- Miket diktálsz Te most nekem Tündi? Azt akarod, hogy potyogjanak a könnyeim? Na dögölj vissza még, korán van! - mondom ilyen szépen, kedvesen az ihletemnek.
- Csitulj már és ha lehetne még kedvesebben szólíts meg légy szíves! Nem érdekel úgy egyébként, hogy mit pofázol,csak megfigyellek téged!
- Miért, mi vagy Te? Titkos ügynök? Mi történt veled a bázison? Azt tudom, hogy egy kicsit meghülyültél a harc közepette, de annak már vége! -mondom Tündinek, de egyfolytában röhög és lesajnálja, hogy mit mondok neki.
- Azon gondolkodtam kedvesem, hogy legyen bármilyen, bármennyi náció a szíved ellenségei - a ritmuszavarok - között, téged nem küldenek most már padlóra! Legalábbis érzelmileg nem! Az érzelmeket nincs az a fegyver, amely kiirtaná belőled.- mondja Tündi, de már nem röhög.
- Miért is kellene, hogy ne legyenek érzelmeim? Arra gondolsz, hogy én mindenkit megkedvelek aki megérinti a lelkemet, szívemet?
- Igen, pontosan! Nem kellene mindenkit a szívedbe zárni, nincs akkora szíved, hogy mindenki beleférjen! Ezen elgondolkodtál már a rengetegnek hitt eszeddel? - és kérdőn néz rám.
- Igen, egyre többet gondolkodom ezen Tündikém és nem jutok előbbre! Kettős énem van! Az egyik azt mondja, hogy csak így tovább, mert így van értelme az életnek, a másik pedig pofán ver, mondva, hogy "Te tiszta hülye vagy! Te idegenektől vársz el viszonzást, akiket nem is ismersz? Miért bízol meg mindenkiben"? Igen, ezt a mondatot egyre többször hallom zakatolni a fejemben.
- Na ugye kedvesem, akkor miért nem hallgatsz erre az intelemre? - kérdezi Tündi.
- Hmmm...jó kérdés, de nem tudom a választ! Talán a hülye szívem miatt. Te mit gondolsz erről?
- Azt, hogy tényleg hülye vagy! Hülye szíved van! Nagyon hülye! De a másik pillanatban pedig azt mondom, hogy jó, hogy ilyen szíved van. Mert különben én sem lehetnék itt veled és nem diktálhatnám a frankóbbnál frankóbb témákat. Ugye így van? - és lehajtja fejét a vállamra, közben potyognak a könnyei...
- Na, hékás, mi a baj? Ne sírj! Most mi ütött beléd? Elfenekeljelek mint annak idején a gyermekeimet ha rosszat cselekedtek?
- Igen, verd ki belőlem az érzelmeket, mert szenvedek tőlük! Mennyivel jobb lenne közönyösen tekinteni a világra, érzelmek nélkül pszichopata világomban fetrengeni! Nem törődni senkivel, még veled sem,írsz ahogy akarsz nélkülem a fene bánja! De tudom, hogy ezt soha nem tudnám megtenni, mert a szívem, az az átkozott szívem...pedig az enyém nem is beteg.- mondja Tündi utolsó könnycseppjeit felitatva.
- Tündikém! Végkövetkeztetés! Maradjunk csak igy mindketten, érzelmekkel tele, ha átvernek, bánja a franc, aki ezt teszi ennyi öröme legyen az életében. Még akkor is tiszta, érzékeny szívvel gondolunk rá is!
Mert a szívnek megtiltani semmit sem lehet!
