak az erkélyen. Az én erkélyemen! - tovább kell törnöm a hülye fejem...
És akkor kinézek az erkélyen és meglátom Őt! Hát persze, hogy Őt a Szabit, ballag a házunk felé a két kamaszodó fiúgyermekével. Ekkor beugrott, hogy Ő volt az első plátóinak hitt nagy szerelmem, de ott is maradt azon a szinten. Jött, jöttek, rendületlenül - hozzá kell tennem, hogy Ő volt az egyetlen, különben régi kollégám, akit megtűrtem a lakásomban húsvétkor, mert Ő intelligensen tudott viselkedni, tisztelettudó volt minden körülmények között. Nyilvánvaló volt, hogy most is megközelíthetett...
Beengedtem a tudatomba, hellyel kínáltam őket, elő vette...a csodálatos illatú parfümöt - Ő mindig azzal locsolt, a kedvenc parfümömmel -, most is megtehette, de valami furcsát véltem felfedezni a tekintetében. Rá is kérdeztem, mielőtt tovább robognánk az események vonatán.
- Mi a pálya, Szabikám, miért nézel rám ilyen eszeveszett szenvedéllyel a tekintetedben?
- Mintha nem tudnád, de jól van, tudom, hogy Te csak a káposztát szereted felmelegítve, úgyhogy azt is hoztam. Foglald el a helyedet az étkezőben, a fiúk pillanatok alatt terítenek, én pedig melegítek. Töltött nekem egy kis Martinit - édeset - mert akkor azt szerettem és isteni illatok terjengtek a lakásban.
Ekkor tépett be az erkélyajtón Tündi. Ő tudta nagyon jól, hogy Szabi milyen helyet foglal el az életemben, és szorosan mellém ült diktálni. Féltett, nagyon féltett, és gondolt egy újabb csavart a "művünkben". Sejtettem, hogy ezzel vissza tudom csalogatni. Msolyogva vártam a végkifejletet:
- Írd, légy szíves! Feláldozom magam, megkönyörülök rajtad! Végszó, Te maradsz itthon a Szabi Fiaival miután a káposztát elfogyasztottuk, én pedig lerongyolok Szabival a közös bárunkba, mert nehogy azt hidd, hogy csak Neked jön(ne) be ez a helyes fiú! - és öltözködni kezdett.
- Rendben Tündikém, rendben, menjetek csak, tudd, hogy ez is a B-tervemhez tartozott, tudtam, hogy ezzel kiugratom a nyulat a bokrodból. Te még független vagy, menj, addig én kidolgozom a fiúkkal a következő évi húsvéti akciónkat. Értelmes gyerekek ezek, miután elmosogattak, rendbe tették a konyhát mindenki elvonult egy szobába és tette a szokásos dolgát. Úgy gondolom, hogy mindenki jól érezte magát ezen a rendhagyó húsvéti ünnepen.

Hozzászólások

Tiberius - március 24 2016 09:28:06
kedves Évi !
Elvesztem az olvasásban,rengeted új szó (nekem) amiket soha nem
hallottam.A történet jó,nekem egy kicsit hosszú.
Szeretettel gratulálok
Tibor

gyongyszem555 - március 25 2016 05:41:26
Kedves Tibor!

Ha számodra rengeteg új szót használtam, akkor érthető, hogy "elvesztél" az olvasásban. Igen, a történet egy kicsit hosszúra sikerült, igazad van. Köszönöm szépen, hogy olvastál.

Szeretettel: Évi