|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
HAJJAJ NINCSEN BAJ.
Mert időnként rendszeresen felmerül egy gyanú, bár nem ritka, hogy több is.
Egy gyanú, nem gyanú, két gyanú egy gyanú.
És ahogy egy gyanúval sem lehet semmit kezdeni, úgy kettővel sem. Ez a gyanúk sármja.
A gyanút, a gyanakvás, a kétkedés szüli, hosszú távon biztosítva a pletykát, a bensőséges pusmogást, ami fejleszti a közös vélemény kialakulásának lehetőségét, a cinkos összenézések együtt érző melegét.
Mert minden gyanús, ami él, és mozog. Újólag már az is, ami nem él, és nem mozog. Például, egy döglöttnek látszó oroszlánhoz nem közelít az ember, mert gyanús, lehet, hogy a hőségtől csak elájult, és bármikor talpra ugorhat, aztán a történetnek azonnal vége is van.
Az embernek, minden szinten és témában megvannak az igényelt gyanakvási minimumai, amit vagy így, vagy úgy, de ki kell elégíteni.
Ha úgy tűnik, minden rendben van, na, egy profi akkor kezd igazán gyanakodni.
Mert valahol biztos van gödör, csak nem vette észre.
És láss csodát, rendszerint van is.
Ha egészen ritka módon, de tényleg nem lenne gödör, hát valaki biztos ás gyorsan egyet, és puff….. Már benne is van a gyanakvó, de legalább nem érte csalódás.
A csalódás, a leg nehezebben elviselhető állapot.
Az ember, csak bénán füstölög saját romjain, nem hisz a szemének, esküdni, mert volna, hogy látta az álcázott gödröt, őt nem lehet megtéveszteni, és most ha megfeszül, akkor sem talál egyet sem. Ez a sors különös kegyetlensége, mentálisan szétzilál. Elbizonytalanodik érzékszerveinek kitűnőnek hitt ábrándjában, a legendás megérzésének igaz voltában.
Vannak szerencsére érzékeny lelkületű, és kimondottan jó emberek is, akik átérezve a csalódott gyanakvó katartikus állapotát, gyorsan ásnak a háta mögé egy gödröt, és mikor a csalódás súlyától hátratántorodik, akkor belezuhan.
Hű, de átkozottul meghat ez a jóság - szipogta a vargánya a galócának.
Nagyon fontos, hogy ne veszítse el az ember, a saját magába vetett hitét.
Ismertem egy kucsmagombát, aki a csalódástól tudathasadást kapott, mert gyanú nélkül nem tudott tovább élni.
Aztán mi lett vele - kérdezte a galóca. Na mégis mit gondolsz? – förmedt rá ingerülten a vargánya. Földhöz csapta a kucsmáját, és elindult a szakadék irányába. Elképesztően obszcén szavakat kiáltozott. Soha többé nem látta senki.
Az anyja spóráját - képet el a galóca. Én is ismertem egy rókagombát, akinek tudathasadása lett. És, - kíváncsiskodott a vargánya. Hosszirányba hasadt ketté, és a továbbiakban mindenki kiröhögte, aki csak látta.
Hát ezt a részvétlenséget, hogy sülne le a pofájukról a bőr – szipogta a vargánya. nem elég rémes, hogy átsütött közötte a hold, még ki is röhögték.
Bizony, ilyen a gomba – krákogta a galóca, igazán, csak a mások baján tudnak szórakozni.
Hát, aki a saját baján röhög, az biztos hülye – így a pöfeteg, aki nem akart ilyen alantas népséggel beszélgetni, de ezt, most nem tudta megállni.
Nálunk, óriás pöfetegeknél, ilyesmik nem fordulhatnak elő – szólt leereszkedő fenséggel. bennünk él a gyanú, és sosem tévedünk. Mi tévedhetetlenek vagyunk, minket nem kísért a gödör árnyéka, mert azonnal észrevesszük, hol bujkál.
A hirtelen támadt csendben, a galóca, és a vargánya összenéztek.
Látsz te itt valahol óriás pöfeteget? – szólalt meg a galóca.
Én? – vihogta el magát a vargánya. Én csak egy pöfetegszerű pattanást látok, aki el van bűvölve magától, még az sem tűnt fel neki, hogy évek óta egy gödörben ácsorog.
A kis pöfeteg úgy dühbe gurult, hogy szó nélkül elkezdte felfújni magát.
Aztán már csak egy tompa puffanás hallatszott, és a felrobbant pöfeteg spórái, csak úgy kavarogtak a szélben.
|
|
|
- április 09 2017 08:39:14
 Meséden jót szórakoztam !Az örökös gyanakvással egyetértek. Nekem is már minden gyanús, az is ami nem :-)
Gratulálok írásodhoz. szinci
UI: A Te írásod is szét húzza a gép! |
- április 09 2017 12:26:33
Kedves Gyuri!
Két gondolat jutott az eszembe kisprózád olvasása közben. Az egyik, egy paranoiás keservei, illetve a diagnózis paranoia.
A másik, miért is gyanakszik az ember, vagyis a gomba. Mi az az élethelyzet, amely felkelti a gyanút? Talán a sok sérelem, a sok igazságtalanság, a sok csalódás az élete folyamán. És már nem hisz, nem hisz senkinek, mindenki gyanús, talán még ő maga is!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- április 09 2017 15:10:07
Kedves Évi.
Az önbizalmát, hitét vesztett ember, eleve minden helyzetben, ellene irányuló támadást, rosszindulatot érzékel, sérült lévén.
Úgy áll hozzá az élet dolgaihoz, hogy bevonzza a bajt.
Ez az önpusztítás egyik formája.
Köszönöm, hogy véleményeztél.
Szeretettel.
gyuri |
- április 09 2017 15:18:58
Kedves szinci.
Senki nem tud embert úgy kikészíteni, mint aki saját magával teszi.
Persze oda kell figyelni, mert a mi emberi közösségünk, alattomos, képmutató. és fene mód ravasz.
De a gyanakvó ember élve maradásának esélyei, messze jobbak, mint egy hiszékenyé.
A bizalom alapja, a gyakori ellenőrzés...
Köszönöm látogatásodat.
gyuri |
- április 10 2017 19:11:40
Kedves Gyuri! Ezt a huncutságot! Gratulálok!
Lehet, hogy a gombák személyesítik meg a szomszédaidat, vagy a kollégáidat...? Szellemes! |
- április 10 2017 19:47:24
Borsosberényke.
Köszönöm kedves hozzászólásodat, és örülök, hogy tetszett.
Mindenképpen, a környezetemben élő emberekről jutott eszembe, ezeket leírni.
Az évek múlnak, senki nem okul, nem változik.
Elkedvetlenítő.......
gyuri |
- április 10 2017 21:48:40
Igen, igazad van, de mit tehetünk... Ilyen öreg koromra rájöttem, hogy a humor a legjobb gyógyszer, - minden ellen; hülyeség ellen is, meg gonoszság ellen is... és nemcsak a testnek, a léleknek is gyógyszer! |
- április 11 2017 12:20:20
Kedves Borosirénke.
Örülök, hogy ugyan úgy látjuk ezt a témát.
De mivel csak két lehetőségünk maradt, inkább röhögni próbálok az egészen.
KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTÁL.
GYURI |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
