Izabella szép nő volt, nagyon szép! Szikrázott körülötte a levegő ahol csak megjelent! Csodálatos nagy barna szemeit hófehér arcát fekete hajkorona tette még szebbé, varázslatossá! A férfiak a lábai előtt hevertek, de ő csak egy fiút látott maga előtt.
Igen, a képtárban ismerte meg az elmúlt szombaton - mint egy görög isten -, amikor kedvenc programjának hódolt. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, de a sors úgy hozta, hogy egy nagyon gazdag úrhoz ment férjhez, aki húsz évvel idősebb mint Ő. Nem engedte, hogy kibontakozzon a tehetsége, annyira féltékeny volt, hogy szinte kalitkába zárta kedvesét. Izabella sírdogált egy darabig, de nagyon szerette a férjét eleinte. Csak a kastélyuk kertjében rajzolgathatott, festhetett..ami ugyan nem elégítette ki az asszonyt, de mégis tehette azt, amit szeret. Egyetlen szabadnapja volt egy héten a szombat...akkor szívesen ellátogatott a képtárba és ott ismerte meg a fiatalembert Gábort, a görög istent. Úgy gondolta, érezte, hogy ez azonnali szerelem, sőt érezte, hogy Gábor is vonzódik hozzá...Na de Gábor 20 évvel fiatalabb mint Izabella, a fia lehetne, ha lenne fia.
Összebarátkoztak Szinyei Merse Pál "Szerelmespár" c. festménye előtt mely mindkettőjüknek megdobogtatta a szívét. De jó is lenne, ha ez a festmény róluk szólna...
- Ugye milyen szép kép, fiatalember? Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Virág Izabella vagyok, üdvözlöm.
- Örülök Önnek - már többször láttam itt és mindig megcsodáltam a szépségét, előkelőségét...- mondta félénken a görög isten és bemutatkozott. Ahogy kezet fogtak, pár másodperccel tovább tartotta kezét a kezében Gábor és mélyen egymás szemébe néztek.Érezték mindketten a felfokozott vágyat, a szenvedélyt, melyet még egyikőjük sem érzett ilyen intenzitással.
- Gábor meghívom Önt hozzánk egy estélyre - csak először megbeszélem a férjemmel, ugyanis férjnél vagyok. De ez nem akadálya semminek - mondta Izabella egy kis bátorságot öntve a fiúba, mert azt látta rajta, hogy roppant szégyellős.
Elérkezett a várva várt estély, de Gábornak igencsak gondot okozott, hogy mit is vegyen fel. Nem volt gazdag, sőt szegény volt mint a templom egere, honnan vegyen Ő olyan ruhát amiben egy előkelő társaságban meg tud jelenni. Sehonnan, szenvedett, hogy nem láthatja szerelmét...mert szerelmes lett, igen nagyon szerelmes! Ekkor mint egy jó tündér a semmiből megjelent Gábor húga, aki rögtön észrevette Gáboron, hogy valami baj van! Miután Gábor elmondta a bánatát Rozika igy szólt hozzá:
- Gyere bratyó, siessünk, itt van szemben egy ruhakölcsönző, nekem meg itt van az első fizetésem az irodából, kölcsön adok neked egy öltönyre, hogy kikölcsönözd! - és már húzta magával a fiút.
Gyönyörű szmokingot kölcsönöztek, otthon átöltözött Gábor és Rozi hívta is neki a taxit, hogy el ne késsen!
Még időben érkezett, még egy csokor virágot is tudott venni útközben. Izabella már várt rá, bemutatta a közvetlen rokonságának, a férjének - aki intelligensen viselkedett ugyan, udvarias volt, de Iza látta rajta a féltékenységet - de egyelőre nem tette szóvá. De Izabella érezte, hogy ami késik nem múlik. Vacsora után szétszéledtek a vendégek a kertben, a kastély körül, ilyenkor Iza férje is bevonult a cimborákkal egy kis kártya-partira és szerencsejátékra, ilyenkor nem érdekelte a felesége.
