Napkorong

- Te meg, hogy nézel ki Tündi? Mi ez a nagy rohadt, szakadt zsák rajtad? Te teljesen meghülyültél? -feddem meg ihletemet a kis cédát.
- Hagyjál már a hülyeségeddel, találkoztam Sanyival aki megpróbálta összestoppolni a zsákját, de mérgében, mert nem sikerült ronggyá szaggatta és rám dobta, hogy csináljak vele amit akarok, lesajnálja az egész meleghozó procedúrát. Én pedig haza hoztam, hátha tudunk vele valamit kezdeni. Mert mi lesz velünk ha fiúk berágnak és nem lesz tavasz soha...

- Na igen, és Te tőlünk várod a segítséget, Tündi mi nem tudunk varrni, stoppolni, semmilyen női munkát - az íráson kívül - nem tudunk elvégezni! De már lassan Te azt sem, mert gondolkodni sem tudsz...még ilyet ki hallott,hogy zsákot fogsz stoppolni! Na hiszen hamarabb széttéped mint Sanyi. - mondom neki kissé szarkasztikus vigyorral a képemen.

Látom, hogy letörölné ha merné, de látja az őrület szikráit a szememben, talán egy-kettő már meg is csípte.Na jól van, úgy ítélem meg, hogy elbíbelődik a zsákkal holnap reggelig - amig ripityára tépi - addig legalább van időm alkotni egyedül nélküle.

Monumentális erővel ráfeküdt valaki a kaputelefonra, kinyitom az ajtózárat és akkor ér a meglepetés szele, orkánszerűen lengi be a lakást az illat. És a rengeteg virág. Mindenféle! Rózsák tömkelege - imádom - ibolya, viola, szarkaláb, szegfű, hortenzia, jut belőle a folyosóra, erkélyre, a lakás minden zegzugába! A pasast nem is látom aki hozta csomagküldő szolgálattól, de valószínű, hogy 1,5 tonnás kisteherautóval érkezett a hangjából ítélve. (Meg sem tudod ítélni miről beszélsz? Ez férfimunka,de ahhoz sem értesz Te gyengeelméjű!)

- Na remélem megvagy elégedve kedvesem - hallom valahonnan Tündi hangját a virágdzsungelből - felhívtam az összes ismerősödet, azokat is, akik nem ismerőseid, olvasóidat, hogy prezentálják Neked és nekem Nőnap alkalmából a rengeteg virágot. Remélem meg vagy elégedve, mert ha nem képen töröllek, ha egyszer megtalállak a dzsungelban.- mondja Tündi nagyképűen, mert most tudja, hogy úgysem hatolok át a gyönyörű rózsákon!

- Köszönöm Tündikém, Te egy nagyon rendes csajszi vagy, tudtam én, hiszen evidenciában tartottad, hogy nekem ez az igazi ünnep, nem a a Valentin-nap. Te tündérvirágszálam nem is vagy Te annyira hülye még - de boritékolom Neked, hogy mire Sanyi zsákját tutira megstoppolod, kész leszel rendesen!

- Nem kis szívem! Ezt elcseszted! ugyanis, kompromisszumot, fogunk kötni, ha nem, a kötél csak a te nyakadon fog landolni! Ezt jól jegyezd meg! Van noteszod, fel tudod írni, tudsz még írni egyáltalán? Folyóirással, hát hogyan máshogy Te barom!Ezért a sok virágért cserébe, Te fogod befejezni Sanyi zsákját, meg a Józsiét is, Benedekét nem kell, mert Ő elvan varázsolva, nem is jön a meleggel, mert szerelmes a tavasztündérbe! Hát arról írtuk az előbb a verset, nem emlékszel? Na hiszen részleges amnézia, mehetek Veled a professzorhoz. Na mindegy, most gyönyörködj a virágjainkban és dobom a zsákokat!

Hozzászólások

Tiberius - március 09 2017 20:17:23
Kedves Évi !
Érdekes társalgás,gondolom egyedüllét kell az ilyen témához
Szeretettel olvastalak
Tibor

gyongyszem555 - március 09 2017 22:00:02
Ica kedves, tudod azt szeretem Tündiben, hogy mindig pofán ver, ha elkókadnék és odalök a monitor elé és én neki mindent megbocsájtok. Köszi, hogy folyamatosan olvasol.

Szeretettel: Évi

gyongyszem555 - március 09 2017 22:08:09
Kedves Tibor! Hogy érted, hogy "egyedüllét". Ha úgy, hogy ne szóljon hozzám senki olyankor amikor írom, akkor igen. De nem tudom csendben tenni, mert írás közben nevetek - vagy sírok ha olyan a téma - és akkor a férjem csak belekukkant egy pillanatra az írásomba és konstatálja, hogy miért, milyen állapotban leledzem, de nem szól közbe! Szeretek Tündivel mindent megbeszélni, először sokan nem értették, hogy ki az a Tündi. Nekem pedig olyan természetes, hogy "van, létezik" itt él velem.
A tudatomban, a gondolataimban a képzeletemben.

Köszönöm, hogy olvastál és köszönöm a nagyvonalú felajánlást a nyertes prózák vonatkozásában. Tündi azt üzeni, hogy tündér vagy!