|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Vietnám ( Indókína )
Van már 40 éve,hogy egy hajóutunk alkalmával a félelmetes Vietnámban kötöttünk ki,
közel az egyik legdélib városkában aminek a neve Do Nang ahol a Vietnám-Amerika
legvéresebb harca folyt.
Ha megnézzük a térképet Vietnám mint egy hosszú nagrágszíj nyúlik több ezer kilóméteren
a délkínai tengerbe.Vietnám közel ezer éves föggetlenségnek örvendett mikor II.háborúba
a Japánok elfoglalták országukat aminek a Japán kapituláció vetett véget.
Amit a franciák kihasználva bekebelezték az országot ami közel 30 évig tartott.
Vietnám társadalmi helyzete hosszú évek során a nép vágyódott a kommunista rendszerre.
Keleti tartományban élő Ho Chi Minh forradalmár lázította a népet,fegyverkeztek az elnyomók ellen.
1956-volt az év,a magyar forradalom sok fiatal magyart kényszerített idegen osrszágokban,
közülük sokan a Franciaországba.Számtalan közülük kik nem találták meg az élet lehető-
ségüket beálltak a Francia idegenlégióban.A franciák kaptak az alkalmon kellet a sok ember sok fiatal magyar fiuk Vietnámba végezték az életüket.(Nekem is volt egy barátom
ott akiröl soha többet nem hallottam )
Gyilkos háború volt, a franciák küzdöttek utolsó eberig Ho Chi Minh fekete pizsamás emberei ellen kik a saját hazájukért minden csepp vérért megszenvedtek a kommunista
győzelem nekik sokat jelentett.
Amerika látta a Frenciák lassan elvéreznek,mikor nagy haderővel a parton megjelentek.
Segítettek a franciáknak,hogy mentsék amit csal lehetett.
Megkezdődött egy esztelen,meggondolatlan,gyilkos háború amit talán nem is gondoltak
komolyan,hogy megnyerhető,de az amerikai fegyvergyárosoknak érdeke volt,hogy húzzák,
szerették volna ha soha nem lenne vége,az embernek ott nem volt értéke.
1976 ot írtak mikor az amerikai politikusok Párizsban Ho Chi Minh embereivel megegyeztek a háborúnak vége lett.
58-ezer fiatal katona hagyta ott életét,30-ezer nyomorék,a hatalmas költségeket nem is
említve ami az országot súlyos problémába helyezte.A fegyvergyárosok azóta is röhögnek
nézve a hatalmas jövedelmet.Amit nem felejtettek el mert nemsokára újjabb háborút kezdtek.
Hajónk kikötött most már a komunista Vietnámba ahol szerte széjjel vörös lobogók hirdették a győzelmet és az éhes proletárok reménykedtek.
Autóbusszal vittek hosszú úton a városba s amiket láttunk csak ámúltunk.Kiégett erődít-
mányek roncs helikopterek ezrei felhalmozva,repülők,kifüstült tankok rombadőlt épületek.
Itt-ott látni lehetett,hogy bivajok,sok helyen emberek húzták az ekét a rizsföldeken.
Mekong Delta folyó mellett,egy öreg szállóba letelepedtünk ahol minden úgy nézett ki
mintha mi fogjuk megvendégelni őket.A szegénység nem kifejezés amiket láttunk.
Frissen főtt rizst tettek az asztalra pár tányérban ananász karikák amik talán még a
menekülő katonák ittmaradt hagyománya.Narancs szörpöt kaptunk papír poharakban.
legtöbben nem nyúltunk semmihez habár bíztattak közülünk többen,hogy nem szép
visszautasítani a vendégszeretetet.
Beszélgettünk egy-két fiatal emberrel kik tudtak angolul félve mondták,hogy nagyon rossz
a helyzet éheznek az emberek . Ezerszámba vannak újszülöttek kik amerikai katonáktol
születtek egyik részhez sem tartoznak mindenki elfordul tőlük.
Vietnámiak Budhisták több mint 80 millió lakós ami valamikor szép ország lehetett az
igazi vietnámíz cusin kitünő hírnek örvend az emberek mindíg mossolyognak akárcsak
a kínaiak elvégre az ő leszármazottaik.
Még maradhattunk volna egy másik napot de mindnyájan úgy döntöttünk,hogy szeretnénk
visszamenni a hajóra ahol civizilált körülmények között mindenünk megvolt.
Ajándékba a Vietnámi kommunista körmánytol mindenki kapott egy cintányér féle
szalmábol font fejfedőt amit azóta is örzök.
Késő délután volt már mikor megérkeztünk a hajónkhoz ahol nagy vacsorával vártak
bennünket.Ez a Vietnámi kiruccanás nem volt semmiféle kényelemhez kötve amire előre
figyelmeztettek bennünket,de amiket láttunk,első kézböl tanuskodhattunk.
Hajónk egy másik nagy út előtt állott,vagy is úszott Borneó hatalmas szigete a következő
Állomásunk ahol tudtunkkal nem olyan régen még emberevők voltak.
Ágoston Tibor
2017 Arizona |
|
|
- április 18 2017 16:22:41
Kedves Tibor !Nagy érdeklődéssel olvastam beszámolódat. Borzasztó látványban volt részed, hiszem emlékszem még, fiatalasszony voltam amikor a vietnami háború volt és arról olvastunk és mutogatták a Tv-ben. 5 millió áldozata volt annak a háborúnaqk és 2,5 millió amerikai katona vett részt benne. Van is merősöm ( amerikai katona( magyar diszidens ) volt, aki fiatalon részt vett abban a háborúben és mesélt róla mit éltek át, de szerencsére hazajutott onnan. Örülök, hogy olvashattam. Üdvözöllek. szinci. |
- április 20 2017 13:39:47
Kedves Tibor!
Hát, ha szörnyűséget akarok olvasni, Hozzád jövök. Érdekesen írod le az igazat, de hogy még emberevő-helyen is jártatok? Ez már nekem sok! Milyen jó, hogy élve megúsztátok és vissza is jöttetek.
Szeretettel: Viola  |
- április 21 2017 03:07:00
Kedves Szinci !
Minden háború borzalmas.lelkiismeret nélkül vinni a sok embert a halálba.
Köszönöm hogy olvastad
Tibor |
- április 21 2017 03:11:10
Kedves Viola !
Ma már hivatalosan nincsenek emberevők mert hatvan évvel ezelőtt
hivatalosan betiltották amt ellenőriznek,de az is olyan mint a lopás
nem mindenkit fognak meg. Arról majd később beszámolok
Köszönöm,hogy olvastál.Szeretettel : Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
