|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
KÉPZELGÉSEIM
Ha jól belegondolok, és elkövetem ezt a hibát, azt kell mondanom, hogy az ember, végigképzelgi az egész életét.
Ha nem teszi, akkor csak van, mint egy ágyi poloska, bár nem tudom, hogy egy ágyi poloskának vannak é gondolatai.
A képzelgés, olyan, mint egy étlap, amit olvasgatunk, bár egy vasunk sincsen.
Lassan, és kéjesen böngésszük a jobbnál jobb falatok neveit, félig hunyt pillák mögé rejtett, elhomályosult tekintettel, lelki szemeink előtt megjelennek az olvasottak csodálatos, meleg, illatozó párákba burkolt képei.
Ó méla lét, a képtelenségben!
Eszembe tolakszik, a „Disznókirály” áriája, „Az élet célja semmi más. Mint jó evés és jó ivás”
Ezt a filozófiát elvetni, azért nem okos dolog, mert ugyan mitől leszek bölcsebb, ha folyamatosan zsíros kenyéren tengődöm?
Igaz, ha meg az ellenkezőjében lehet részem, az sem biztosít semmit, az elhízáson, és esetleges gyomorrontáson kívül.
Igaz, még mindig jobb, mint vágyakozva elszáradni, utolsó gondolataimmal felidézni a sosem élvezett gasztronómiai csodák képeit, képzelt illatát.
Hajjaj… Nehéz okosnak lenni!
Okosabb, felállítani, egy étkezésfilozófiai hitvallást, amiben esetleg elérhetem, hogy bár képzelgek, de nem kívánom megenni.
Helyette olvasgatom Hegel, helyenként sziporkázó gondolatait, vagy a súlyos étkek okozta egészségügyi förtelmeket.
Arról nem is szólva, hogy az állandó zsíros kenyér kúra elszürkíti a világ látványa nyújtotta élvezeteket, lelkileg összedönt. Keserű leszek, és igazságtalan, mert belegárgyulok, hogy menekülve a be nem ismert problémámtól, észrevétlenül is állandóan ezzel foglalkozom.
De védhetetlen, hogy kialakuljon minden cselekedetemre valami képzelgés szülte hit, mert valami álláspontot kell minden esetben kreálni, az étkezésen kívül is.
Aztán minél görcsösebben ragaszkodom az elméleteimhez, annál nagyobbat durranok, mikor falnak megyek, ráeszmélve, hogy tévedtem.
Na, akkor betört orral, porosan és szédelegve fel kell állni, és másik képzelgésben kell gondolkodni, hátha…
Aztán elmúlik az élet, vége a képzelgési kényszernek, de „Odaát”, lehet, hogy egy más leosztásban, de kezdem elölről…
Nem könnyű, ekkora bizonytalanságban élni.
|
|
|
- március 08 2017 08:47:07
Kedves Gyuri!
Remek - humorral fűszerezett - gondolatok, egyből magamévá tudtam tenni a mondanivalót. És megállapítottam, hogy akinek van fantáziája, boldog ember - magamról tudom -, mert nincs lehetetlen! Hogy az ágyi poloskának vannak-e gondolatai? Persze, hogy vannak! Egyszer megfogom írni egy kis szösszenetben. El fogok csodálkozni, hogy mennyi gondolata van, és tovább menve még a zsíros kenyérnek is vannak! De Te ezt tudod nagyon jól, én konstatálom. Szeretettel olvastalak és gratulálok: Évi |
- március 08 2017 12:19:36
Kedves Évi.
Te, egy igazán nagy képzelőerővel megáldott ember vagy, és rezdülésnyi mozgásokat is képes vagy érzékelni egy írásban.
Az ember vagy kiszínezi a saját életét, vagy úgy marad szürkén, mert nem teszi helyette senki.
Ahhoz meg túl rövid, hogy érdemi dolgot tegyen, de ahhoz hosszú, hogy szürkén töltse napjait.
Köszönöm, hogy elolvastál, és megírtad a véleményedet.
Szeretettel.
gyuri |
- március 08 2017 16:11:57
Igen, kedves Gyuri, ez így igaz és szeretem értelmezni egy írás minden szavát, gondolatát és már tovább is gondolom. Teljes mértékben egyetértek Veled az életfilozófiádat illetően, utálom a szürke színt, és aki tud írni - ezt már nekem bebizonyítottad -, igyekszik az életet kiszínezni a saját módszereivel és ez nagyon jó dolog. Engem mindig feldob, felvidít és felüdít. Örülök, hogy olvashatom gondolataidat novelláidban. Igen, az élet túl rövid ahhoz, hogy ne változtassunk legalább az írásainkban.
Szeretettel: Évi |
- március 09 2017 20:43:02
Kedves Gyuri !
Képzelet,fantázia nélkül az ember halott! Mindíg attol függ,hogy mi a képzelet. Valamikor egy orosz fogolytáborban ahol a képzelet túláradott
mindenkiben a legfinomabb ételekbe.Hosszú évek múltán nekem az élelem
csak szükséglet.Többször Magyarországban jártam s láttam a túltáplált
embereken kik tévesen hiszik az élelem az nekik minden.
Érdekes téma,jó gondolatok,gratulálok.
Tibor |
- március 10 2017 13:05:50
Kedves Gyuri!
Elolvastam, el is gondolkoztam. Van képzelőerőm, de nem az étkezésre vonatkozik. Az étkezést a legegyszerűbben intézem el és csak annyit, ami szükséges az életben-maradáshoz. Na, ne dicsekedjek, mert a csoki az kivétel. De hát valami kis boldogság nekem is jár.
Szeretettel: Viola  |
- március 12 2017 00:04:08
Kedves Tibor.
Eszembejút egy gyerekkori barátom, Németországban él, orvos. Ha ide jön, azt mondja itthon vagyok, ha megy azt mondja, megyek haza. Már összekeverednek nála a dolgok.
Hiába, az idő nagy úr.
Itt, megváltoztak az értékrendek, egyre több dologgal nem értek egyet, nem politikáról beszélek.
Ez már nem az én korosztályomnak szól.
Köszönöm, hogy rámnéztél.
gyuri |
- március 12 2017 00:09:48
Drága vagy Viola.
Hát persze, hogy neked is jár valami ami kellemes perceket okoz.
Tudom, hogy van képzelő erőd.
A lényeg, hogy az olvasóban indítson meg gondolatokat, kiben ezt, kiben azt.
Remélem jobban vagy lelkileg, a múltkor aggasztóan fáradt voltál.
Örülök, hogy elolvastál, és gondolataid keltődtek.
Szeretettel
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
