|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Langyos este volt, mint nyár végén szokott lenni, pedig már igencsak benne jártunk az őszben. Októbert írtunk, a szőlőlugasok borgőzös illata lengte be az egész falut. Péntek este volt, másnap a hónap 13. napja következett.
Majdnem egy kilométer volt az út a falu határában lévő buszmegálló és a takaros kis ház között. Lassan andalogva bandukolt a lány, aki még nem sejtette, hogy élete legborzalmasabb éjszakája elé sétál. Időben elindult otthonról, nem szeretett késni sehonnan. Még a munkából sem. Nemrég kezdett el dolgozni. Először normális napszakban, mint az átlagember, majd átváltott három műszakra, ami nem éppen egy 19 éves lánynak való. Bájos kerekded arcocskáján állandóan kedves kis mosoly bujkált, maga sem tudta miért. Jókedvűnek született, talán azért. Vagy csak azért, mert idáig még nem érte egyetlen kegyetlen csapás sem. Világéletében csak szoknyában járt, úgy tartotta az „igazi nők” szoknyában járnak és ő bizony annak szeretett volna látszani. Talán ez lett a veszte.
Két napja nem tudott másra gondolni csak ugyanarra. Nem is tehetett mást, mert kékeszöld foltjai emlékeztették arra az éjszakára. És anyja is minduntalan. Csak a rendőrök nem tudhatták meg. A gyárban ahol dolgozott már sokan hallották az esetet. Sustorogtak is a háta mögött, amikor meglátták. Lehajtott fejjel járt, kelt. Még ő érezte magát kellemetlenül. Lelkét belülről mardosta a düh, a bosszúvágy, a fájdalom. És nem tehetett semmit. Szégyenét nem teregethette ki. Egy hét múlva egy doboz bonbont küldtek neki, papíron kis üzenettel, hogy ne haragudjon a történtekért. A kukában landolt a csokoládé. Azt gondolta az illető, hogy édességgel el lehet törölni a fájdalmát. Anyja kísérte minden hová. Féltette nagyon. De már késő volt, miután majdnem megtörtént az, amitől az anya óvja a gyermekét.
Amikor beszállt a vadidegen férfi sosem látott teherautójába esze ágában sem volt félni. A helyközi busz késett szokás szerint, a teherautó pedig megállt. Azt gondolta 10 perc múlva a munkahelyén lesz a kollégái között és végzi szeretett feladatait. Nem így történt.
Kedélyesen kérdezősködött a negyven év körüli megtermett férfi, érdeklődött, hogy hová tart a leányzó. Ő pedig készségesen válaszolt. Jó nevelést kapott, nem volt flegma, mindent elmondott, amit a férfi tudni szeretett volna. Csakhamar a közeli városban értek, a sofőr viszont nem a gyár felé vette az irányt. A város határát jócskán elhagyva megállt, ott ahol régen állatvásárt szoktak tartani. A lány nem tudta mire vélni a dolgot, kérdőre vonta a férfit. Az pedig azt válaszolta, mindjárt megyünk tovább, csak egy kicsit elszórakozunk. Majd kezeivel elkezdte fogdosni a lány melleit. Ő pedig riadtan felkiáltott:
- Vegye el a mocskos kezeit rólam, mit képzel maga?
- Dehogy veszem, most kezdem csak élvezni gyönyörűséges telt bögyeid!
A lány erővel lökte el magától a kezeket, de a férfi sokkal erősebben fogta le őt. Leszorította az üléshez. A lány eszeveszetten kiabálni kezdett.
- Segítsen valaki, segítsenek! Jöjjön valaki, de gyorsan! Nyissák ki az ajtót!
A közeli erdő vadjain kívül senki sem hallotta segélykérő szavait. Ijedtében hangos zokogásban tört ki és kérlelni kezdte zaklatóját, engedje el, neki munkába kell mennie. De hiába könyörgött, a férfi nem azért hozta el idáig, hogy most csak úgy elengedje.
Ezután elkezdte kigombolni a lány kabátját aztán a felsőruházatát is letépte róla. Simogatta, csókolta ahol csak érte, miközben alkoholbűz ömlött ki a szájából. A lány tiltakozott, sírt, jajveszékelt, de a férfit ez hidegen hagyta. Majd kigombolta a nadrágját és elővette hímtagját. Ráparancsolt a lányra, hogy kényeztesse. A lány még életében nem látott ilyent, nemhogy kényeztetné. Szűz volt még, arra nevelték, hogy csak az igazi szerelmének, a leendő férjének adja oda magát, de neki is csak a nászéjszakán. A férfi nem engedett. A lány sírva, reszketve hozzáért, de nem mert még odanézni sem rendesen, fél szemmel sandított csak. A férfi pedig pofozta, ütötte, verte és ordította, hogy úgy csinálja, hogy neki jó legyen. Majd felhajtotta a szoknyáját és leszaggatta róla a bugyit. A lány tiltakozott, húzta volna vissza, takarta volna el ölét. Nagy volt az alkohol mennyiség a férfiban. Valószínűleg ezért volt lagymatag a hímtagja is. A lánynak viszont ez volt az óriási szerencséje. A „Szörny” dörzsölgette, simogatta, hozzá érintette, de izgalmi állapotba nem tudta hozni.
Hajnalodott már, az ég alját megvilágította a napkorong. A lány teljesen kimerült, már majdnem elalélt. Combja iszonyúan fájt a szétfeszítgetéstől. Vérzett a karja a karmolászástól, a szeme püffedt volt a sírástól és a pofonoktól. A férfi is kifáradt. Elvitte a lányt a városi buszmegállóba az első buszhoz. Szakadt, piszkos ruhájától csak az arca nézett ki szörnyűbben. Anyja felébredt az ajtó nyílására.
- Mi történt Veled? Hol voltál?
- Hagyjon engem, elég a bajom így is.
Aztán hanyatt vetette magát az ágyában és elindultak a könnyei és nem akartak megállni.
- Mondd el lányom ki bántott, ki tette ezt a szörnyűséget Veled?
Két órán keresztül beszélgettek, sírva, zokogva, átkozódva, rendőrséget emlegetve. De csak az orvosig jutottak el, hogy látleletet vetessenek. Szégyenüket nem merték kiteregetni. Azóta harminc év telt el, de még mindig elevenen él a kitörölhetetlen emlék az asszonyban.
|
|
|
- december 21 2016 14:20:24
Egy ilyen primitív, részeges barmot, nyomorékká kéne rugdosni. Ez nem ember. Egy ilyet kiiktatni, nem gyilkosság, csak szabálysértés.
Ez a szerencsétlen lány, egy életen át cipeli ezt a megtorlatlan élményét.
Hiba volt elhallgatni, a rendőrség előtt.
Jól megírtad a történetet ügyes munka.
gyuri |
- december 21 2016 17:37:10
Remélem a sors megtépázta őt is. Lelketlen, embernek nem nevezhető lénnyel találta szemben magát a lány, és ezt a rossz emléket sajnos egész életében hordozni kényszerül. Köszönöm Gyuri a látogatásod!
Üdv.: Menda |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
