Napkorong

A MÉLYSÉG KAPUJA

A sötét, vizes, ódon pincefolyosó végén, volt egy alacsony, rozsdás vasajtó.
A vastag por és pókhálótömegben, szinte láthatatlanul bújt meg a múló időben.
Már nem volt élő ember, aki emlékezni tudott volna arra, hogy mikor nyitották ki utoljára. Ami azért sem volt csoda ,mert senki nem is mert végigmenni a boltívek alatt, eljutva a vasajtóig. Azt rebesgették, hogy a pince alatt újabb pincerendszer húzódik, és alatta megint egy másik, de senki nem tudott biztosat. Többen megpróbáltak eljutni a lejáratig, de félúton visszafordultak, és rohanva menekültek a kijárat felé.
A kint várakozók hiába faggatták a sápadt érkezőket, csak valami vak rémület lobogott a tekintetükben, szóhoz sem tudtak jutni.
A lépcsőház melletti sötét kislakásban lakó szikár és hallgatag férfi szólt, hogy a híreszteléseknek végére jár, bemegy a pincébe.
Már a folyosón megjelent valami láthatatlan szorongató rémület, beleivódott az ember agyába, lelkébe, nyüszítésre, menekülésre kényszerítve tántorgó, rogyadozó lábait.
Ott élt valami elmesélhetetlen, megmagyarázhatatlan gonosz erő, körülölelve a feje fölé tartott gyertyavibráló, halvány fényét.
A vasajtó közelében már hallhatóvá vált egy kaparászó bátortalan hang, a távolság fogyásával felerősödött, ellentmondást nem tűrő dörömböléssé erősödött. A rozsdás vaslemezek résein, valami elviselhetetlen dögszag ömlött ki a folyosó sötétjébe, vékony, fehér ködök szivárgása mellett, amik emberi arcok elmosódott képeit mutatták, a kővé dermedt betolakodó felé nyúltak csontos kezek, arcába sodorva rémes bűzüket.
Valahonnan a mélységből repedt harangok fülsértő kondulása emelkedett fel, és vonta be a félelmetes látványt.
A kőfal repedéseiből, réseiből pókok és csúszómászók jelentek meg, sipító, hörgő hangjaik betöltötték a boltíves folyosót, és emberszemeikkel mereven vizslatták a betolakodót.
Nagy roppanások kíséretében darabokra szakadt a vén vasajtó, és őrült tombolás, hangzavar kíséretében kiömlött a pokol.
A mélységből kicsapódó lángok a boltíveket ostromolták, a tűz kisodorta hangorkán valami győzelmi éneket idéző, lávaszerű kíméletlenséggel zúgott végig a pince sötétjében.

Nem tudta, hogy került vissza a folyosóra kivezető ajtóhoz.
Mintegy álomban botladozott végig az őt faggatni akaró kíváncsiak között, aki látta szemeit, rémülten lépett hátra, utat engedve neki.
Merev lábakkal, lassan elérte lakásának ajtaját, belépett, és magára csukta az ajtót.
Senkinek nem akaródzott utána menni.
Másnap reggel találtak rá, ágyában feküdt, élettelen tekintete a plafonon időzött.
Már nem élt.
Akik látták, esküdni mertek, hogy valamit figyelt, de hogy mit láthattak a halott szemek, ezt el sem tudták képzelni.

Hozzászólások

PiaNista - január 02 2017 15:45:32
Kedves [b]K.György[/b]. Boldog 2017-et kívánok. Én nem szoktam senkit megkritizálni, de most igen. Olyan jól indítottad a történetet, hogy akár regényt is írhattál volna belôle, vagy legalábbis egy kisregényt. Legszívesebben priviben írtam volna ezt is. Nagyon igéretesek voltak az elsô mondatok, de amikor a szikár, hallgatag férfi "[b][i]szólt[/i][/b]", hogy...bemegy a pincébe, akkor ez a szó elvette az egész történet nagyszerûségét. Na, nem próbállak oktatni, mert már mást is olvastam Tôled, de szerintem ezt a témát majd egyszer ki kellene fejtegetned. Nem kell ijesztgetni, a történet majd hozza magával... Sokat tudnék még írni arról, amikor két éve eltévedtem a Drakula szülôházának pincéjében. Egyetlen halvány lámpa adott egy kis fény, méghozzá a padlóból, az is inkább vakított..na, errôl ennyit. Öleléssel: PiaNista

Kapolyi Gyorgy - január 02 2017 18:10:16
Kedves Pia Nista.

Ez az egész írás, egy igen csúszós, szubjektív valami.
Egy biztos, támadhatatlan írás nincs. A Te véleményed, semmivel nem kevesebb, mint az enyém, aztán jön a többi vélemény, a "Bíráló" milyenségének, fantáziájának megfelelően.
De köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, elolvastál, és kommenteltél. Mindenképpen végiggondolom szavaidat, és módosítok, ha tudok. Természetesen nem vagyok hiba nélküli ember.
Neked is sikeres 2017-et kívánok.
Ölellek.
gyuri

PiaNista - január 03 2017 14:00:08
Igazán nagyon sajnálnám, ha rosszul esett volna, amiket írtam. További szép évet!

PiaNista

Kapolyi Gyorgy - január 03 2017 17:56:40
Kedves Pia Nista.
Soha ne gondolj arra, hogy megbántódom. Ráadásul ok nélkül.
Amit megkifogásoltál, azt korrigáltam, mert igazad volt.
Aki olyan sértődős, az ne írjon.
Köszönöm, hogy hozzászóltál, és megírtad a véleményedet.
Ölellek.
gyuri

PiaNista - január 05 2017 23:50:12
Ez nagy dolog, amit most írtál. Hálás köszönetem érte! Nem szoktam ezt a szót használni, de ez úriemberre vall!

Ölellek.

Laci(PiaNista)

farkas viola - január 15 2017 21:50:46
Kedves György!
Félelmetes írásod közben még a hátam is lúdbőrözött, de nagyon tetszett.
Szeretettel: Viola