|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ 
Szofi Tündér a Ligetben
Szeretettel ajánlom: Antal Szofinak
Az életem során két alkalommal találkoztam a tündérekkel:
Elsőként Írországban pillantottam meg Őket, amikor táncot lejtettek a megalitok tövében. Tizenkét szürke követ keltettek életre a varázslat alól. Tizenkét kislány táncolt, forgott a középen álló, tizenharmadik kő tündér körül, akit Patrick Katának hívnak. A termékenység ősi táncát járták, közben a hárfák lágy dallamát hallottam.
- Hogy mik azok a megalitok?- Óriás kőtömbök, amelyek varázserővel bírnak, sírboltok, sírkertek. Jóslásokra is használják, a csillagok útját is mutatja. A kelta gaelek nagyra becsülték a művészetet.
A smaragdzöld szigeten rettenetes szegénység pusztított. Az éhen halt gyermekek lelke a hófehér hattyúk testébe költöztek. Ezért oly sok a hattyú Írország, szelíd lankákkal, tarkított partjain. Azok a gyermekek, akik a szüleikkel csónakba szállva menekültek,- az új haza reményében- a tenger tajtékzó habjaik között veszítették az életüket. Hattyúk szálltak alá, hogy a kislányok, és kisfiúk ártatlan lelkét magukba öleljék.
Egy különös legenda is él a szigeten: Aki megleli a lyukas követ, és azon áttalnéz, megpillanthatja a jövőjét. Az Írek azt vallják, hogy náluk található a szerelem ősi istenének (Aengusnak) birodalma, és a tündérek igazi otthona a Newgrang-ban érezhető. A Zöld Manók segítik a tündérek munkáját, hiszen egyedül nem győznék elvégezni, tavasztól-őszig. Ők a felelősek a növények újra születéséért.
Második alkalommal az Anna-Ligetben pillantottam meg, egy röpke időre a tündéreket:
Az egyiknek a nevét is sikerült meghallani, Szofinak szólították a társai.
Sok mese így kezdődik: ”Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kastély…”Az én mesém így kezdődik:
„ Az Anna-Ligetben áll egy kastély. Ennek a kastélynak száz torony nyújtózik a tetején, s a reggeli napfény csillan meg a szélkakasokon.
- Kukurikú, kukurikú – kiáltással, ébresztik a világot, édes álmukból. Minden toronyban lakik egy tündér. Boldogan telnek napjaik ebben a csodaszép ligetben. Nyugalom és békesség, halovány kék sugara ragyog a láthatatlan palota fölött
.- Ja’ majd elfelejtettem mondani - ez a Tündérpalota láthatatlan, és hallhatatlan a földi halandók számára.
- Miért?- Mert az emberek sok rosszat cselekedtek…(Gyilkos méheket szabadítottak, az apró és védtelen mézgyűjtő méhecske családokra. Dolgos méhek milliói pusztultak el a csatában. Végül, nagy áldozatok árán, elüldözték a gyilkos méheket. Amerikáig meg sem álltak!- Egy másik alkalommal veszélyes vegyszereket hintettek az épp virágba borult növényekre. Senki nem tért haza a családjához, csak egy hírmondó madár mesélte el a tragédiát! A virágmezőt méhek ezreinek teteme borította el.)
Lám, mit tesz az emberi felelőtlenség!? Sok-sok éve volt már ennek. A Tündértanács úgy döntött, hogy: „Az emberek és a tündérek nem barátkozhatnak soha többé!”
De most folytatom a történetem.
A szabadnapos tündérek a hárfa zenéjére, felhőfátyol táncot lejtettek, s a búzavirág kék egekbe repültek. Vidám kacagásuk csengett vissza az aranyos ragyogású habos felhőkről, szépen zöldellő fák koronáiról.
A tündérek is különlegesek voltak, vízpárákból születtek minden reggel. Éjszakára bezáródott virágok ölelésében pihentek, és ott várták a reggeli fényeket. A sziromlevél takarók lassan tárták föl bájos titkukat. Ezer színben pompázó szárnyakat nyitottak az apró lények, és kilibbentek, hogy a napi feladatukat elvégezzék. Nagy felelősséget jelentett Tündérnek születni.
A Természet újra születése, és gondozása törékeny vállukon nyugodott. Minden növény fajtának, külön felelőse volt. Pl. a rózsáknak, tulipánoknak, liliomoknak, rezedáknak, árvácskáknak. Rendet kellett tartani a színes virágok között, szigorú szabályok között házasodhattak. Nagy lakodalmat csaptak, vendégek voltak a méhecskék, színes ruhába öltözött bogárkák, s a tücskök húzták a talp alá való zenét. Ringatózott is a násznép jobbra-balra. Virágmézzel telt kelyhekkel koccintottak az ifjú párok egészségére.
