|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
A KÚT…
Minden éjszaka hallotta a furcsa hangot a kútból. Eleinte csak egy héten talán egyszer, aztán egyre többször, mostmegmár minden nap.
Éjszaka kezdődött a dolog, olyan éjfélkor, és a fene tudja meddig tartott, de pirkadatra megszűnt.
Már napközben sem tudott másra gondolni, csak a kútra, arra a rohadt kútra, ami meg fogja ölni.
Már nappal is hallani vélte a hangokat, de ez nem igaz, csak az idegei
odavoltak, és hallucinált.
Persze az ő olvasatában mindegy volt, ugyan úgy kikészíti, akár képzelődik, akár nem.
Már próbálta éjjelre bedugaszolni a füleit, de nem ért semmit, mert olyan, mintha az agyában szólt volna.
Szerinte, ez egy olyan hang, amit ha hall valaki, sosem szabadul meg tőle.
Összepréseli a lelket, értelmezhetetlen víziókat támaszt, a szorongás úgy ágaskodik a tudatában, hogy ordítani tudna.
Persze bénult hallgatás telepszik rá, mozdulni sem képes, csak csorog arcáról a víz, és olyan kifejezéstelen lesz a tekintete, mint egy döglött halnak.
Eleinte nagyon megijesztett, de később megszoktam.
Ilyenkor békén hagytam, aztán egy idő múltán felengedett, és holt fáradtan lefeküdt.
Csak úgy ruhástól, és azonnal elaludt.
A rosseb tudja mi a fene ez, már belenéztem a kútba, még viharlámpát is belelógattam egy kötélen, de nem láttam semmit, csak a mohos köveket az oldalfalaiban.
Valahol mélyen látni vélem a fekete vizét, de mozdulatlan tükre nem árult el semmit.
Már gondoltam arra is, hogy ez a mély kút, valami átjáró lehet egy másik világba, valami ismeretlen és elmesélhetetlen másba, amire nincsenek is szavaink.
Érdeklődtem mindenfelé, de senki nem emlékezett mióta állt ott az a kút, nem tudni ki fúrta, és mikor.
Hogy milyen a vize- nem tudom, sosem használtuk, sem az előző itt lakók, sem mi.
Meg sem tudom kérdezni, mert a környékbeliek nagyon kényszeredetten reagáltak kérdezősködésemre, tőlük tudtam meg nagy nehezen, hogy az előző lakók eltűntek.
De abba kellett hagynom a kutakodást, mert elkezdtek az emberek kerülni.
Ez a hülye, meg egyre zavarodottabb lett.
Már éjszaka kiült egy sámlira a kútkávához, és kő merev arccal figyelt.
Aztán- mint mondta- halkan kezdett felkúszni a hang a mélyből, egyre erősödve, kibuggyant a fekete víz a káva szélein, végigfolyt a kerten mint a láva.
Egyre dagadt és forrt, meg kellett kapaszkodnia, mert elsodorja különben.
Aztán végetért a színjáték, elhalkulnak a zajok, és visszaörvénylett a fekete víz.
Csak az elmondásából tudom, akármit tettem, én nem érzékeltem semmit.
De éreztem, ebből baj lesz, egyre fogyott, nem evett- csak a kutat figyelte.
Egy sötét nyári éjszakán, felriadva álmából, kiugrott az ágyból, és úgy, mezítláb kiszaladt a kertbe.
Mire utánaeredtem, már nem láttam sehol.
Akkor, abban a minutumban először hallani véltem azt a bizonyos hangot, a kút mélyéből jött, egyre halkabban, aztán gondolom elnyelte a feketeség.
Ez, már vagy két hónapja történt, azóta minden éjjel kimegyek a kúthoz, de semmi…
Kapolyi György
|
|
|
- december 05 2016 18:07:46
Kedves Ica.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Élvezem, a Napkorong precíz, hozzáértő, és megbízható üzemelését.
Kevés Irodalmi oldalról lehet ezt elmondani.
Elismerésem! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
