|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Két férfi szerelme
Egy könyvbemutatón ismerkedtek meg. Egymás mellett foglaltak helyet, de valami furcsa érzés kerítette őket hatalmába. Egymásra néztek és érezték, hogy a lelkük összeér.
Zsolt már találkozott ezzel az érzéssel, de elutasítást kapott. Vissza is húzódott, nem keresve magának a bajt. De ez most más volt. Zoltánnal kialakult egy semmihez nem fogható kontaktus. Szinte egyszerre gondolkodtak, egy volt a véleményük, a könyvbemutatóról alkotott mindennemű véleményük. A szó szoros értelmében megbabonázták egymást.
Zoltán is érzett ehhez hasonló identitást, de eddig ő is elutasítást kapott az azonos neműtől, aki természetesen teljesen félre értelmezte a közeledését. Igy feledésbe is merült mindkettőjüknél ez a téma.De ez most más volt. Érezték mindketten, hogy egymásra találtak lelkiekben már 100 %- osan. Zoltán szólalt meg először és tette ezt olyan magától értetődően, hogy szinte megdöbbent saját szavain.
- Zsolti, rátérek a lényegre, mert úgy érzem, hogy nem csak lelkileg de szexuálisan is vonzódunk egymáshoz. Nem gondolod, hogy meg kellene beszélnünk? - mondta egyáltalán nem zavartan.
- De igen, én is így gondolom, hozzád megyünk, vagy hozzám? -tette fel a kérdést a férfi.
-Ezt eldöntendően feldobunk egy érmét. Ha fej, hozzám, ha írás, hozzád - mondta Zoltán. Izgatottan várták, hogy mit fog mutatni az érme. Zoltán nyert. Elindultak a budai kis garzonlakás felé, de természetesen a meghitt pillantásaikat csak ők értették, érezték, kívülálló nem vett észre semmit. Mindketten várták a pillanatot.
Beléptek a lakásba, gyönyörű rend fogadta őket. Szenvedélyük és "szerelmük" sürgette a vágyakat. Ledobálták ruháikat, együtt léptek a zuhanyzóba...Hosszú percekig néztek egymás szemébe, a zuhany rózsájával kényeztették egymást, kezdetét vette az előjáték! Amikor úgy gondolták, hogy vágyaikat nem tudják fokozni, bevonultak a hálószobába és egymásé lettek. A szerelmes együttlét után még órákat beszélgettek, szinte mindenről. Mindenről ugyanaz volt a véleményük, és nagyon boldogok voltak. Egymás karjai között szundikáltak egy keveset. Zoltán ébredt fel először és meghatóan csodálta kedvesét, aki még - mint egy kisgyerek - az igazak álmát aludta. Zoltán főzött egy kávét, az illatra felébredt Zsolti és Zoltán felé nyújtotta a kezét. Zoltán mellé ült, mélyen egymás szemébe néztek és egyszerre szólaltak meg.
- Amíg élek soha nem felejtelek el, soha nem akarlak elhagyni szép szerelmem.
Folyt. köv... |
|
|
- február 18 2017 16:28:27
Ica kedves, köszönöm szépen, hogy olvastál. Nekem van egy ismerősöm, aki ilyen kapcsolatban él - egy régi katonatársam - és felhőtlen a kapcsolatuk. Nem dicsekszenek vele, nem idegesítenek vele senkit, normálisan érzelem dúsan, nagy szeretetben élnek.Olvastam, hogy ez génhiba, kimutatta az orvostudomány. Mármint a homoszexualitás.
Szeretettel: Évi |
- február 19 2017 10:26:19
Kedves Évi.
"Csúszós" témát érintettél. Én értem, megértem, de elfogadni képtelen lennék.
Én, még a régi "Fafűtéses" példány vagyok.
Az írásoddal semmi bajom nincs.
gyuri |
- február 19 2017 12:56:16
Persze, kedves Gyuri, én is képtelen lennék elfogadni magamra nézve. De gondoltam egy próbát megér ezt prózába foglalni. Tudom, hogy hogyan vélekednek általában az emberek a másságról. És én először akkor csodálkoztam el, amikor ezekkel az emberekkel "beszélgettem" személyesen is. Nincs rájuk írva, sőt! Ha nem tudtam volna, hogy milyen identitású soha nem jöttem volna rá! Nekem nincsenek előitéleteim velük kapcsolatban.Minden embert olyannak fogadok el, amilyen.
Köszönöm, hogy olvastál, és őszintén elmondtad véleményedet.
Szeretettel: Évi |
- február 19 2017 20:59:09
Kedves Évi !
Gondolkodtam amit írtál amivel soha nem egyezek de próbálom megérteni
a diszkrét alapon nem pedig azok kik dobbraverik hangoskodnak utálatos
módon a közösség előtt meztelenkednek.Emlékszem a régi időkre mikor
ez a hajlam büntetve volt.Aztán mikor háború után az erkölcs felszabadult
kitörtek a hámbol amit nagy méretekben túlzásba vittek.
Kiváncsi vagyok a befejezésre,én is folytatom. |
- február 20 2017 01:04:45
Kedves Tibor!
Igen én is emlékszem arra az időszak - olvasmányaimból kifolyólag - amikor ez a tevékenység büntetve volt. De talán nem voltak tájékozottak afelől, hogy ez egy génhiba, és nem tehet róla az illető, ha ilyenné válik, illetve így születik.Természetesen megfelelően és kellő diszkrécióval kezelve senkinek nem lehet ebből problémája. Nekem legalábbis nincs. A felvonulásról megvan a saját külön bejáratú véleményem, és ennyi.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- február 20 2017 20:06:05
Kedves Éva ! Nagyon tetszett az írásod, a témája nem mindennapi. Abban teljesen egyetértek, hogy az embert nem határohatja meg a szexuális irányultásga. Én is ismerek ilyent, és meg kell mondanom, nagyon kedves, aranyos, okos, diplomás ember, nem kérkedik, nem hivalkodik ezzel. Én pedig szertem, kedvelem, mint jó barátot. Szerintem pedig nagyon fontos dolog az is, mindenkit tudjunk előítételektől mentesen elfogadni, és csak az Embert látni. Amúgy szerintem nekik sem könnyű ezt megérteni, lelkileg is elfoigadni, hosszú út vezethet el odáig, amíg magukban is rendezni tudják. S mert ez egy lelki teher is, még inkább butaságnak tartom a "normál" emberek részéről a megvetésüket. |
- február 21 2017 01:22:37
Igy van, kedves Ildikó. Az ismeretségi körömben van több ilyen pár is és tényleg nagyon intelligens, szerethető emberek. Nekem sincsenek előítéleteim, a nemi identitása mindenkinek a magánügye, senkinek semmi köze hozzá.Igen, előfordult velük is, hogyha nem olyan közegbe kerültek, amely megértő, intelligens, egy párszor atrocitásnak voltak kitéve. És azért nem beszélni erről a témáról, mert nem mindenki ért ezzel egyet, butaság. Ez létezett, létezik és létezni is fog amíg ember él a Földön.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
