Napkorong

_

- A fenébe, Tündi! Voltál Te már így? - kérdezem szomorú ábrázattal könnyek között kitekintve a tudatomból ihletemet. Tudja, hogy miről beszélek, mert velem együtt szenved ő is, de azért játssza a hülyét!
- Mire gondolsz kedvesem? Annyit nem ittál soha, hogy ez gondot okozna, hogy most nem szabad a szíved miatt, a drog nem is volt soha jelen, akkor mitől vagy ilyen rossz passzban? - néz rám kérdőn, holott nagyon jól tudja, hogy mi a pálya.
- Ne játszd a hülyét nekem légy szíves, adjál légy szíves csokoládét! Sorolom: Krémcsokit egy kamionnyit, nápolyit 1,5 tonnás kisteherautóval, süteményeket, francia krémest, Rákóczi-túróst, mákos kalácsot, fánkot minden ízben! Van rá saccperkábé huszonöt perceg. Rongyolj le a sarki cukrászdába és a mellette lévő CBA-ba, mindent megkapsz! Igyekezz, addig elhelyezkedem a klavi előtt!
Már lelki szemeim előtt látom a csodákat, elképzelem, hogy melyikkel fogom kezdeni. Talán a krémesekkel, imádom ha a tejsíinhab a francia krémesről ott marad az orrom hegyén - mert ott szokott landolni -, vagy a Tibi csoki ananász krémje lecsöppen a klaviatúrára, vagy a nápolyi jellegzetes pattogó ritmusa dobol az orcámban! Azt hiszem, hogy már előre euforikus állapotba kerülök, úgyhogy tűkön ülök, hogy mikor érkezik Tündi. Jobban körülnézek a lakásban, és Tündi nem mozdul Néz ki a fejéből bambán és észre sem veszi most már, hogy én is ott vagyok!
- Mi van veled, Te kis céda, nem hallottad, hogy mit mondtam? Ne rágass be az anyád mindenét, mert olyat teszek veled, hogy magam is megbánom! - kezdek szenvedni!
- Csitulj el légy szíves, nincs édesség! Fel bírod fogni a maradék kis szürkeállományoddal? Mit mondott a doki a bázisparancsnok? Na mit? Jusson eszedbe, visszavágok a szavadba! - mondja Tündi ellentmondást nem tűrő hangon.
A fenébe ennek fele sem tréfa, azt akarja, hogy dögöljek meg! Igen, én akihez öt évvel ezelőtt bekopogtatott diktálni. Dögöljek meg én! Hát dögölj meg te, ha ilyet kívánsz nekem. Én meg ezt gondolom, de kimondani nem merek, majd később, ha az elvonási tünetek még jobban fognak gyötörni!
- Menj már le légy szíves, ne vacakolj, majd holnaptól betartom, igérem, mindent megígérek, csak most az egyszer még szánjál meg engem! - könyörgőre fogtam most már a figurát, de úgy látom, hogy hajthatatlan. Mit tegyek vele? Az erőszakot utálom, de ki fogja kényszeríteni belőlem azt hiszem amikor tetőzik az agyamban a hiányérzet. De nem mozdul.
- Hát jól van akkor Tündi, van 15 perced arra, hogy összeszedd a cumódat és ki van dobva! Majd én lemegyek a sarkiba, ott el is fogyasztok mindent, tűnj el szemem elől, nem kell, hogy diktált, tudod?Na menj az utamból - és majdnem, hogy fellököm. Úgy kell neki! Hadd boruljon!A bili már így is borult!
- Várj már te hülye - és visszaránt - kidob elém egy fél kilónyi diabetikus csokoládét. Tessék zabáld, ebből ehetsz valamennyit!
Természetesen felcsillant a szemem, magamévá tettem pillanatok alatt az egészet, kicsit megnyugodtam, de a pszichém még háborog, mitévő legyek? Mit is mondott a doki? Itt cseng a fülemben pedig és nem hagy nyugodni. "Ön cukorbeteg asszonyom, nem ehet édességet, semmilyet! Felfogta?" Persze, hogy felfogtam, nem vagyok teljesen hülye még, de ha nem kapok legalább egy kockányi Tibit, megőrülök!
És ekkor Tündi megszán: A képembe nyomja a tábla Tibit és azt mondja:
- Osonjál befelé a szobádba, ott van veled Tibi élvezkedjetek, de soha többé nem akarok hallani róla!

Hozzászólások

Kapolyi Gyorgy - március 25 2017 17:07:56
Hát, még cukrom az nincs, de mit lehessen tudni...
De hogy lassan minden tilos ami kellemes, azt már tudomdomdom...
(Megette a fene...)
gyuri

gyongyszem555 - március 26 2017 06:03:49
Igen, kedves Gyuri, ami jó, az minden tilos

végül is az, hogy normális a vércukor-értéked, az szuper. Te akkor ehetsz édességet - ha szereted egyáltalán -, tényleg annyit, amennyit megkívánsz. De aki nagyon szereti, szinte nem tud nélküle élni