|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
KÖDHAJÓ
A vastag sűrű, tejszerű köd lomhán terült a rét fölé, magába nyelve és eltüntetve mindent, ami percekkel ezelőtt még láthatóan létezett.
Olyan ráérős nyugalommal tette ezt, mint aki tisztában van azzal, hogy megállíthatatlan. Nem is tévedett. Egyre szűkült körülöttem a látható világ, egyre nőtt bennem a magatehetetlenség szorongó tudata, esendő és múló voltom elhatalmasodó érezte, ahogy zsugorodott számomra a világ, átfutott rajtam egész életem, hangok, arcok, mozdulatok töredékes képei. Aztán elért, és magába nyelt, elvéve tőlem a levegőt, nedves érintésével végignyalva arcomat és kezeimet, és tudtam, most már magamba kényszerítve létezem tovább.
Csak tehetetlenül álltam, eltűnt a fent és lent fogalma, minden érzékszervem feloldódott, ami még maradt-az a csend. Ebben a bénultságban egy sötét tömeg rajza kezdett kibontakozni valahol előttem-közeledett felém.
A nagy és kecses fehér hajó hangtalanul és méltóságteljesen lebegett, súlytalan-álomszerű szépsége egy pillanatra elfeledtette velem ordító szorongásomat. A látvány lenyűgözött. Egészen közel úszott tova, lassú méltósággal, ahogy egy ember élete is kéne, haladjon, a fedélzeten kibontakozott a ködből rengeteg ember.
Mereven álltak, engem figyeltek. Inteni próbáltam feléjük, de nem viszonozták üdvözlésemet. Aztán kezdtem sorra felismerni arcokat. A már eltávozottak arcait.
Méltóságteljes vonulásuk, mint egy film, felidézték bennem múlt történések emlékeit, fájdalmat és örömet, feltépve bennem száz sebet, de a látomás rendületlenül haladt a semmiben, eleje már nem is volt látható.
A hajó farában álló utolsó alak volt az egyetlen, aki búcsúra emelte kezét.
Aztán eltűnt a hajó, feloszlott a vastag ködben, magával vitte minden emlékemet, mindent, ami az enyém, ottfelejtve egyedül és védtelenül.
|
|
|
- február 16 2017 07:40:59
Mint minden vízió amit az ember átél, egy trauma. Jól érzékelteted az azonnali megsemmisülést. Pillanatokra elsötétül a világ, arcok, emberek jelennek meg a semmiből és az ember tehetetlen. Ez lehet az agy munkája is, vagy egy szívroham, vagy egyszerűen csak a fáradtság jele, tünete. És amikor az agy kitisztul, nem érti hirtelen a körülötte lévő világot, csak amikor a sűrű köd már eltűnik!
Gratulálok írásodhoz szeretettel:
Évi |
- február 16 2017 11:52:02
Kedves Évi.
Az emberi agy, egy igen furcsa "szerkezet", nem véletlen, hogy az agykutatás is tulajdonképpen gyerekcipőben jár.
Valójában, a testünk, az agy tokja. A mindenkori döntés, az Ő "Kezében" van.
Köszönöm hogy olvastál, és örülök értő véleményednek.
gyuri |
- február 17 2017 03:32:24
Kedves Gyuri!
Teljes átéléssel olvastam kitűnő írásod annyira, hogy én is láttam azt a hajót. Nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- február 17 2017 04:07:44
Igen, kedves Gyuri, minden az agyban dől el, és sokszor hoz rossz döntéseket. De ugyanakkor csodákra is képes!
Évi |
- február 17 2017 21:32:33
Kedves György !
A képzelet csodákat szül ami nélkül el sem tudnám képzelni az életet.
beleélni magunkat egy képzeletben érezni a történteket
Gratulálok írásodhoz
Tibor |
- február 18 2017 11:03:30
Kedves Viola.
Te, azért láttad is a hajót, mert egy igen érzékeny, fogékony lelkületű ember vagy.
Köszönöm szavaidat.
Szeretettel.
gyuri |
- február 18 2017 11:08:11
Igen, kedves Évi, az agy, mellélő időnként, csak próbáljuk kiheverni!
De "Szegény", csak a megélt helyzetekből ítélve tud dönteni, és ez
bizony kétesélyes.
Köszönöm a kommentedet.
gyuri |
- február 18 2017 11:12:43
Kedves Tibor.
A képzelet egyetlen menekülési útvonalunk, egy egérút, ami elviselhetővé teszi a hétköznapok monoton nehézségeit.
A Te érzékeny észlelőid, Neked lehetővé teszi ezt a "Csodát".
Köszönöm gondolataidat.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
