- Asszonyom, meg kell, hogy mondjam, önnek négy hónapja van még hátra az életéből. - mondja a doki szarkasztikusan, szenvtelenül szinte érzelmek nélkül. Hogyne, neki ez a dolga, nem róla van szó, empatikus képességet bele dolgozva, nem lehet jól gyógyítani,. Ezt olvastam valahol, vagy valaki mondta, már nem emlékszem.
Na persze, könnyű neki, nem róla van szó! Mindenesetre ebből az álomból ébredtem felébresztve Tündit is.
- Mi a túró van veled kedvesem, úgy pofán cserdítettél, de szerencsére el tudtam húzni már a második ütés elől a fejemet. - mondja Tündi könnyeit törölgetve. Elmondtam neki és így már megvilágosodott.
- Hmm...tényleg a szörnyűségen túl, elgondolkodtató, minket tutira tovább gondolkodtat. Akarsz róla beszélni? Úgyis mindjárt reggel van, időnk van, dalolnak a madarak, beszélgessünk.
- Tündi, Te mit tennél, ha ilyen hírt közölne veled az orvosod? Tudom neked könnyű véleményt mondanod - egyrészt azért, mert te halhatatlan vagy, nem létezel csak az én képzeletemben, és különben is más f...-val könnyű a csalánt legyezgetni, könnyű vigaszt nyújtani, ha nem rólunk van szó!
Tündi egyetértően - látom rajta - elgondolkodik, és azon töri a kis szürkeállományát, hogy mit is válaszoljon, valami logikusat, kézzel foghatót, észérvekkel fűszerezettet.
Segítek neki, mert soha nem tudom meg a gondolatait.
- Igen, hogy én mit tennék, ha ez nem álom lett volna, hanem valóság? Négy hónap, relatív, hogy sok vagy kevés. Négy hónap mire elegendő. Nyilván egy fiatalnak roppant kevés, hiszen még előtte az egész élet. De egy hatvan éven túli embernek, aki mögött azért már az élettapasztalat a 75 %-ánál tart, könnyebb...és sokkal hosszabbnak tűnik a négy hónap mint gondolná az ember, egyébként...
- Ne haragudj kedvesem, de én nem tudok nyilatkozni. Bár Te létrehoztál engem, ugyanannyi idősnek mint Te vagy, de én nem vagyok Te. Én nem vagyok senki, de te ezt tudod nagyon jól. Én úgy működöm, ahogy Te, hiszen belőled, a gondolataidból származom.E témában ne várj tőlem csodát. Ezt a novellaszerűséget egyedül neked kell most megírnod!De azt tudom, hogy képes vagy rá.
- Mit ne mondjak jól esnek a szavaid Tündikém, már csak azért is, mert ismerlek, jól megismertelek és nem véletlen, hogy téged engedtelek be a tudatomba öt évvel ezelőtt. Lett volna még egy jelentkező a zöldszemű, tudod, de ő fiú volt és nem volt az esetem. Zöld szem, más stílus mint az enyém. Mindenképpen Te voltál a nyerő.
Hogy mit gondolok én erről a négy hónapról az álmomban?
Mit is tennék?Igy hatvankét évesen?Úgy gondolom, hogy semmiképpen nem rogynék maximálisan magam alá. Felsorakoztatnám a jó érveket, a szép emlékeket, nosztalgiázva könnyek között. Elgondolkodnék azon, hogy ennyit ér egy élet. A következő sorba tenném a rossz emlékeket - ez rövidebb sort képezne -, melytől azonnal elfordulnék, mert a rosszra senki nem emlékszik szívesen.
- Kedvesem, ne nyújtsd hosszúra a gondolataidat, mert kevés lesz a százas papírzsepi, mert bömbölni én is tudok, azt te is tudod. Dobjál meg légy szíves, még egy csomaggal! - mondja Tündi krokodil könnyeit törölgetve.
- Na ne bőgj már légy szíves, mert az én szemüvegem is bepárásodott, a klavi pedig ázik! - mondom kis mosolyt erőltetve ajkaim köré.