A fákkal lényegesen könnyebb a helyzet, hiszen ők jóval kevesebben vannak. Ám velük az a gond, hogy a viharok hátán szeretnek messzire szökni. Amikor kiderül a huncutság, akkor már késő. Idegenben született fák sorsa nagyon nehéz. A vadon élő gőgös bükkfák, nem szívesen engednek maguk közé idegen növényeket. Sírhat-ríhat a kis csemete nincs, aki segítsen rajta. Bánatában, árvaságában, család nélkül hamar elszárad.
Az Anna-Ligetben egészen más a helyzet. Itt, gesztenyefákkal, hársakkal, juharokkal, tölgyesekkel, fenyőkkel telepített parkban sétálhatunk, és gyönyörködhetünk a madarak szép énekében. Ők így születtek, ezt szokták meg, ez a közösség természetes számukra. Helyettünk a Tündérek és a Zöld Manók dolgoznak reggeltől-estig. Nekünk embereknek, csak élvezni kell a Természet szépségét, és megbecsülni, mások munkáját.
Sajnos ez nem így történik! Sok ember szíve be van zárva egy fagyos kamrába. Se hall, se lát. A gonosz Jégkirálynő fogságban tartja őket. A szeretet az egyetlen olyan ellenszer, amely a varázslatnak ellent áll.
- Ha a Te szívedben ott izzik a parázs, akkor soha nem lesz hatalma fölötted a Jégkirálynőnek.-
-Ha a szívedben ott rejlik egy kicsi vörös rózsa, óvni fog a gonosszal szemben.-
-Ha a Te szívedben ott él a hit, akkor ő majd vigyázz Reád.-
A Télfejedelme is óriási pusztításokat végez, a Tündérek birodalmában olyankor, amikor a növényekkel, téli álomra térnek valamennyien. Nehéz jégruhákba öltöztetik a védtelen fákat, s így törnek, reccsennek karjaik. A viharos erejű gonosz Szél, minden parancsát teljesíti a Fejedelemnek. Széles utakat tarol a hegyek, és dombok hátán. A fenyves erdő is tehetetlen, hiszen súlyos hó paplanok húzzák lefelé ágaikat. A gyantás tűlevelek is üvegruhát kapnak, hiába tiltakoznak ellene. A Jégkirálynő gonosz nevetése sivít át a völgyeken.
A Zöld Manók a vastag és puha mohapárnák alá bújnak, reszketve, dideregve a hideg elől. Az az egyetlen hely, ahol a Tavasz hírnökeit bevárhatják.
Február végén, és március elején harangszó hangja érkezik a szelíd, kedves, déli áramlatok hátán. Afrikában már izgatottan készülődnek a molnár és a füstifecskék, hogy magyarországi fészkeikbe visszatérjenek. A Téltemető és a Hóvirág is föltöri a kásás jeget, és kitekint az ismeretlen tavaszba. Tarka szőnyeget terítenek a Krókuszok. A Citromlepke elsőként libben a haldokló télben, a lopakodó kikeletben.
Az Anna-Liget láthatatlan kastélyénak száz tornyán, ezer ablak tárul.
- Itt van végre a szép tavasz! Trallalla..trallalla… Itt van végre a szép tavasz! Trilala…- dalolják a madarakkal a Tündérek. Szofi Tündér, és népes hada, ismét virágról-virágra száll, szivárványszínben pompázó szárnyacskáival. Tanítja, oktatja, oktondi virágait, akik most születtek és ez az első tavaszuk.”-
Kedves gyerekek az én mesém eddig tartott. Arra kérlek titeket, hogy menjetek ki a természetbe és figyeljetek jól, hiszen az én igaz történetem ott folytatódik. Mindennap láthattok, és hallhattok csodás dolgokról, amelyet a fák mondanak azoknak az embereknek, akiknek a szívében ott lakozik a szeretet.
|
|
|
- március 14 2017 16:32:35
HÁT EZ GYÖNYÖRŰ VOLT KEDVES GLICA-TÜNDÉR!
Annyira belemerültem, hogy meglepett a vége. Jó lenne benne maradni és el, el innen messzire. Biztos örülnek az unokáid. Én örülök, hogy itt vagy, de Neked a legmagasabb polcon lenne a helyed.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- március 16 2017 11:29:02
Drága Violácska örülök, hogy velem tartottál a Tündérek birodalmába. Ez egy Emlék történet. A bátyám menye 26évesen halt meg rákban...egy kis fiú és egy kis leányt hagyott hátra. A gyerekek már fölnőttek és egy drága jó (mostoha) anyukájuk lett! Szeretettel várlak....Glica |
- március 16 2017 11:30:35
Bocs ez a hsz. a megtalált álmokra vonatkozik! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
