|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
BEVETÉS
Pattanásig feszült idegei miatt úgy tűnt, a motorok hangja egyre erőszakosabban harsog, már-már súrolva az elviselhetőség határait.
Megint megjelent gyerekkorának kedvenc meséjéből a nagy bagoly, ez a „Látomás” minden vészhelyzetében felbukkant. Szorosan mögötte állt, tarkóján és vállánál érezte egérszagú leheletét.
Izzadt, szívdobbanásai majd széjjelvetették mellkasát. A műszerfal bonyolult és villódzó számrengetege lekötötte minden figyelmét, ebben mint mentőövbe kapaszkodott, még a gondolatától is viszolygott, hogy hagyjon magának időt végiggondolni azt amit éppen csinál. A navigátor intése zökkentette ki mélázásából.
Akkor kezdjük-szólt bele gégemikrofonjába, hangja idegenül csengett. Lehúzta a piros jelzésű kart, a bombaszekrény kinyílt.
Megkezdődött a tánc.
A légelhárító ütegek dolgozni kezdtek, a szárnyak körül megjelentek a jól ismert füstbe burkolt robbanások, egyik-másik veszedelmesen közel. Toronylövészének géppuskája folyamatosan tüzelni kezdett, teljessé téve az elhárítás gépágyúinak ugató hangjait.
Még a fülhallgató sem tudta tompítani a gép törzsén jelentkező éles koppanásokat-a találatok hangjait-de farlövészének folyamatos tüzeléséből tudta, nem történt nagyobb baj.
Ütközésig húzta a gázkart, a motorok hisztérikusan felbőgtek - nagyot rántva a repülőgépen. A kormányt hirtelen balra feszítve oldalirányú csúszásba kezdett, ugyanakkor maga felé rántva éles szögben megindult felfelé.
Áttörve a felhők vastag párnáit elborította a fény, egy tejszínhabos álomvilág, ahol el sem lehetett képzelni azt ami alatta történik. A végtelen békés nyugalom, a szépség mámora feledtette a valóságot.
Egy ruhadarabbal végigtörölte vizes arcát, és lassan oldódó feszültsége elzsibbasztotta tagjait. Rettenetesen megkönnyebbült.
Reszkető kézzel előkotort egy cigarettát zubbonyának bal felső zsebéből és rágyújtott. Mámoros gyönyörrel szívta magába a füstöt, nem törődve nemdohányzó navigátorának grimaszaival.
MEGÚSZTAM! - üvöltötte minden porcikája, elöntötte a boldogság.
Egy régi keringő dallamát kezdte dúdolni, lassú-elegáns ütemére ringatta gépét.
Tudta mi van alatta. Lelki szemeivel látta a robbanásokat, a tűztengert és leomló épületeket, érezte a hatalmas erőt, a dühöngő és győzedelmes halál orgiáját, amit ő támasztott fel.
Hatalmasnak és mérhetetlenül erősnek érezte magát.
|
|
|
- március 14 2017 16:19:37
Kedves Gyuri!
Elképzelni is szörnyű. A leírás is! Lehet, hogy Te csináltál valaha ilyet?
Háború, öldöklés, nem viselem el, mint ahogy az ártó szomszéd lassú gyilkolását sem.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- március 14 2017 18:01:45
Kedves Viola.
Nagyon köszönöm a látogatást, és a véleményedet.
De sem pilóta, sem katona nem voltam soha.
Valami eszembe jut, elképzelem, és máris ott ülök a gépen, és igyekszem élve megúszni.
Csupán ennyi történt...
"Ártó szomszéd"... Rossz szomszédság, török átok - mondja a mondás, és sajnos igaz. Az emberek zömmel ócskák. Lassan már csak állatokhoz van türelmem...
Szeretettel.
gyuri |
- március 14 2017 19:13:08
A fiktív íráshoz nagy képzelőerő szükségeltetik. El kell hitetni az olvasóval, hogy valóságot olvas. Az a jó írás! Akinek ez nincs, az sajnos naplójegyzetet ír, ha fikciót ír, vagy akkor inkább nem is tud.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- március 14 2017 19:20:17
Kedves Évi.
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök a véleményednek.
Szeretettel.
gyuri |
- március 14 2017 21:56:55
Kedves Gyuri !
Én alul voltam,nem tudom fennt mi történt.
Átéltem az egész háború alatt az Angol,Amerikai bombázásokat Budapesten
amit nem kivánnák senkinek.Alatta voltam egy négyemeletes bérhénak
ami összeomlott
A katona aki teljesíti a parancsot amiért nem lehet felelőségre vonni.
Tetszett a fikciod,gratulálok
Tibor |
- március 14 2017 23:54:20
Kedves Tibor.
Én már megvoltam háború alatt, de csak szórvány emlékeim vannak.
El tudom képzelni, hogy aki végig jelen volt, sosem felejti el.
Ecce Homo...
Nem nagy dicsőség ehhez a fajtához tartozni...
Köszönöm látogatásodat, és gondolataidat.
gyuri |
- március 15 2017 14:42:51
Csak szólok...A kutyushoz hozzászóltam... |
- március 15 2017 14:49:31
Kedves Gyuri a széltelen felhők ölelésében, helymeghatározást tenni, igazán kimagasló eredmény. A bagoly helyett, most én ültem a válladon és élveztem a bevetés drámai pillanatát. Örülök, hogy a gép egyben landolt a kifutópályán. Máskor is szívesen repülök véled. Üdv:Glica |
- március 15 2017 15:06:48
Az ösvényen is jártam... |
- március 15 2017 17:38:00
Kedves Gilica.
Most már értem, miért éreztem magam jobban! Szóval Te ültél a vállamon a bagoly helyett!
Ha tudnád micsoda különbség...
De megúsztuk, nem volt könnyű...
Az ember, egész életén át, folyton a megúszásra koncentrál. Fárasztó tud lenni időnként.
Köszönöm a közös repülést, és gyere máskor is.
Üdv.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
