|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
A LÁTOGATÓ
Az ítéletvégrehajtó halkan és udvariasan nyitott be az ajtón. A helység, nem a szó polgári értelmében volt szoba, szokatlan vasajtaja és berendezése alapvető tárgyakra szorítkozott. Egy vaságy-kemény kispárnával, két barna pokróc, egy asztalka és két szék. Olcsó és kemény ülőbútorok. A meszelt falakon semmiféle dísztárgy nem lógott, csak beléjük karcolt szövegek
és kezdetleges firkák díszítették. Az egész látvány ridegséget és személytelenséget lehelt a látogató arcába, és valami miatt egy komor ünnepélyességet is biztosított az érkezőnek. A magasan induló rácsos ablak beengedte fényt lehűlt a helység légterében.
Volt az egészben valami kellemetlen, meseszerű, valami álomféle-amiből igyekszik az alvó felébredni - és ha sikerül, attól még az egész napja el lesz rontva .A kinti zajok ,mint egy varázsütésre megtorpantak az ablak előtt, így a szoba síri csendjét nem törte meg semmi. Az érkezőt, minden kézzelfogható indok nélkül megülte a végfenyegető irtózata, ráadásul egy nagy bizonytalanság, mert nem értette, mi váltotta ki belőle ezt a szorongást.
Talán az ítéletvégrehajtó volt az egyetlen, aki ebből az egészből nem érzékelt semmit. Elegánsan öltözött középkorú férfi, brillantinozott - őszülő hajjal. Visszafogott, halk mosollyal érkezett, szó nélkül könnyeden meghajolt.
Az asztalhoz lépve óvatosan letette bábatáskáját, - fekete bőr, aranyszínű burz kerettel - majd kifinomult mozdulattal az egyik székre ült. Szertartásos lassúsággal kinyitotta táskáját, elővett egy vastag kötelet-a hurok végén tizenhárom csomóval-óvatosan az asztallapra fektette. Majd egy fekete csuklya következett – posztóból, vadonatúj.
Kéz és lábbilincsek - gyönyörű, ápolt kivitelben, egy agyonlapozott biblia, fogalmam sincs, egy hóhérnak mire kell.
Végezetül óvatosan kiemelt egy fekete bőrtokot, kivett belőle egy homokórát, ami azonnal el is kezdte pergetni az időt.
Csendben és mereven ült, figyelve a pillanatok múlását.
Fogytak a percek, az üvegtartály felső része kiürült.
Felemelkedett ültéből, és nagy műgonddal úgy pakolt vissza, ahogy, és amilyen sorrendben kipakolt. Megbiccentette fejét, és nyugodt léptekkel elindult a vasajtó felé. Az, halk nyikorgással kinyílott előtte, kilépett a folyosóra. Boltíves, simafalú, ami a végtelenben tűnt el A háta mögött keletkező vákuum kiszívott valamit a szobából, magával húzva a félelem és bizonytalanság nyomasztó légkörét, valamit vagy valakit, aki érezhetően jelen volt, nyüszített és feloldódott, beleivódva a falakba és tárgyakba. Az utolsó percek eljövetele elpusztította az utolsó reményt, csak a „Nincs tovább” jeges érzése fagyasztotta kővé tudatát és egész lényét, mindent feladva, a látogatóval távozott.
|
|
|
- február 26 2017 17:14:49
Kedves Gyuri!
Egy halálraítélt utolsó pillanatai elevenedtek meg lelki szemeim előtt olvasva írásodat Érzeni lehet a légkörben az elítélt nyugalmát (először) és a végkifejletben pedig azt a "jeges érzést", ami átjárta az elítéltet, és "kővé dermedt" tudatával, reményt vesztett lényével elindult a vesztőhelyre.
Ezeket az utolsó pillanatokat az életből megélni szörnyű állapot lehet...
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- február 26 2017 17:30:17
Kedves Évi.
Örülök, hogy értő módon olvastad írásomat, és pontosan értetted, amit el akartam mesélni.
Köszönöm.
Szeretettel.
gyuri |
- február 27 2017 02:14:32
Kedves Ggyuri !
Meglepően érzékeltetted azt a jelenetet amivel a hóhér mesterség foglal
magában.A halálbüntetés kérdése soha nem fog elavulni mert a többség
szerint,halálért halál jár.Soha nem kételkedtem ebben a polgári bűnözők
értelmében.
Politikai foglyok kik fellázadtak a rendszer ellen talán soha nem öltek,
hihetetlen kínzásokban részesülnek míg a végén elveszik az életüket.
Hosszú évekkel ezelőtt volt szerencsém ellátogatni az Andrássy út 60
hirhedt terror házában ami mint egy múzeum volt kiállítva a közönség
számára.Feleségem rosszul lett amiket ott láttunk.Nem értem emberek
hogy tudnak kivetkőzni emberi mívoltukbol.
Amit ott nem közöltek,hogy a vezetője annak a hirhedt háznak
Péter Auspitz Gábor már nem emlékszem milyen katonai rangja volt,
mikor a rendszer megváltozott,hatalmas vagyonnal ment nyugdíjba a
Rózsadombi villájában.Egy a sok közül ki emberek ezreiért felelős,
elmaradt az igazságszolgáltatás.
Tehetségesen ábrázoltad a történteket,gratulálok.
Tibor |
- február 27 2017 12:29:24
Kedves Tibor.
A halálbüntetés eltörlése, egy infantilis, álhumánus baromság.
Lépten nyomon be is igazolódik. Az emberek nagy része, inkább hibás sejthalmaz, mint ember. És ennek vétlen áldozatai vannak, ez viszont nem érdekli az illetékest.
Az igazság, egy mesei elem, a gyakorlat távol áll tőle.
Az ember egészséges önbecsülését, a porig alázza a bevett gyakorlat.
Nem véletlen, hogy mamár csak állatokhoz van türelmem.
Hánynom kell a saját fajtámtól.
Nagyon lehangoló...............
Köszönöm véleményedet, szó szerint azonos a véleményem a tiéddel.
gyuri |
- február 28 2017 16:17:00
Kedves Gyuri!
Borzalom, iszonyat. Olvastam a hozzászólásokat is, egyetértek Velük, és Veled is.
Köszönöm Gyuri hozzászólásodat a versemhez: hidd el, ez nem pesszimista, ez a valóság: Emeletes rakáson kapom a rosszakat, nem bírom tovább és rossz gondolataim vannak. a hasba-szúrásra sem vagyok már képes, szeretnék mindentől megszabadulni. Már egyre nehezebb a talpra állás! És most elakadtam.
Szeretettel : Viola  |
- február 28 2017 17:36:46
Kedves Viola.
Az ember, rossz idegállapotban, sokkal rosszabbul fogadja a bajokat.
Hidd el, a nehézségeid, sérelmeid ellenére is akadna sok ember, aki boldogan cserélne veled.
Egész életedben erős voltál. Ez a képesség nem múlik el, legfeljebb idősebb korban, már kicsit belefáradva, nehezebb.
Látom magamon.
De feladni, az ember mindig ráér.
Viola. Nézd kívülállóként kicsit a dolgokat,ne foglalkozd túl a bajt. és ne vedd el, morfondírozásoddal az erődet.
Az van, ami az emberektől várható. Csak rossz.
Szeretettel.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
