|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Fenn vagyok a mobil fészbukon.
Üzenetek jönnek, mennek.
Épp most szakítasz velem.
Eszköze vagyok a pillanatnak.
Sírok.
*
Gyomlálom a hazugságaimat, a kert helyett!
•
Méltatlan helyzetbe hagytam belevinni magam, ősz fejjel.
Az unalom, a kihívás, a kalandvágy, az anyai ösztön felébredése,
a fontosság érzése utáni vágy,
és a sajnálat furcsa keveréke motivált.
*
Reggelente a szeretet, s a szerelem birodalmában járok. Mit járok! Repülök! A gondolataim, s a lelkem, és a szívem, szabadok! Sírok e fájdalmas boldogságtól! Érzéseimnek, s könnyeimnek nincsen határa, se gátja!
Délután, este, lesüllyedek az agyam, s a testem szövetébe. Mohó vágyam életre kel, s táplálék híján szétmarcangol engem. De ha tehetném, innám szavaidat, véredet, enném húsodat, szívnám levegődet, elvenném teredet, elfolyatnám az idődet, hogy tehetetlenül heverj karjaimban, és akkor, és akkor...
•
Jól teszed, ha nem hagyod kialudni a tüzet, amit ketten élesztettünk!
Vethetsz rá, egy két szót, matricát.
Melegedhetsz még nála, míg így parázslik.
•
Meg voltam nélküled 58 évig.
Nehogy már, ne legyek meg, még vagy 20-ig!
•
Kétszer ugyanazt a hibát, NEM! NEM! NEM! követem el!
•
Ma délután, aludtam egy jót, egy meleget!
Minden porcikám ellazult, s átmelegedett.
Jó érzés volt, a testemben lenni.
Álmodtam is.
Ajtókat téptem fel,
rafináltan leragasztott,
papírdoboz szerű ajtókat,
hogy megtaláljam Morzsit,
a kutyámat, a hangját követve.
Ugye nem kell magyaráznom,
hogy mit jelentett ez az álom?
Most értettem meg,
egy hónappal később.
•
Ez az első délután, és este, hogy nem érzem a mellkasomban,
a tátongó lelki seb, sajgó fájdalmát, kínját.
Már nem csak körülötted forognak, keringnek gondolataim.
Amit nem írtam le eddig, azt ezután, már nehéz lesz.
•
Nem mertem megírni neked.
- Bár csak, még egyszer megtörténne!
Jobban megbecsülném!
Túl soknak éreztem.
•
Hangulati skála
Mindegy mi történik. Folytatódik-e a románc, vagy sem? Mi ez, ha nem a boldogság, és a szenvedés vége. Nagy kilengések után, megálltam középen, mint egy inga. Szinte unatkozom. Hosszú az élet, ez az 58, talán 70-80-90 év…. Csörög a telefon. Csörög a telefon! Pici csalódás, hogy nem Te vagy az. Feldereng
hiányod, majd lassan erősödik. Újra eleven az érzés, egy pillanatra. Ásítok. Négyszer. Álmos a szemem. Észreveszem, hogy már nem szorítom össze a fogam. Laza vagyok. Újra ásítok. Érdekesebb az Éjjel-nappal Budapest, mint ami itt van belül. Reklám. Le kéne zuhanyozni! Lefeküdni, aludni. Elmerülni, besüppedni a testembe. Nem nehéz megállni, hogy csak holnap menjek fel a fészre.
•
Ha kivenném a bort és a sötétet a történetünkből, kíváncsi lennék, mi maradna? Először azt hittem nem akarsz látni engem. A vénségemet, a ráncaimat. De most már tudom, hogy azt akartad, én ne lássalak Téged. Így könnyebb volt mindkettőnknek. S a sötét, bekapcsolta a szívem. Tényleg találó kifejezés arra, amit tettünk, hogy NOSZTALGIÁZÁS. Mondd! Hova vágyódsz vissza? Milyen történéshez, a múltban?
•
Ami kettőnk között történt e röpke pár hónap alatt, az leírható a TITANIC katasztrófájával.
A HIDEG VÍZI „délibáb”, vagy a felső tükröződésű sivatagi, félsivatagi délibáb jelenségével. /Lásd.
Wikipédia/
Jól neki ütköztem a jéghegynek! Jól belemarkoltam a délibábba.
Igaz, mindig is egy olyan szerelmi történetet szerettem volna megélni, ami vetekszik a TITANIC C. film sztorijával.
•
Az érzelmek változnak.
Jönnek és elmúlnak.
De amit hatásukra teszünk,
vagy nem teszünk,
mint következmények,
mind velünk maradnak. |
|
|
- július 16 2016 15:34:45
Jó ez az írás Ildikó, csak nekem nagyon szokatlan...Mert ez nem egy próza, nem egy novella, én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy naplójegyzet. Miért nem írod le az érzéseket, a történéseket úgy, ahogy azt kell, Hogy élvezhető legyen az olvasó számára.Mert - persze az csak az én véleményem -, számomra nem igazán élvezhető. Ne haragudj az őszinteségemért.
Üdv: Évi |
- július 17 2016 07:49:53
Kedves Évi!
