|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
SÁTÁNI IGAZSÁGOK
A hazafias gondolkodás kizárja az emlékezést. Pontosabban, csak a szelektív emlékezést engedi meg. Van, amire kell emlékeznünk, aztán van, amire nem szerencsés emlékezni, és van, amire nem szabad.
Csak így alakítható ki egy idealizált nemzetkép, amiben csupa nagyszerű ember, nagyszerű tetteket hajtott végre a közért.
Emlékük fénye elvakít, nem engedi meglátni a mögöttes árnyékokat, az álhazafiak ócska kísérteteit, akik sokszor önös célokat követve, a haza érdekeit hangoztatva, tönkretették ezrek életét.
Hiába. A történelmet is emberek írják, a mindenkori hatalom szája ízének megfelelő felfogásban. Így aztán ahány féle hatalom, annyiszor más megvilágításban lát napvilágot a lejegyzett hajdani esemény. Már a kutya sem emlékszik, hogy is történt valójában.
A szemtanúk elfogynak, de ha még élne is valaki, ki meri kinyitni a száját?
Na meg minek feszegetni azt, ami régen elmúlt. Ha kiderülne a valóság, csak a nemzeti öntudatot rongálná, amire semmi szükség.
Miért feszegetnénk, hogy Kossuth női ruhában menekült az összeomláskor, Görgei tábornok, meg baromi fejsebével, szinte eszméletlenül a fájdalomtól és láztól, le sem szállt nyergéből.
Egy pillanatra sem hagyta magára seregét. Az áruló Gergeiről beszélek.
Isten büntetése, hogy nem volt több ilyen árulónk. Olyan hőseink viszont voltak…
Valami nekünk is kellett, hogy legyen.
Nagy nemzeti költőnk,- aki azért volt magyar, mert úgy döntöttünk, - kezelhetetlenségével rengeteg gondot okozott Bemnek- aki egy cári lovas lándzsájával a hátában elesett, nem a mellében, a hátában, hősi halált halt, amiből a hősi vitatható, ha csak nem hátrálva támadta az ellent.
Aztán, a barguzini, hajdani postamester hajdani lányát kirángatva sírjából, nejlonzsákba gyömöszölt csontjait győzelemittasan rázva a haza ege alatt, kikiáltottuk Petőfi hamvainak, piedesztálra emelve a megtaláló „Kazánkirályt”, akit az ellentábor sietve lelökött onnan.
Hogy Petőfi hogy került Barguzinba, ezt senki nem feszegeti, mert kínos a téma.
Ha Segesvártól Barguzinig futott volna, hát egy élet kevés ahhoz időben, hogy sikerüljön ez a szuper maratoni.
Gróf Széchenyi, aki őszintén dolgozott a haza felvirágoztatásán, pénzét sem kímélve, Kossuth fogadta érte a tapsokat. Szegény később megőrült, amin nem csodálkozom.
Ott halt meg a Bécs melletti híres Döblinben a diliházban, ahol gyanú szerint Semmelweis Ignácot is agyonverték. Nem tudni, mennyivel járultak hozzá a Gróf öngyilkosságához…
A múló idő, csendesen forgatja a történelem kerekét, és hüledezik az emberi leleményesség láttán.
De hagyjuk a rég történteket, van újkori történetírás is.
Bővelkedik zászlólengetésben, tollforgók erdejében hadonászó díszkardokkal, hamis eskütételekkel, és nemzetért aggódó hazudozókkal. Nagy formátumú bűnözőkkel, Hitlerekkel, Sztálinokkal, Raszputyinokkal, és Rákosikkal.
Egy utálat az egész, hányingert keltően kiábrándító.
Ha ezt a tényt veszem alapul, tényleg meg kell szépíteni a történteket, nem az igazság, hanem az elviselhetőség okából.
|
|
|
- március 26 2017 01:23:52
Kedves Gyuri !
Sok mindent említettél egy nap alatt amikre csak nagyjábol emlékszem,
amiket jobb hagyni békén nyugodni.A történetek azért sikeresek mert
újjabb és újjabb generációk jönnek kik a múltra nem emlékeznek,olvasni
nincs idejük.Ez a világ halad ki tudja hová,azt tudom, nem tudjuk hová
megyünk,de ahol voltunk azt már elhagytuk.
Üdvözletem : Tibor |
- március 26 2017 06:15:45
Igen, a történelmet mindig a győztes csapat írja, ezért nem lehet az mindenki számára korrekt. Én csak abból az egy tényből indulok ki, hogy mi - az én korosztályom - '56-ot ellenforradalomként aposztrofáltuk, ma már az forradalom volt.Mindig az uralkodó osztály határozza meg, hogy mi micsoda!
Szeretettel olvastam gondolataidat.
Évi |
- március 26 2017 09:55:17
Kedves Gyuri!
Döbbenettel olvastam okos meglátásaidat, mely igen elgondolkoztatóak, mert valóságosak. Mi volt az igazság és hogyan? talán sose derül ki.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- március 26 2017 12:20:33
Kedves Tibor.
Az emberi fajtának egyik jellemző vonása, hogy minden generáció képes elkövetni ugyan azokat a hibákat, amiket kielemez, és megint ugyan abba a gödörbe képes belépni.
Minden figyelmeztetés, csak siket fülekre talál.
Végső fokon, a Dalai Lámának van igaza, " A múlt, nincs. A jövő, nincs. A ma van, arra figyelj.
Köszönöm hogy olvastál, és véleményeztél.
gyuri |
- március 26 2017 12:23:23
Kedves Évi.
Olyan precízen összefoglaltad írásom lényegét, hogy ehhez nincs mit hozzátennem.
Örülök hogy olvastál, köszönöm.
gyuri |
- március 26 2017 12:27:17
Kedves Viola.
Köszönöm, hogy elolvastál, és kommenteltél.
Az általános, és végső igazság ki sem derülhet, mert legfeljebb, kinek kinek igazságáról lehet szó.
Mert minden nézőpont kérdése.
Szeretettel.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
