Napkorong

Pásztorok, pásztorok
(napelemek az erdőn)

Egy egészen új hóbort van kialakulóban…
Harminchat éve a városrendezés miatt, eltakarították az öreg városrészt. Akkor abban reménykedtem, hogy a közeli hegyek velem maradnak, mint a gyermekkorom eleven szemtanúi. Ma már tudom, tévedtem! Fiatalabb voltam, és hiszékeny.
A Millennium évében, bekapcsolták a fűrészgépeket, és azóta is szünet nélkül vágják az erdőt! Fűrészporszagú Halál kószál a hegyeken, dombokon. Ha elmúlt a téli köd, a táj fájó sóhajtását hallottam. A vegyes telepítésű erdőt, párdarab otthagyott magvetőfa képviseli. Az aranykoronáért vásárolt erdőket az új gazda az első adandó alkalommal letermelte. Fogalma sem volt arról, hogy mennyi kincs rejlik a fák hűs lombja alatt.
Régebben is itt-ott föltűntek a drótkerítések az akkori szabályoknak megfelelve…átjárókat biztosítva. A traumát követően magához tér a vágási terület, és színes vadvirágok özönét tárja elénk. Sárgagyűszűvirágok, sisakvirágok, gérbicsek és kígyósziszek, nagyezerjófűk mosolyognak ránk. Arra felé száll a kardoslepke, fecskefarkú és az admirálislepke. Szarvasbogarak függőleges tartásban repülnek el a fejem fölött. Bársonyos kakukk szegfűtől rózsaszín a domboldal.
Alig öt esztendő és ismét más arcot mutat a terület. Sárgán imbolygó kalászokat ringat az őszi szél. Az Ökörfarkkóró harcol az életéért, és nyújtózkodik a kék ég felé, ahol fátyolfelhő libben tova. Hamarosan ő is feladja a küzdelmet. Minden új tarolás, klímaváltozás következményeivel jár. Az északi szél akadálytalanul vágtázik, és hűvös leheletével riogatja a vadvirágokat.
A fenyvesek védtelen maradtak, hiszen a szomszédos tölgyest teherautókra rakodták. A nagy bánattól a fenyőfák szíve szakadt meg, és sorra pusztulnak.
A drótkerítéssel határolt vágást végül elborítja az embermagasságú bogáncs és az aszat. Lila virágain a gyöngyházlepkék tömege lakmározik. Utolsó felvonásként, minden talpalatnyi helyet elborítanak a kúszó indák! Boldog, háborítatlan mámorban dorbézolnak a kártevő hernyók milliói! (kb. tíz esztendő múltán, ha a drótkerítést eltávolítják, egy áthatolhatatlan bozótos fogad…)
Huszonöt éve fotózom a Természet változásait. Virágnaplót vezetek, hogy milyen gyorsasággal tűnek el a vadvirágaink, lepkéink, madaraink, nemes vadjaink!
A drótkerítés mögé zárt élet, drámaian megváltozott! Azt hittem, hogy nem lehet tovább rontani a kialakult helyzeten. Tévedtem! Az ember találékony…nem adja föl az önpusztítás versenyét.

Egy új termék jelent meg a természet lágy ölén. A termék neve: „-villanypásztor-„
Az emberi gonoszság netovábbja -szerintem.
Nézzük a szó jelentését: a Pásztor egy olyan személy, aki vigyázza a jószágokat, gyógyítja őket, ha szükséges. Az állatok hajlamosak elkószálni, legelészés közben…A Pásztor óvja a nyájat a farkasok, medvék, ragadozók és az ember ellen. Tehát a Pásztor munkája nélkülözhetetlen, hiszen értéket őriz! A Pásztorok saját Népművészettel is rendelkeznek. Egy szó, mint száz. Fontos Emberek!

A villanypásztor NEM Pásztor! „Vigyázz! Villanypásztor” egy megtévesztő felírat! Nyugodtan írhatják azt, hogy: „áramvezeték!”
A magvetőfa derekára NAPELEMET szerelnek. Ez termeli az áramot és továbbítja a drótvezetékekbe. Az ily módon lezárt területeken, (önkényesen) nincs biztosítva az átjárhatóság!
Értem én, hogy fejlődik a világ…de’ gondolkozzunk is közben!
Mi keresni valója ennek a vezetéknek a Természetben? SEMMI!

Az erdő vadjai, menekülés közben nem érzékelik a drótkerítéseket. Ők egész másként látnak az élőhelyükön. Rémület közben nem mérlegelnek…hasítják a levegőt. A lábuk alig éri a talajt. Ebben a helyzetben, nemcsak kitiltjuk az állatokat az adott területről, hanem valós „fájdalmat” is okoznak az áramvezetékek. Ennyire önző nem lehet az ember! Kíváncsian kérdezném meg vadász elődeinket, Ők mit szólnak eme változásokhoz? Széchenyi Zsigmond, Fekete István, Nagy Gyula bácsi, és a többiek.
Hová tűnik a táj igazi szépsége, amely időnként magával ragad, és a Festő ellenállhatatlan vágyat érez az alkotásra. A Természet szépsége, hangulata, zenére, költészetre ihleti az alkotóembert. Amikor kitör az égi vihar, és földre hull az özönvíz. Villámok cikáznak, dübörögnek, morajlanak a hegyek és dombok. Az ember pedig ott ül a magasles oltalmában, és szent áhítattal nézi a Természet féktelen erejét!
Okkal fogalmazom meg az aggodalmaim…
A napelemek által fejlesztett áramnak, semmi keresni valója a hegyek és dombok hátán! Április elsején nagy kerülővel tudtam lejönni a hegy oldalról, hiszen a régi ösvényt, árammal töltött vezeték zárta előttem…

Hozzászólások

Tiberius - március 12 2017 19:34:57
Kedves Katalin !
Az ismertetőd nagyon időszerű a mai természt galázó világra,gratulálok

Tibor

patakikatalin - március 13 2017 15:23:15
Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel. Üdv:Glica

farkas viola - március 14 2017 16:40:54
Drága Glica!
Borzasztó, felháborító az ember önzősége és pusztítása. Sajnos, hogy ezt csak mi olvashatjuk. Neked viszont ott, a Parlamentben kellene felszólalnod.
Szeretettel gratulálok: Viola