|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
A KÖHÖGÉS
Minden este, úgy tizenegy körül elkezdődött a köhögés. Valahonnan a másodikról jöhetett, felkúszott a falon, beszivárgott az ablakkereteim résein, szétterjedve a lakásom légterében.
Eleinte szakaszosan hallatszott, mélyről jövő felszakadó zajok, mint a tenger hullámai, mikor nekicsapódnak a sziklás partnak.
Aztán rövidültek a szünetek, nehéz, zuhogó hangokká váltak, tompa botütésekként vágódott füleimnek.
Hajnal felé, már szétrázta az agyamat, sem aludni, sem másra figyelni nem tudtam, csak feküdtem a sötétben, megsemmisülten, kiszolgáltatottan, tehetetlenül.
Mintha a poklok kapuját verné valaki ököllel, úgy csattogott a koponyámban a zaj, mindig ugyan úgy, monotóniája az elviselhetetlenségig fokozódott.
Hajnal felé aztán abbamaradt, minden átmenet nélkül, rám szakadt a pirkadat csendje, az első rigók éneke, már az idilli tavaszt idézték.
Napközben semmi jele nem maradt az éjszakai történésnek. Lementem a másodikra, bezörgettem az ajtón, nem jelentkezett senki.
Ugyanakkor az egész bejárat olyan poros és elhanyagolt volt, mint ahol régen nem lakik ember.
A többi lakásban is érdeklődtem, de azokból nem jöhetett a hang, ráadásul igen furcsán méregettek, mert ők nem hallották az éjszakai köhögést.
Letörten másztam vissza a saját emeletemre, csak nem őrültem meg, hogy olyasmit hallok, amit emberfia sem?
Kínosan érintett még a gondolata is, hogy érdeklődésemet követően most hülyének fognak nézni.
Aztán este, a szokott időben minden kezdődött elölről.
Füldugókat vettem, de alig tompította a zuhogó hangokat.
Papucsban és pizsamában lerohantam a másodikra, hallgatóztam a kihalt- sötét lakás ajtajában, de csend volt.
Visszamásztam az odúmba, lefeküdtem, a fejem búbjáig húztam a paplant. Már majdnem sikerült elszenderednem, mikor újra hallottam a ziháló köhögést.
Most mintha ingerültebben, erőszakosabban zuhogott volna, lassan a torkomig kúszott a jeges szorongó érzés.
Éreztem, valaki vagy valami ott áll a szobámban, mozdulatlanul engem figyel. Moccanni sem mertem a takaróm alatt.
Ez csak egy agyrém, egy kóros fantáziálás- mormogtam magamnak, nem lehetsz ennyire idétlen, ez a te korodban már nevetséges.
Most ledobom magamról a takarót, és szembenézek a semmivel, mert nem lehet itt rajtam kívül senki.
Nagy elhatározással és őrült félelemmel felültem.
A szemközti falnál, az íróasztalomon állt egy ködszerű képződmény, hosszú, ősz haja ziláltan borult fekete köpenyére. Arca láthatatlan maradt, de biztosan engem nézett.
Rám mutatott, valami sustorgó hangot is hallottam felőle áradni, de nem értettem semmit.
Majd halványulni kezdett, és eloszlott a sötétségben.
Nem tudom mennyi ideig ültem az ágy szélén, és hogy kerültem oda, de a hajnal első sugarai ott találtak, az izzadtságtól rám tapadt pizsamámban.
Napok teltek el a történtek óta, a köhögés nem jelentkezett.
Ismét nyugodt éjszakáim lettek, csak megfázhattam, mert az árny látogatása óta, minden este rám jön egy torokkaparó köhögés, ami egyre erősebben, és hosszabban jelentkezik, és ettől nehezen alszom el.
|
|
|
- április 28 2017 18:08:30
Kedves Ica.
Köszönöm, hogy elolvastál.
Igen, valami elholt lélek lehetett, vannak furcsa dolgok földön és egen.
Hogy miért kísért, gőzöm nincs, de nagyon kellemetlen.
gyuri |
- április 29 2017 01:30:50
Kezdődő vagy meglévő paranoia, vagy láz előtti állapot, laikusan gondolkodva. 
Évi |
- április 29 2017 13:42:55
Kedves Évi.
Mindenképpen, egy hallucinációval díszített skizofrénia, vagy egy általunk ismeretlen valami, ami a mi világunkat körülveszi, csak mi nem tudjuk érzékelni.
Ennek ellenére, történhet valami időszakos áthallás.
(Gondolom én)
Köszönöm látogatásodat.
gyuri |
- április 29 2017 22:31:36
Kedves Guri !
A köhögés egy általunk ismeretlen diemnzióbol hallatszott ami egyenlőre
még nincs feltárva.Ijesmit jó felvenni hangszallagra.
Tibor |
- április 29 2017 23:47:37
Nem rossz ötlet a Tiboré! Ezzel egy valamit ki lehet zárni! De ki gondol ilyenkor erre, amikor halálra van rémülve, mindegy milyen okból! |
- április 30 2017 00:12:00
Kedves Tibor.
Ez így igaz, de akkor sem hinnék el, hamisítványnak tartanák.
(Amúgy hiszem, hogy nem üres körülöttünk az életterünk...)
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri |
- április 30 2017 00:16:09
Évi, ez így igaz, ahogy mondod.
A rémület, és tehetetlen bénultság, még sosem szült logikus gondolkodást," legfeljebb bélpanaszokat..."
gyuri |
- május 01 2017 09:26:59
Kedves Gyuri!
Átéléssel olvastam írásod és én is bosszankodtam volna ennek hallatán. Az biztos, hogy tele vagyunk láthatatlan lényekkel mindenhol, tehát nem vagyunk egyedül sehol és soha.
Szeretettel: Viola |
- május 01 2017 11:39:57
Kedves Viola.
Nekem is ez a véleményem. De amit nem tudhat az ember, azt nem is fogja tudni. Nekünk marad az elviselés járma.
Remélem jól vagy, nincs semmi ami baj.
Köszönöm, hogy kommenteltél.
Szeretettel.
gyuri |
- május 02 2017 10:02:37
Kedves Gyuri!
Köszönöm érdeklődésed: igen, jobban vagyok, de muszáj is, a hét végén bemutatkozásom lesz itt, helyben, másnap pedig táncos fellépésem az Anyák-napi nagy rendezvényen egy operett-színésszel. Tehát jó kilátások, csak össze ne essek a színpadon. Remélem, hozom a jó formám, ha Isten is úgy akarja.
Szeretettel: Viola  |
- május 02 2017 19:52:12
Viola !!
Nem fogsz összeesni, egy rutinos előadó vagy!
Ahogy elkezded, feloldódsz, és írásba merem adni, hogy hozod a formádat.
Erős vagy, semmi aggodalom.
Szeretettel.
gyuri |
- május 04 2017 20:46:30
Köszönöm kedves Gyuri!
Jól esnek erősítő szavaid.
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