Először is köszönöm, hogy elolvastad ezt az írást.
Azért nem írtam ezeket a gondolatokat meg naplóként, mert nem egy napló.
Én inkább belső reflexióknak írnám őket, olyan hatásokra, eseményekre, amiket nem akartam leírni. Maradtak tehát a reflexiók...és, ilyen lett.
Máshol is megjelent ez az írás, és volt akinek nagyon tetszett. Ez az első un. negatív kritika, ami nagyon jó, hogy van, mert többre-jobbra sarkal, és segít megtartani magamat kételkedőnek.
Hálás szeretettel köszönöm a hozzászólásodat.
Ildikó |
- július 17 2016 12:42:34
Értem én kedves Ildikó, hogy ezek "reflexiók". És lehet, hogy rosszul fogalmaztam, hogy naplójegyzetnek tűnik. Pedig tényleg nem az. Te reflektálsz bizonyos gondolatokra. Csak nekem szokatlan ez, én úgy gondolom. Örülök, hogy nincs harag. Mert én az őszinteséget többre becsülöm, mint a hazug képmutatást.
Szeretettel: Évi |
- július 17 2016 13:59:59
Köszönöm szépen, kedves Évi!
Én így vagyok ezzel, úgyhogy örülök neked!
Szeretettel:
Ildikó |
- július 28 2016 10:41:26
Évi kedves!
Megint Neked írok először, mint egy előttem szólónak!
Igen, ez csak neked furcsa! nem baj, ha naplójegyzetnek tituláltad, attól még a szakirodalmi állásfoglalás szerint egy egy novella. Mert az élet egy pici szeletét mutatja be...
Egyébként meg az írás elképesztően életszagú, életszerű és a gondolatözön fölöttébb realista.(Muszáj volt ideírnom...)
Ildi kedves, jó volt olvasni. Érdekes és nem szokványos, de nagyon jó és az embert jelentős asszociációkba kergeti...
Ezek a gondolatsorok az élet részei, sőt a mindennapok tartozékai. De így igen csak kevesek vallanak és még kevesebbek írnak!
Én csak dicsérni tudom ezen írásodat.
Egy 58 éves nő miért ne élhetne át ilyet és így?
Egy 58 éves nő, ha nagy szerencsével egy megfelelő partnert talál, akkor még a boldogság útján is tovább mehet.... Majdnem igaz, hogy ez nem korfüggő...
De! Akinek csak ebben a korban jelenik meg és ez, az meg éljen vele... A nagy szavak, a nagy érzelmi gátak, inkább tönkre teszik a nőket, minthogy segítenek!
Volt egy kórházi pszichiátriai főorvos barátom. Naponta a kisvárosban és a környékén, 10-20 betege volt...?! Férfit, napokig nem is látott!!! Ideírom szó szerint, amit mondott a nőkről, 22 év gyakorlattal:
"Ha minden nő, az igényei, a szükségletei és a vágyai szerint és rendszeresen meg lenne b... -va, akkor én elmehetnék sebésznek, mert ide évente három igazi betegnél több nem tenné be a lábát!"
Szóval még az is van, hogy nyomozó koromban 1973 és 1978 között 5 keményen megerőszakolt nőt gyógyítottam meg egy hét alatt. Ezt ők jelezték vissza. És csak beszélgettem velük, mint az ügyük vizsgálója... (Lehet, hogy jobb vagyok mint egy 25 éves és végzett pszichológusnő!)
Szóval, nekem nagyon átjött az írásod, nagyon értékelem és köszönöm, hogy megírtad és gratulálok elismeréssel!
KíberFeri |
- július 30 2016 17:12:33
Kedves Feri!
Kezdem a végén!
Én tudom, miért tudtad egy hét alatt csupán beszélgetéssel, azt az öt nőt meggyógyítani.
Mert a szakmád, a tényfeltárás.
Eszközeid, szakmádból eredőek.
A gyógyulás lényege, a történtekkel, szembenézni, ránézni úgy, ahogy azok vannak, megtörténtek.. Menekülés, kitérés, meghátrálás, hazugság nélkül. S te a szakmai eszközeiddel ezt elérted.
Az élményem, amiről írtam, a valóságom krónikásává tett engem. Igyekeztem hűen visszaadni, no nem az eseményeket, hanem amit átéltem, a hatásukra.
Ez minőségileg volt más élmény, mint a korábbiak. S rádöbbentem, korábban én csak hittem, ha hittem, hogy szeretek valakit.
Az élmény, teljes valómat, teljes erőből megrázta.
Ma is úgy gondolok rá, mint egy csodára.
De te, lehet, ebből is ki tudnál gyógyítani.
Igazából nem szeretném kipróbálni.
Úgyis lassan, betemeti az idő.
De előtte, még szeretném, egy történetben megírni.
Meg van hozzá a nyersanyag.
Te, biztosan, a nyomozói tapasztalatod miatt, észre vennéd, ha ferdítettem, vagy csak kitaláltam volna valamit, hogy érdeksebbé, vagy célirányossá tegyem az írást.
Köszönöm neked ezt a visszajelzést, és az elismerést.
Úgy érzem, teljes, és tökéletes a megértésed.
Szeretettel:
Ildikó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
