Napkorong

Pici

- Pici, szaladj, hozd ide!
A fatal kutyta nekiiramodott, de máris lefékezett és kérdőn nézett gazdájára, a kamasz fiúra, hiszen nem is volt mit visszahozni. A gazdi is belátta ezt és a gondolat meg is maradt a fejében. Ezért aztán, úgy két héttel később, beíratta kutyáját egy kis megnevelésre, hogy könnyebb legyen vele az élet. Okos eb volt Pici. Gyorsan tanult. Amikor eljött az ideje, gazdájának jól is esett kimenni vele a parkba, mert tudta, nem vall szégyent kutyájával. A sok gazdi integetett nekik, pedig addig soha nem találkoztak egymással. Körülöttük rohangáltak a kutyák. Játszottak egymással és mind nagyon jól viselték magukat. Semmi marakodás, legfeljebb játékos vakkantások.
A fiú, amikor harmadik alkalommal volt kint Picivel, az első óra végén különös dologra let figyelmes. A kutya futni kezdett egy láthatóan határozott cél felé. A fiú nem tudta, hová igyekszik annyira, ezért elkiáltotta magát:
- Pici! Pici!
Azután eszébe jutott a tanult vezényszó:
- Pici! Stopp!
Akkor, mint valami varázsütésre, Pici és az összes többi kutya leült és csend lett. Persze csak egy pillanatra. Akkor az összes kutyatulajdonos egymásra nézett és hangosan felnevetett.
Azért Pici sok barátot szerzett magának, gazdája is találkozott itt egy lánnyal, akinek szintén volt kutyája. Pontosan olyan, mint Pici.

Göteborg, 2016.

Hozzászólások

PiaNista - május 30 2016 11:17:08
Második bekezdésben helyesen: leTT figyelmes

Bocsánat!

PiaNista

Torma Zsuzsanna - július 15 2016 09:02:00
Kedves kis történetet hoztál, László!

Biztos vagyok abban, hogy ha a sok kutyatulajdonos oktatásra járatná négylábú kedvencét (kedvenceit), nem lenne annyi fölösleges kutyaugatás sem akkor, ha postás érkezik, sem a kutyasétáltatások alkalmával. S nem mennének egymásnak a különböző fajtájú ebek!
Valószínű, hogy nem minden kutyatartónak van az oktatásra pénze, hiszen sokan még csipet sem tetettek a kutyájukba és többen még beoltatni sem viszik (vitték) el. Ez olyankor derül ki, amikor valamelyik kutya megtámad egy idős embert, vagy egy kisgyermeket! Még akkor is, ha azelőtt, nagyon kedves volt. De nem csodálkozom azon, hogy a kutyák is néha "bekattannak", biztos van rá okuk, mert mostanában egyre több embertársunk is megtámadja a másikat (férj a feleséget, feleség a férjet), kiírtja mások családját, csupán irigységből vagy féltékenységből. Nem is tudom, hova jut ez a világ!?

Szeretettel: Zsuzsa