Izabella és Gábor sétáltak az óriásfenyők között, beszélgettek, és egy hirtelen jött ötlettől egymással szembe fordultak és Izabella kezdeményezésére megcsókolták egymást. Testüket átjárta a vágy, a szenvedély és a kéj! A vágy, mely oly' sürgető volt, hogy szinte szaladtak a kis kerti lak felé...szélsebesen feltépték az ajtót, pillanatok alatt ledobálták ruháikat, anyaszült meztelenül lépkedtek a baldachinos ágy felé...nem volt többé tabu, miután az előjátékkal kényeztették egymást, Gábor belé hatolt szépen, lassan óvatosan, ahogy ezt egy nála jóval idősebb nőtől tanulta...Elérkeztek gyönyörük legfelső fokára, együtt érték el a csúcsot! Pihentek még egymás karjaiban egy-két órát, amikor már jócskán besötétedett.
Gyorsan magukra kapkodták ruháikat és amikor kiléptek a kerti lakból, ott állt előttük életnagyságban Izabella férje...
Nem volt mit szólnia - intelligens ember lévén - hiszen értett mindent, nem szórtak szikrát a szemei, nem csinált jelenetet csak ennyit szólt a feleségéhez:
- Kedvesem, vegyél érzékeny búcsút a vendégünktől, és soha többé nem hívhatod meg Őt ide. Remélem mindent értesz! - és szépen, lassan beballagott a kastélyba...
A szerelmesek összeölelkeztek, egy búcsúcsók és Gábor eltávozott. Hosszú, hetek, hónapok, sőt évek következtek egymás nélkül, következtek a szenvedés évei. Azt hitték mindketten, hogy beleőrülnek a fájdalomba...Gondolkodott Gábor, neki nincs pénze, nincs vagyona, nincs semmije, hová is vihetné szerelmét...
Izabella ha elválik a férjétől neki sem lesz vagyona...
Öt év múlva találkoztak egy parkban, Izabella egy öt év körüli kisfiúval játszott a játszótéren. A gyerek totális mása volt Gábornak. Nem is kellett mondaniuk semmit, tudták, hogy a gyermek Gábor gyermeke. Megölelték egymást, forrón megcsókolták, amikor a kisfiú odaszaladt az anyjához:
- Gyere anyuci nézd meg, milyen szép várat építettem. És megfogta Gábornak is a kezét és húzta oda a homokvár felé...nézd bácsi, ugye milyen szép? - és gyönyörű gyermeki tekintettel nézett az "apjára". Kár, hogy ezt apuci nem látja, ugye anyu?
Tiberius - március 22 2017 01:44:01
Kedves Évi !
Nagyon jó mindennapi történet. A férj cak azt mondta a nejének,hogy
gábort nem hívhatja többet meg vendégségbe ami nem zárja a további
találkozásokat.Ha a nő törvényes feleség a fele amijük van egyenlően
itéli meg a törvény.Ha a hölgynek annyira tetszett Gábor ahogy én a nőket
ismerem nem tartotta volna magát távol egy hétig sem.
Gratulálok szeretettel
Tibor
gyongyszem555 - március 22 2017 03:01:49
Igen, kedves Tibor, maximálisan igazad van. Gondolkodtam egy olyan végkifejleten is amelyet te most írsz, de mivel ezt a prózát kérésre írtam, és az volt a kitétel, hogy legyen benne szomorúság (is), a szerelmesek szenvedése is és, hogy ne legyenek egymáséi teljes mértékben. Persze millió variáció lehetett volna még...igen, szokványos, mindennapi történet, melyet lehetett volna fokozni(még). És az is elképzelhető, hogy tényleg nem szerette annyira Gábort Iza, hogy mindent feladott volna érte. Vagy: Gábor sem szeretett annyira, hogy mindent megtett volna szerelméért, mert azért valljuk be őszintén nekik elég volt egy vággyal fűtött szenvedélyes, erotikus éjszaka...
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet. Valami ilyesmi reakciót vártam tőled vélemény gyanánt!
Szeretettel: Évi