- Elköszönnék - de csak gondolatban - a szeretteimtől, a barátaimtól, ismerőseimtől mindtől aki életem folyamán kedves volt nekem. Nem keltenék pánikot, nem keltenék zavart senkinek a lelkében, szívében, csak szépen, csendben halkan siratnám magam. Igen, de nem sokáig, mert a humorérzékem még velem marad Csak most egy kicsit háttérbe szorul. Nem készítek mérleget, mert nincs értelme. Négy hónap túl kevés ehhez. Hogy mit csinálnék még? Élvezném, az utolsó hónapokat, heteket, napokat. Azt utolsó napon pánikba esnék, hisztiznék, ordítanék, toporzékolnék, hogy nem akarok, még nem, még nem veszíthetek, lenni kell még egy csöppnyi időnek, ekkor már nem számítanának az észérvek. És végül kérnék egy jó erős nyugtatót, altatót, mely ezeket a tüneteket megszüntetik. És talán ez lenne az utolsó kép, amire emlékeznék...
farkas viola - április 15 2017 13:38:38
ÉRDEKES ÁLOM, KEDVES ÉVI!
És a fejtegetésed is az. Okos nem lehet az ember, még gondolatban sem. De azért nem árt készen állni, mert úgy sem tudjuk meg, melyik lesz az utolsó pillanat.
Szeretettel: Viola
gyongyszem555 - április 15 2017 17:00:34
Kedves Viola!
Igen, felkészülni úgysem lehet rá és tényleg nem tudjuk meg melyik lesz az utolsó pillanat és hogyan fog bekövetkezni.De mivel én már "kiépítettem" a képzeletemben a mennybéli "szobákat" ahol szeretteim laknak, akik már odaköltöztek, ki fogom alakítani - természetesen még életemben - az én szobámat is, talán meg is írom majd egy novellában, és így fogok felkészülni rá. Természetesen nem fogok rá emlékezni úgysem, hogy mikor kerülök oda, de ha majd írok róla, talán nem fogok félni az ismeretlentől, mert már nem lesz ismeretlen! Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi
szinci - április 16 2017 09:20:15
Kedves Évike! Az álmok sokszor megkeserítik mindennapjainkat._Talán azért álmodtál ilyet, mert sokat foglalkoztál a halállal, ami kitűnik írásaidból is. Bevonzod magadhoz, hessegesd el ezeket a gondolatokat. Gondolj a szépekre és a vidámabb eseményekre. Így nem fogsz meggyógyulni.Persze könnyű ezt kívülállónak mondani. Írjál inkább a régi szép szerelmekről, a jó kis humoros történeteidről. Tereld el a gondolatod, ha kell erőszakkal is. Csupán rajtad múlik. Bár én továbbra is irreálisnak tartom ezt a kettős szerepet és nem értem mért van ez, de nem is az én dolgom ezt megítélni.
Szeretném, ha egészséged rendbe jönne, és még sokáig írogatnál itt közöttünk. Ölellek.
Szinci
gyongyszem555 - április 16 2017 09:58:44
Szincikém, elhiszem, hogy nem érted a kettősségemet, mérhetetlen fantázia szükségeltetik ahhoz, hogy azt nyomon lehessen követni. Nem vagy egyedül ezzel, más is írta már! De aki azonosulni tud vele, az élvezi a Tündit.Tudod, írtam egyszer egy verset arról, hogy aki boldogtalan, pesszimista, hogyan is tudhat a boldogságról írni? Sehogy! Mert a boldogtalanságban él. Én most ehhez viszonyítom a jelenlegi állapotomat. Két év alatt elég sokszor meglátogatott Kaszás Peti, meg is fenyegetett nem is egyszer, nem volt kedvem röhögni meg mondom őszintén. De ettől függetlenül nem hagytam el magam...kimásztam a gödörből. És ki fogok most is! De ezeket ki kell írnom magamból ahhoz, hogy tovább tudjak lépni! Nem foglalkozom én sokat a halállal, ő foglalkozik velem és az nem ugyanaz! Igérem, hogy nem írok többé szomorű történetet, csak annyit amennyit végképp muszáj a lelki békém megteremtése érdekében.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi
Tiberius - április 17 2017 14:14:02
Keves Évi !
Érdekes gondolatok,szeretettel gratulálok
Tibor
gyongyszem555 - április 17 2017 15:23:48
Köszönöm szépen kedves Tibor, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
Kapolyi Noemi - április 20 2017 22:11:50
Kedves Évi,
Megrázó és jó gondolatok ezek, és igazán jól megírtad
gyongyszem555 - április 25 2017 07:31:18
Köszönöm kedves Noémi, hogy itt jártál értékelő gondolataiddal.
