|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Rengeteget volt otthon amióta nyugdíjba vonult. De sajnos előbb-utóbb a pótcselekvések tárházának kopásával be kellett látnia, hogy nem igazán tud kezdeni magával semmit.
Hiszen ahogy végiggondolta egész életében dolgozott, ami jószerivel kitöltötte életének minden napját, mert vagy a munkába menetel előtt volt vagy utána, ahhoz igazodva csinálta meg az otthoni kötelező feladatait aztán pedig sietnie kellett a munkahelyére.
Az ebédet hozták és letették a lábtörlőjére, dobozban, amiből ha megette az ételt, kidobta és másnap valaki lerakott egy újat. Néha sok is volt benne, ezért vacsorára is maradt. A nagy áruházak megviselték, nem ment el addig, nem akart utazni aztán meg cipelni sem esett jól igazán.
Alkalmanként lement a boltba ahol nem ismert senkit, vett 3 kg. kenyeret, amit aztán otthon csomagonként lefagyasztott.
Ebből pedig az következett, hogy még kenyérért sem kellett elmennie. Szebb délutánokon még kísérletezett néhány sétával, arra gondolván, talán más nyugdíjas is ugyanabban az időben jár el és egy pár alkalom elteltével talán szóba elegyedhet evvel-avval, aztán persze kútba dőlt ez is, a park üres volt, néhány részeg mélázgatott az elhagyatott padokon, egy koldus ácsorgott a járda közepén meg egy rendkívül ápolt de kicsit dilisnek tűnő öreg hölgy galambokat etetett, bár egy szál madár sem volt körülötte, csak úgy szórta a morzsát és közben pedig hívogatta őket.
Elképedve ment el mellette a járdán, érdekes módon néhány apróbb fuvallat szinte megérintette az arcát, fel is nézett az égre, hátha elromlik az idő, de nem látott semmi változást, aztán hazasétált.
Otthon másnap, miközben az ablakánál lévő karosszékben ülve unatkozott eszébe jutott valami.
Olyannyira megfogta egy különös gondolat, hogy magára kapta a kabátját és lesétált a parkba.
Megint a szokásos látvány fogadta, ugyanaz mint tegnap délután, a részegek a padon üldögéltek, a koldus a járdán ácsorgott és távolabb, igen, ott állt az öreg hölgy és etette a nem létező galambokat. Lassan haladt és mikor csak pár méterre volt, megállt és figyelt, nem feltűnően, inkább bambán álldogált egy fánál.
Aztán egy fuvallat és aztán egy másik egészen közeli. Érdekes- gondolta.
Sokáig nem volt ötlete, hogyan tovább de aztán felfigyelt a morzsákra is.
Nem volt sok a földön, pedig ha naponta odaszórja a hölgy akkor egész kupacnak kellene lennie.
Míg tűnődött, a hölgy befejezte az etetést és már álltában csak őt nézte. Egészen zavarba jött ettől a nézéstől, nem is tudta mondjon-e valamit vagy csak siessen el.
A hölgy megérezhette ezt a lamentálását és még időben megszólalt.
-Hát maga?- kérdezte.
-Óh, én néztem csak, hogy mit csinál itt?
-Gondolom úgy látta, hogy nem létező madarakat etetgetek, igaz?
-Jaj, dehogy- szabadkozott.
A hölgy csak nézett rá és egyre nőtt a csend, végül mégis megszólalt:
-Igen, úgy láttam asszonyom- felelte halkan.
-Leülhetnénk? Csak egy pár szóra- invitálta egy közeli üres padhoz a hölgy és karjával az ülőhely felé mutatott.
Kissé kényszeredetten ült le de egyre érdekesebbnek találta a helyzetet.
Aztán a hölgy megszólalt:
-Nézze, én nagyon régen egyedül vagyok már, az ég világon nem tudja senki, hogy még élek és a világon semmi dolgom nincsen már, annyit tud az ebédszállító, hogy ha a doboz eltűnik akkor még valószínű hoznia kell- és elmosolyodott- magának milyenek a napjai?
Nem kell felelnie, gyanítom, hasonlóak, mint nekem, igaz?- és szokatlanul üde tekintettel felnézett rá.
Ha akarja megtanítom valamire, vagyis megpróbálom, ha képes lesz rá, na, akarja?- kérdezte.
Kicsit már el is kezdett volna gondolkodni a kérdésen ha nem kap újabb kérdést.
-Gondolom ráér ezért miért is ne próbálnánk? Hmm?
-Igen, jó- válaszolt ekkor- rendben van figyelek.
-Ez egy játék, tudja? De ha jól csinálja akkor már nem az lesz, és maga megérzett valamit, úgyhogy azt hiszem sikerülni fog. Én galambokat etetek, ezt kezdtem játszani, és persze itt nincsenek láthatóan galambok, pedig vannak, biztos észre vette hogy fogy az eleség a földről és hajtja a levegőt a szárnyuk ahogy le és föl szálldosnak, először gondoljon, képzeljen el valamit, ne görcsösen, csak úgy, játékból, érti? Most pedig ha van kedve, jöjjön, tovább kell etessem a galambjaimat mert még van nálam az eleségből, maga meg jöjjön velem.
Felálltak a padról és már nem érezte úgy, hogy elsietne, mert kíváncsi lett.
Odaálltak a szokott helyre a hölgy pedig elkezdte szórni a morzsát.
-Most dőljön a fának és hunyja be a szemét kérem- hangzott az instrukció és etette tovább a madarait.
-Érzi a szárnyaik kavarta levegőt?- kérdezte.
Ő becsukott szemmel érezni kezdte az apró kis légáramlatokat, egészen enyhén ugyan de az arcánál meglendült egy fuvallat aztán egy másik is.
-Surrog a levegő ahogy leszállnak, csak figyeljen- mondta.
Ő fülelt erősen miközben egészen elengedetten figyelt, a levegő rendre mozdult az arca körül, aztán meghallotta az első nyiszorgó, surrogó szárnyverdesést, ahogy leszállt majd egy másik felrepült a földről. Igen, határozottan érezte és hallotta őket.
Közben pedig elöntötte a szívét valami meghatározhatatlan melegség.
-Hát odaadtam nekik mindet és már elrepültek.
Amikor kinyitotta a szemeit a hölgy éppen elrakta kis szatyrát a retiküljébe.
-Most mennem kell, de tudja mikor vagyok itt, addig meg emésztgesse csak meg amit érzett, vésse az eszébe, hogy van egy másik nagyon szép világ csak már elfelejtettük észrevenni, de most már van rá ideje magának is, gyakorolja, próbálkozzon, ha komolyan szeretné, menni fog- avval elfordult és gyors léptekkel elsietett a fák között. |
|
|
- február 13 2017 16:10:12
Kedves Noémi!
Tetszett az írásod, elgondolkoztató.
Szeretettel: Viola  |
- február 14 2017 00:11:16
Kedves Ica,
Örülök a hozzászólásodnak és az olvasásnak. |
- február 14 2017 00:14:16
Kedves Viola,
Köszönöm, hogy elolvastad és jó érzés, hogy tetszett is  a magány és a céltalanság nem jó érzések, ezen ha a környezet nem tud akkor a fantázia még segíthet |
- február 14 2017 17:33:50
kedves Noémi !
Vakon élünk a világban,csak a közvetlen dolgok érdekelnek.
Tetszett a történetd,gratulálok
Tibor |
- február 22 2017 15:21:38
Kedves Tibor,
Egyetértek a véleményeddel, bizony egészen elgépiesedik az ember, köszönöm, hogy írtál nekem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
