Napkorong

Még mindíg azzal a problémával küzdök, amivel három, négy évvel ezelőtt, amikor beléptem ide, oda, amoda, mármint az irodalmi klubokra gondolok..
- Tündi, te hogy látod ezt a kérdést? Miért van az, hogy mindenki csak "feldobatja, dobja" a versét, novelláját várva a csodát, meg sem köszöni, ha valaki véleményezi, az meg hogy szóljon is - véleményt alkosson - bárkinek a"művéhez" az egyértelműen nonszensz a számára.
Na de mitől az? - nézek az ihletemre Tündire, hátha végre megkapom a választ!
- Most te tiszta hülye vagy? Tőlem várod erre a választ? Hiszen én ugyanúgy érzékelem, konstatálom ezt a jelenséget, amit te. Kérdezzél valaki mást erről. Például azokat, akik publikálnak...
- Na jó, meg fogom kérdezni őket is, de azt hittem, hogy Te is tudod majd!
- Nem tudom tündérkirálynőm! Nem próbálnál meg ez irányban valamit? Úgyis odacsavarogsz éjszakákon keresztül, mondd úgy egyébként hol jársz? Ádám tud róla? Merthogy a gyermeketeket Gábort teljes mértékben én nevelem - jó, hogy én vagyok a keresztanyuka, illetve névadó anyuka - de a Ti gyermeketek! Na mindegy, de legalább hoznál valami hasznos témát, amiről írhatok!
- Jól van már, kedvesem, ne vágd mindíg a pofámhoz, hogy enyém a gyermekem! Tudom! Te vállaltál valamit azzal, hogy Te adtad a nevét! úgyhogy tudhattad, hogy mi ketten Ádámmal ihletek vagyunk, oda megyünk, ahová akarunk és azt látogatjuk meg akiket akarunk és akiknek szükségünk van rá, mert ihlet nélkül nem lehet írni. Neked magyarázzam? - mondja Tündi és becsapja maga után az ajtót.
Ott maradok Gáborral az édes kicsi gyermekükkel, aki nem tehet semmiről, hiszen egy gyerek nem tehet arról, hogy megszületik! Őt a szülők hozzák létre még akkor is, ha örökbe fogadják!
Jól van, majd kitaláljuk a kérdéseimre a választ Gabikával!

Hozzászólások

gyongyszem555 - március 25 2017 08:05:48
Igen, Ica kedves, ez nyomós érv, az időhiány. De egy szmájli beleférne! Mindent értek én, csak Tündi nem, mert mindjárt pofán csapom!