- Tündikém, miért akarom én tudni azt, hogy mitől változnak egy idő után az emberek, szinte kilépve akkori énjükből. Érted Te ezt?
- Speciel nem értelek, de téged ismerve mindjárt kifejted kétszáz oldalban, de igyekezz, mert randevúm van, és nem késhetek. - és készülődik.
- Jól van, de azért meghallgatsz? Na jó, ha nem, akkor is elmondom százkilencvenkilenc oldalban. A kétszázadikat majd kitalálod...
- Van egy régi ismerősöm - ötéves ismeretség - öt évvel ezelőtt nagyon jól kijöttünk egymással. Egy irodalmi klubban ismerkedtünk meg, jó volt a kapcsolat még telefonon is "beszélgettünk". Aztán eltűnt, nem publikált többé oda, ahová én. Most újra felbukkant, természetesen én ovációval fogadtam, hiszen nem volt különösebb dolog, hogy netán nehezteljünk egymásra! - mondom Tündinek, de nem vagyok benne biztos, hogy figyel rám. Azt pedig nem szeretem, ha a levegőbe pofázok
- Na gyorsabban kicsit kedvesem, mert nem érek rá. Említettem nem?- és készülődik tovább..
Én pedig elgondolkodom, folytassam tovább, vagy ne? Na mindegy, nem sértődöm meg, mert Ő az ihletem, nála nélkül nem mennék semmire.
- Jól van bocsáss meg, nem akarlak feltartani. A lényeget mondom. Visszatért egy novellával és én hozzászóltam, véleményeztem és ott is kifejeztem örömömet, hogy újra itt van. Semmi reakció, még csak annyi sem, hogy köszönöm. Mintha soha a büdös életben nem lett volna kommunikáció közöttünk. Érted te ezt? Tündérkirálynőm! Tudsz még figyelni egy pillanatig? - nézek rá kérdőn a válaszra várva.
És nem válaszol.
Na szóval keresem a választ, én folyton keresem a választ, de minek? Miért nem jó az nekem, hogy a kérdéseimre nincs válasz. Mert ezek szerint nincs, és nagyon elszomorít az a tény, hogy már Tündi is ilyen. Le fogom cserélni, van még annyi időm talán, hogy új ihletet keressek.
- Jól van Tündikém, menj csak, megválaszolom magamnak a kérdéseimet, nem kell kommunikálni, minek? De akkor majd légy szíves, Te se kérdezz! - mondom kissé - nagyon - megsértődve.
- Jól van ne húzd fel magad, majd két nap múlva jövök és válaszolok, de most mennem kell! - és elviharzott becsapva maga mögött az ajtót.
És én megint csak elgondolkodom. Minek, kinek ez a civilizáció. Visszaköltözöm az őserdőbe és megkeresem az újabb ihletemet. Csak fejbe ne vágjon, ha sokat kérdezek!
Tiberius - március 17 2017 12:07:18
Kedves Évi !
Érdekes eszmecsere, gratulálok
Szeretettel : Tibor
gyongyszem555 - március 17 2017 13:34:26
Köszönöm szépen, hogy olvastál kedves Tibor!
Szeretettel: Évi
Kapolyi Gyorgy - március 17 2017 18:02:33
Kedves Évi.
Vannak dolgok földön és egen.
Érthetetlen, és indokolatlan kis események ezek, de nagyon zavaróak tudnak lenni, mert nincs rá ésszerű magyarázat.
Az illető, vagy akkor volt őszintétlen mikor "Jó barátí" volt, vagy most őszinte, mert úgy érzi, hogy akkor szükség volt a kapcsolatra, most meg már nincs.
Jellemhiba, és ebből a fajtából de hány van!
Szeretettel.
gyuri
gyongyszem555 - március 17 2017 18:37:01
Kedves Gyuri!
Én meg mondom Neked őszintén ennyi jellemhibás emberrel összességében az életemben nem találkoztam, mint amióta net-függő vagyok (öt éve) Igen, és aki pszichopata az nem is tud más lenni, mert az egy betegség. De ha valaki nem beteg, hanem alapvetően gonosz, számomra értéktelen ember, illetve embernek nem nevezhető valami élőlény. Én nem tudom, lehet, hogy taszítottam az ilyen embereket ha személyes kapcsolat volt közöttünk, vagy nem találkoztam velük, mert ők a másik oldalban közlekedtek.De nem is látom én ennek értelmét, hogy foglalkozzak ezzel a témával, mert ahogy Te is írod, nincs ésszerű magyarázat. De mégis...mert bosszantó!
Köszönöm szépen gondolataidat a témával kapcsolatban.
Szeretettel: Évi
