|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Szilvia...
Hajdanába élt egy kis lány,olyan volt mint egy törékeny liliomszál ártatlanság sugárzott az
arcán,mosolya mint a felkelő napsugár
.Ránézve bűnösnek éreztem magamat gondolataim mindent túlszárnyaltak
Félve ismerkedtem meg vele,megtudtam,hogy Szilviának hívják és még nem töltötte be a
tizenhetedik évét,gyakran elpirult.Már egy jó pár hete,hogy randevúztunk csak rövid időre.
Egy alkalommal Szilvike szemlesütve modta :
-Valamit meg kell mondjak neked,egy igéretet tettem anyámnak,ha fiúbarátom lesz hazaviszem bemutatni a mamámnak.Ezt meg kell tegyem- Kicsit meghökkenve mpndtam :
-Édes Szilvikém örömmel fogom megismerni a mamádat-Szilvi :
-Még hozzá kell tennem a mamám nagyon szigorú,mióta a papám meghalt úgy bánik velem
mint egy diktátor.Ha engedelmeskedek megkönnyíti az életemet már alig várom,hogy idősebb legyek.
-Jól van szivecském csak várjunk még egy hetet míg egy kicsit kihúzom magamat.
Gondoltam magamban remélem nem gondolják,hogy leánynézőbe megyek mert eszem-
ágában sincs ilyesmi.Nagyon tetszett a lányka de én is még csak húsz éves voltam és a
világ előttem van.
Szilvikével nagyon összemelegedtünk,öleltük csókóltuk egymást szerettem volna egy kicsit
közelebb kerülni hozzá,de gondoltam talán még nincs itt az ideje.
Próbáltam magyarázni neki,hogy nem vagyunk fábol érzelmeink tombolnak és ha szeretsz,
ne mulasszuk el az alkalmat.
Eljött a nap,Szilvike mondja :
-De kihúztad magadat,jobban tetszel mint valaha,remélem nem félsz ?- Mondom :
-Nem-,pedig nem mondtam igazat szerettem volna tullenni mindenen.
Szilvia nagy házban lakott Buda domboldalán ahová a Nap sütött minden délután.Valami-
kor jobb móduak lehettek .Hallottam,hogy szolgállót tartotak de le kellett mondani és csak
a hét végeken segít a mamának valaki.
Szilvi akarta,hogy együtt menjünk a bemutatkozásra így talán több bizalmat érez az egész
ceremóniára.
Vettünk egy csokor virágot Szilvi mutatta melyik a mama kedvence.Becsöngettünk,
hatalmas duplaszárnyú ajtó nyílott,egy magas megtermett nő,majdnem betöltötte a bejáratot
gyéren mosolygott.Összecsaptam bokáimat mint egy katonatiszt,meghajoltam s mondtam:
-Horváth Zoltán vagyok kezet csókoltam,átadtam a virágot-.Ő mondta :
-Ilona vagyok szilvike mamája jöjjön beljebb kérem,foglaljon helyet- s tovább mondta:
-Szilvike hozzál valami hűsítőt Zolikának- Erre majdnem felháborodtam,magamban :
én húsz éves vagyok nem vagyok Zolika csak lenyeltem.
Hosszan elbeszélgettünk akart tudni mindent,gyanakvóan nézett rám,minha azt mondaná:
-Mit akar maga az én szép lányomtol- Amit ő sejtett s ki tudja mit gondolhatott.
Egyszercsak már közeledett a vizit vége amit már alig vártam mikor a hatalmas nő
megszólalt :
-Kedves Zolika ! Maga egy elég rendes fiúnak látszik egyre figyelmeztetem,ha a lányomnak
csak egy hajaszála is meggörbül én kíméletlen leszek ezt jegyezze meg !-
Arra gondoltam van egy mondás,"Nézd meg az anyját,úgy vedd el a lányát"
Ami valószinűleg igaz de ez nekem túl korai tanács,nem gondoltam semmi ilyesmire.
Ez majdnem egy fenyegetésnek hallatszott de feleletül hangoztattam a tisztességemet.
Egyedül jöttem el gondolom az anyja ezer kérdéssel kínozta a lányát.
Legközelebb találkoztunk Szilvi közölte,hogy a mamája tűrhető képet alkotott rólam.
Továbbra is fülig szerelmesek voltunk egymásba és a vágy jobban égett mint valaha
Egy nap Szilvi megbátorodva,mondta :
-A mama nincs otthon gyere megmutatom a szobámat-
Furcsa ház volt,hosszú kövezett folyosó amiröl a szobák,helységek nyíltak,a legvégén
volt Szilvi szobája ami az ő izlése szerint gyönyörűen volt berendezve.
