|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
_2001. július 24.
Itt vagyok újra. Eljöttem hozzád, hogy beszélgessünk, és titokban várjam a csodát: az égre nézve talán egyszer meglátlak megint, elõtûnsz a fénybõl, mosolyogsz rám, és meghallom a hangodat. Talán szólsz majd, s megsimogatsz...
Állok a végtelen némaságban, becsukom szemem, s várom, egyre csak várom a képtelen csodát... Hátha mégis, itt, éppen nekem...? Istenem, hol vagy, és hol van Õ, a gyermekem? - de csak a süket csend felel, megint hiába kérdezem.
Esteledik. Sírod fölött, a fán ma is az a vén rigó énekel rekedten, mélán, álmosan. Bújik a nap is, tûnik lassan a felhõk mögé a fénye, s búcsúzóul fényhídként átível a felhõk alatt, egészen a lábamig hajol, szinte hívogat... de szemem hiába kutatja a végtelent, ma sincs csoda, csak az est jött el némán, kegyetlenül, rám borítva nélküled élt bús, fásult magányomat.
Kisfiam, hol vagy? Nem hallasz, nem látsz? Hangosan kérlellek: szólj már, itt van az édesanyád!
Válaszul csak a könnyem ered el, s hull némán, szakadatlan. Érted, Fiam! Utánad sírok, reménykedem, kérdezek, s bámulom könnyeimen át órák hosszat a szikrázó, pajkosan kergetõzõ, álnok, hazug fényeket.
Istenem! Miért? - kérdezem százszor. Mi ez, ami maradt még nekem a világból?
Nélküled miért a fények, miért a Nap? Miért a lombok, a tavasz?
Miért énekelnek AZÓTA is a madarak?
Sötétedik. Könnyeimmel öntözöm ma is a sírodon nyíló búsfejû virágokat, s szólongatlak tovább makacsul, már félhangosan: Kisfiam! Nagyon hiányzol! Merre jársz?
Egy sírhalom mellett kívánok Neked jóéjszakát ...!
Így lesz már mindig?
Örökké várok már? Csak várom a csodát?
Sötétedik, indulnék, de ideköt, ideláncol valami... VALAKI?
Még kicsit, - csak néhány percig - maradok... hátha mégis meghallják hangomat az angyalok... De ma sem...
Mondd, kérlek, vannak egyáltalán angyalok? És van Isten? Hol van? Hinném, legalább...!
Révült kínomból újra a valóságra ébredek: nincsenek csodák.
Élet van, és kegyetlen halál.
De miért, hogy nekünk van élet, és éppen Neked halál?
Miért, hogy van nap, van est, van fény, VAN minden, ami VOLT rég, s azt hittük akkor még, hogy örök?
Hát Te miért nem vagy örök? Miért, hogy életünk AZELÕTT boldog volt, és boldogtalan lett AZUTÁN?
Vagy mégis...? Ott élsz fönt Te is az égiek között? Látsz mindent itt a földön, s tudod, mi történik velünk idelent?
Akkor hát mi ez a mély titok, ami itt körbevesz?
Mi ez a süket csönd?
Miért, hogy soha nem felelsz?
Miért lett üres, színtelen a világ? Amit értettem eddig, most miért, hogy minden kérdéssé változik?
Mi az, hogy élet? És mi a halál? Vagy van még élet ott is, AZUTÁN?
Mi az, hogy örök? Mi az, hogy fáj? Mi az, hogy érzés... szív, szó, hang... eljutnak hozzád mégis?
Fájdalmas, örök talány... Van még valami AZUTÁN?
Kisfiam! Kérlek, válaszolj! Te már tudod talán?
Csak annyit mondj, csak egyszer még - édesanyám...!
... Miért jön válaszul ma is csupán e néma fény, mely eltûnik elõlem mindig, ha sokáig nézem én? Cikázik, játszik velem, s én bámulom mozdulatlanul: ott vagy? Te vagy? Mi az, mi ott az égen szikrázik, s néha, mint a tûz, szinte lángra gyúl? Fénytestben Te vagy? Vagy kaján játék velem, mely csak a képzeletemben ég, s hogy még jobban fájjon a hiányod, néha az égen kigyúl, fényalakot öltve megmozdul, fénylángja forrón, hosszan lobban, elér hozzám is,- látom, ahogy a felhõkbõl kecsesen kinyúl, s ölel, simogat, melegít?
Te vagy e fény talán, mi válaszul a sírodon megint némán elsimul?
Merengésembõl fájó létemre ébredek... Játék ez csupán, kegyetlen játék velem.
Te alszol, örökre már. Nem várnak ránk csodák. Szívembe markol a szomorúság.
Én itt, Te ott.
Élet és halál.
Én ébredek, Te alszol...
Istenem, vajon fáj a halál?
Fölnézek búcsúzóul az égre még, mely most már Veled lett örök talány... fölöttünk álmosan dúdol még a szomorú, vén madár... Neked,- altatót talán?
***
2007. március 19.
Talán...a kegyelem...
***
"Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szûnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem."
(Reményik Sándor: Kegyelem)
***
Jó éjszakát, Fiam, álmodj rólam is.
Jövök, ha hívsz, s majd egyszer talán átölelsz megint...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
