|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
LEVÉL A KEDVESNEK
Este van. Itt ülök az íróasztalomnál, és neked írok levelet.
Mostanában többször gondolok rád, főként éjszaka, a sötétség és a csend élesen segít felidézni emlékeket, hajdanvolt történéseket.
El tudok emelkedni a jelen valóságától, terhüktől megszabadult gondolataim szálnak súlytalan, az emlékek kéklő végtelenében, végigjátszom, mi lehetett volna ha, és helyette mi történt.
A lezajlott, és elképzelt események, mint dokumentumfilm peregnek csukott szemeim előtt, nézőként kirekesztődve figyelek, tehetetlenül hánykolódva örömök és haragok között.
Körülvesznek hangok, szagok és illatok, az élet hangjai és szaga, mert a létezésnek nem csak illata van.
Érintések emlékei, sírás és vidám nevetés, minden, ami egy ember hétköznapjait kíséri.
Este van. Itt ülök az íróasztalomnál, és neked írok levelet.
Mert meg kell tanulni a múltban és jelenben egyszerre élni, mert a kettő együtt tehet csak
teljessé, mert valójában emlékeidben élsz, és a jelenben teszed, ami folyton táplálja a múltat.
Az egyre dagadó, sokasodó múltban zsugorodik a most, lecsendesülnek a vágyak gyötrő hullámverései, kezdődik a nagy meditáció, az utólagos ki és átértékelések vég nélküli időszaka, a bölccsé válás rögös útja, ami a végtelenben vész el.
Az élet, egy egyszemélyes program, akár a levélírás, vagy az alvás, evés.
Írni, lehet egy általunk elképzelt, és életre hívott személyhez is, hiszen Mikesnek sem volt nénje, és mégis számtalan levelet írt neki.
Sőt. Egy fiktív kedvesben az külön kedves, hogy velünk egy véleménnyel van a világ dolgairól.
Mindig társ, meghallgat, és nem válaszol.
Árnyékokkal harcol az ember egész életén át. Hogy egyel több vagy kevesebb, teljesen mindegy. Legalább magam teremtette kedvesről van szó, a többi árnyékkal szemben ez hatalmas előny.
A mi helyzetünk ez esetben speciálisnak mondható.
Te nekem váltál árnyékká, amúgy megvagy. Hogy kinek vagy meg kézzelfoghatóan, az engem nem érint. Én kimerevítettelek a magam számára a múlhatatlan időben, megközelíthetőséged csak számomra lehetséges, jelen állapotodban addig létezel, ameddig én.
Nem öregszel, nem születnek gyerekeid, nem mész férjhez, nem válsz, csak vagy, csendben és észrevétlenül, várakozva az érzékelhetetlenség határain, és olvasod leveleimet, ha netán írni van kedvem.
Most itt ülök az íróasztalomnál, és neked írok levelet.
Írás közben hallgatom szíved alig hallható dobbanásait, mindkettőnket beborít az éjszaka lágy köpenyével, szemeid lassan kúsznak soraim monoton csordogáló patakjának fodraiban, és mosolyogsz.
Árnyékmosolyod lomhán szétterül soraimon, csillogó betűimen szivárvány játszik, csak vég nélkül rakom le írásjeleimet, mint halak az ikráikat, te végtelen türelemmel rovod soraimat, én meg írom és írom őket, időm végéig.
|
|
|
- január 31 2017 10:11:11
Kedves Ica.
Minden emberben keltődő gondolat, csak egy keretben tud hangot kapni. Hiszen mi másban?
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri |
- január 31 2017 11:38:16
"Az élet egy egyszemélyes program".
Ez jó volt. A többi olyan, amit jól esik leírni, jól esik a fantáziának, hogy kiformálódhat belôle egy ilyen gondolat-sor.
A legutolsó sor után persze volt egy érzésem: jó lenne, ha folytatnád.
Üdvözlettel: PiaNista |
- január 31 2017 15:36:24
"Az élet, egy egyszemélyes program"
Benned történnek dolgok, amit kiegészítenek a fizikális lét tényei.
Ha nem vigyázol, fantáziálásod lapos lesz, és hosszú.
Ha meg "Túl őszinte" vagy, akkor ... de ne tedd.
Ezek után, nehéz ezt folytatni.
Köszönöm látogatásodat.
Üdvözlettel.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