Izgatottab voltam mint valaha.Ez volt az első alkalom Szilviát ölelhettem csókolgathattam
kedvem szerint.Lázba jöttünk mind a ketten,láttam rajta,hogy ő is ezt akarja.
Lassan szedtük le ruha darabjainkat,soha nem felejtem el azt a gyönyörű,ártatlan
szűz testet.Eggyé lettünk,lázas ölelésekben,nem tudtam betelni vele.
Nem tudom meddig,Úgy éreztem mintha Szilvit örökre megtudnám megtartani nem csak
szerelem, sokkal több volt annál.
Egyszercsak valahol messziröl hallotam egy ajtó csapódott.Hirtelen olyan érzés vett erőt
rajtam,mintha a szakadék szélén lennék,zuhanok le a mélyben.
megrázkódtunk,Szilvi remegett.Kop,kop nehéz lépések amiket a folyosó üressége duplárája hatványozott s egyre közeledett,fülembe viszhangzott minden lépés.
Képzeletemben láttam a hatalmas nőt nagy késsel a kezében beront az ajtón magasra
emeli kését,....és akkor egy pillanatra a lépések hangja megszünt.
Szobánkban sötét volt,a folyosón égett a lámpa, az ajtó alatti nyíláson két cipő árnyéka
vetődött be a szobánkba.Mindketten reszkedtünk ! örjítő csend .............
Vártam a kopogást az ajtón,vagy talán az egész ajtó befog dőlni,idegeim már teljesen
kilettek,Szilvi könnyezett. Halk kopogást hallottam az ajtón és egy hang megszólalt.....
Szilvike itthon van? ...,Sárinéne vagyok jöttem takarítani.
Elmondani nem lehet milyen megkönnyebbülést éreztünk,Szilvi a reszkető gyönge hangján
megszólalt :
- Sárinéne míg elkészülök kezdje el a takarítást a ház másik felébe.Sárinéne :
-Jól van lelkem-
Magunkra kaptuk ruháinkat,hosszú csókolódzás után Szilvi úgy intézte,hogy az öregasszony ne lásson meg kiruccantam a házbol.
Egy örök emlék maradt kettőnknek az a tapasztalat amit soha többet nem próbáltunk meg
abban a házban..
Szilvivel hosszabb ideig barátkoztam s a kettőnk kapcsolatán sokat gondolkodtam.
Tudtam ő soha nem fog megszabadulni az anyjátol örökre az anyja rabja marad amitöl
féltem és ez a gondolat lassan széjjel választott bennünket.
Ágoston Tibor
2017 Arizona
|
|
|
- április 04 2017 22:14:28
Tibor!
Tetszett a történeted. Fiatalkorban a legszebb a szerelem, de egy erőszakos anya elronthatja az egész életünket. Izgalmasan mesélted el a kapcsolatotokat és valóban érezhető volt, hogy mennyire szeretted a lányt.
Szép emlékezés, gratulálok hozzá!
Melinda |
- április 05 2017 00:56:08
Kedves Melinda !
Köszönöm véleményedet,türelmedet
Tibor |
- április 05 2017 14:52:57
Kedves Tibor.
Remekül megírt történet, ezek a fajta élmények, végigkísérik az embert egész életén át.
Sajnálom, hogy ez a szép emberi, és lelki kapcsolat így végződött, örülnék, ha ez a lány, olvasná a visszaemlékezésedet, amit már bearanyozott az idő.
Igazán tetszett, gratulálok.
gyuri |
- április 06 2017 00:01:59
Kedves Gyuri !
Az élet kiszámíthatatlan de így van jól,sokan azt hiszik,hogy ők hozzák a
határozatokat.Köszönöm a véleményedet.
Tibor |
- április 07 2017 21:10:26
Kedves Tibor !Szép szerelmi történet, kár, hogy így végződött.Ezek a régi szerelmek végig kísérik az embert egy életen át. Gratulálok írásodhoz. szinci |
- április 07 2017 22:28:06
Kedves Tibor!
Erotika, szerelem, vágyak, gyönyörű érzések alkotják novelládat.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- április 08 2017 00:03:00
Kedves Szinci !
Szeretettel köszönöm a látogatást
Tibor |
- április 08 2017 00:04:12
kedves Évi !
Szeretettel köszönöm kedves szavaidat
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
