|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Tavasszal
Nagy küzdelembe csöppent, ahogy földet ért azonnal felmérte, hogy anyja igazat mondott.
Minden erejével megpróbált a föld felé igyekezni. Érzékelte azt is, hogy a levegőből, fentről a magasból madarak kémlelnek élelem után, tudta, az egyetlen esélye az, ha láthatatlan marad és elvegyül.
Próbálta keresni anyja szavát, de nem hallotta sehonnan sem.
Átlátott a szomszédos kis területre ahol nem nőtt semmi, a társa menthetetlenül feküdt pőrén hassal az ég felé.
Annyira gyorsan kapta fel egy veréb, hogy el sem tudta rántani idejében a tekintetét.
Rémületében remegés fogta el, de szerencsére ettől mélyebbre került.
Aztán az enyhe légmozgás felé seperte, hajlongatta a növényeket és ő érezte, hogy egyre jobban beleolvad a környezetébe.
Nagyon lassan kezdett csak megnyugodni, a kimerültség és a rettegés sokat kivett belőle.
Erősen megszomjazott, de akármerre figyelt, nem érezte a víz közelségét.
Alkonyig aztán nem történt semmi és a sötétedéssel végre pihenni kezdett.
Reggel pár szem harmat hullott rá és ő érezte, hogy kényelmesebb a földön sőt inkább már benne, kellemesen fogta és melengette a nedves hely, ami már majdnem teljesen be is takarta egészen.
Aztán langyos napok következtek miközben ő rengeteget pihent, szinte végig aludta az egész időszakot.
Míg egyik nap annyira kipihente magát, hogy kidugta apró kis fejét.
Az óvó fűszálak most is ráhajoltak de érezte a Nap kellemesen enyhén melegét.
Valamelyik délelőtt volt amikor sárgás- smaragd színben pompázott a mező, ezen nagyon elcsodálkozott, később eszmélt csak ámulatából, mikor rájött, ő nőtt meg hirtelen, ő magasodott meg, azért lát el távolabb.
Egyre melegebb lett, eljött a nyár. Minden szomjazott, már ő is tikkadtan várta az éjjeli párákat, de egyébként jól érezte magát, gyökerei mélyre nyúltak és néha hihetetlen vágy tört rá, olyan nyújtózás -féle lefelé, ami minden alkalommal nagyon jól eső érzéssel töltötte el.
De sorban csendesedett el körülötte a mező, úgy kezdődött, hogy ők is szomjaztak, aztán egyre-másra elhallgattak, hiába szólongatta őket, ritkultak a válaszok aztán végül nem adott már választ senki sem.
Teljesen nekikeseredett magányában, amikor halk suttogásra figyelt fel, elhajtotta kis derekát és körülnézett.
Távolabb egy vadalmafácska hajtogatta felé vékony ágait.
-Ne búsulj, ne szomorkodj, az első eső majd segít-suttogta neki- akkor majd újra beszélgethetsz velük, csak várni kell, akkor megint kizöldülnek, te csak várj- súgta apró tojásdad, hegyeskés végű leveleivel- addig élvezd a fényt és ahogy a szél játszadozik veled, minden eljön egyszer- szólt kedvesen.
-Úgyis nagy a hőség most inkább pihenj, ez az élet kedves- mondta halkan.
-Akkor csak várnom kell- susogta megnyugodva- akkor jó.
Aztán egészen átengedte magát a zavartalan nyárnak, dülöngélt és táncolt a széllel, fürdött a záporban és békés boldogságban élt és várt.
|
|
|
- április 26 2017 19:17:39
Kedves Noémi !
Kis történetedböl érezni lehetett az éberő tavaszt a természet csodáját.
Szeretettel olvastalak,gratulálok
Tibor |
- április 27 2017 03:40:51
Gyönyörűen szemlélteted a tavasz ébredését kedves Noémi!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi  |
- április 27 2017 17:50:27
Kedves Tiberius,
Nagyon köszönöm hogy írtál, örülök, hogy tetszett Neked. |
- április 27 2017 17:51:17
Kedves Gyöngyszem,
De jó, örülök, köszönöm szépen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
