|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
- Hová igyekszel ilyen szélsebesen Tündikém, miről maradsz le? - kérdezem ihletemet, aki nem tudom, hogy hallja-e, hogy mit mondok, mert rohan. A lakásban rohan és számol. Minden helyiségbe benyit és tovább számol. Mi a franc lelte ezt a csajszit, nem tudok rájönni, de majdcsak elárulja!
- Menj arrébb, ne téblábolj itt előttem, nem látod, hogy lázas munkában vagyok? Indulok, mennem kell, tavasz van, újabb események után kutatok! Biztos lesz ez rahedlivel, csak győzzem haza hozni, te pedig győzzed írni, mert naponta többet is fogok diktálni! Készülj fel! - mondja Tündi csak úgy mellékesen, rám se néz, szemkontaktus megszűnt jelenleg.
- Állj már le egy kicsit, legalább váltsunk néhány szót, hallod amit mondok?
- Hogyne hallanám, csak nem érdekelsz most, dolgom van! Utána meg neked rí a szád, hogy nem hozok anyagot, nincs miről írnod! Na most megkapod ne félj! - csak úgy hányavetin idelöki a szavakat és öltözik. Smink, frizura belőve, parfüm-hegyek, mert szereti, nagyon. Na de ennyire? Hát ennyire. Én is.
- Na csá, galambom, majd jövök! Megszámoltam, majd leellenőrzöm! - és elviharzik.
Ott ülök megkövülten a nappaliban és gondolkodom. Mi a túrót számolt ő meg? Körbenézek, nem jut eszembe semmi.
Mivel egyedül - nélküle - nem tudok írni, kiballagok az erkélyre, jó idő van, csicseregnek a madarak, döntöm magamba a marmonkanna mennyiségű koffeinmentes kávét, mert csak azt szabad, és kocadohányosként a mentholosamat is leküldöm.
Majd bekapcsolom a tv-t - utálom egyébként -, de most ráérek. És megvilágosodom! Óraátállítás! Vasárnap háromról kettőre, vagy kettőről háromra...na ezzel mindig gondban vagyok! Hiába, öreg vagyok én már az ilyen feladatokhoz, nem is beszélve a biológiai folyamatok megváltozásáról. Kész katasztrófa, felborul a menetrend, káosz alakul ki az egyébként is már meglévő szürkeállományomban. Nem is érdekel! De mintha ez az én feladatom lenne minden évben kétszer, mert ősszel folyt. köv. De most lesajnálom, nem érdekel!
Jól elvagyok enélkül is. Hamar eltelik a hétvége, Tündi hétfőre ígérte, hogy hazajön. Addig azért valamit alkotnom kell óraügyből kifolyólag, bár amelyiket nem érem el a falon, az úgy marad. Van saccperkábé tíz óra a lakásban minden helyiségében kettő, három...kigondoltam, hogy csak minden másodikat vagy harmadikat állítom át. Na de, itt ez a rohadt dilemma megint, hogy melyik irányba. Előre, vagy hátra. Már ki is csúszott a filkómból a menetrend. Ott egye a fene, hozzálátok!
Az egyiket előre, a másikat hátra, a harmadikat kettővel előre, igen ez lesz a követendő szisztéma.
Na végeztem is, nem is volt nagy dolog, egyet nem tudtam átállítani, mert azt Tündi a plafonra szerelte, hogy amikor kinyitja a szemét rögtön konstatálja az időt. Na ezt nem tudom átállítani, mert hogyan? Hogyan másszak én fel a plafonra! Nem baj, kisbabám, azt Te fogod végrehajtani. Kattan a zár, már be is röppen az ajtón.
- Szia kedvesem, megjöttem! Rengeteg témát hoztam, felkészültél? Ha magadhoz térsz, nyomathatjuk az elsőt, csak meg kell, hogy nézzek valamit. És rohan, megint rohan a lakásban mint egy eszeveszett és vörösödik a feje, na nem a rohanástól, hanem úgy veszem észre, a méregtőlé. De miért mérges? Na majd elmondja.
- Mondd, te már erre is képtelen vagy? - és néz tettetett dühvel!
Én is nézek és nem értem!
- Volt rá három egész napod és éjszakád, van saccperkábé 10 óránk a lakásban, és mindegy más időpontot mutat. Nem voltál képes, legalább kettő darabot ugyanúgy beállítani? Most honnan a francból tudjam, hogy mennyi az idő? Kérdezzem meg mindig telefonon a pontos időt? Vagy mi lesz? Tudod mit, engem sem érdekel. Úgy maradnak az órák szeptemberig, nem végzünk felesleges munkát, szeptemberben újra állítani kell! Majd akkor ráfekszünk a feladatra mind a ketten. Jól van, ezt megbeszéltük.
- Na igen Tündikém, így lesz, és akkor most tulajdonképpen mennyi az idő?
|
|
|
- március 26 2017 16:36:00
Kedves Évi!
Jót szórakoztam írásodon. Ma reggel ugyanebbe a csapdába estem, azt sem tudtam, hogy hány óra van, mert mindegyik másikat mutatott, mert az "okosabbak" már maguktól is átálltak. Hát kész téboly az egész. Vidám kis írásod feldobott, úgy látom humorérzékből is kaptál eleget, hála Istennek.
Örömmel és mosolyogva olvastam végig prózádat.
Üdv. Melinda |
- március 26 2017 18:43:57
Köszönöm szépen Melinda kedves méltató szavaidat. Szeretem a humorérzékkel rendelkező embereket, mint Te is vagy. Én ezzel az óraátállítással kiborítom magam, mert egy ideig úgy gondolkodom, hogyha ránézek az órára, visszagondolok, hogy még nem annyi az idő, hanem egy órával kevesebb. De aztán ez elmúlik egy két héten belül. Azt olvastam, hogy talán jövőre ez megszűnik, nem igazán látom értelmét. Ugyanakkor megzavarja a biológiai folyamatokat szerintem. Aztán lehet, hogy nincs igazam. Köszönöm figyelmedet,. gyere máskor is, ha elnyeri tetszésedet a novellám, szeretem a humort igen minden mennyiségben és igyekszem a humor oldaláról közelíteni minden témában.
Szeretettel: Évi |
- március 27 2017 14:51:31
Kedves Évi !
Jó történet,ami nálunk nem fordulhat elő mert nem állítják vissza vagy
előre az órákat.
Szeretettel olvastalak
Tibor |
- április 07 2017 15:23:24
Köszönöm szépen kedves Tibor, hogy olvastál, talán jövőre már nekünk sem kell megküzdenünk ezzel a baromsággal - azt olvastam -, de jó téma annak, aki szeret írni.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
