- Tündikém, azon töröm a fejem, hogy miből ered ez a mondás. Nem nehéz kitalálni, hiszen kihallgattam egy - két párbeszédet, melyet most megosztok Veled. Igen, én voltam most éjszakába menőig távol tőled, amikor Te hiába kerestél.
- Jól van, nagyokos, jó, hogy egy fél év után bevallod, én ronggyá aggódtam magam miattad, te pedig csesztél a fejemre, de nem akartam indiszkrét lenni, azt hittem, hogy titkos randevúd van, mert akkoriban meg voltál zavarodva a vén hülye fejeddel kedvesem, igen igen Te! Hiába nézel rám most olyan bambán! - mondja Tündike és felröppen a vállamra. Ujjaimat a klavin elhelyezve vár, de a véleményét el fogja mondani, hogy publikálható-e ez a kis szösszenet.
Szóval idézem a megfigyelt párbeszédeket:
" - Ágikám, úgy fáj mindenem majd össze csinálom magamat, most még a hátam is hasogat, a fejemről nem is beszélve, mintha az egész Filharmonikus zenekar rázendítene, na és a hallásom egyre rosszabb, szóval nagyon cefetül érzem magam. - mondja Kata.
- Jól van ne ríjjon má' a szád állandójan, egyebet sem hallok tőled, csak azt, hogy hol fáj, tudod mit, nem érdekel. Ha megsértődsz sem érdekel! Na pá itt is hagylak, a franc aki kíváncsi Rád - és Ágika távozik.
Kata gondolataiba mélyedt, igen, a pálya széléről könnyű "ugatni".
Másik történet: Angelika belezúgott cefetül az egyik kollégájába - 25 évvel fiatalabb mint Ő, bőven lehetne a Fia, de most nem ez a lényeg - és a kolléganője amikor rájön, megfeddi Angit.
" Te tiszta hülye vagy Angéla? Hiszen a Fiad lehetne ez a fickó! Az anyja lehetnél! Habár az én fiam is egy nála 25 évvel idősebb nővel kever, el akarja venni feleségül. Mondtam is neki, hogy teljesen meghibbant!
- Igen, igen, ő az a fiatalember, aki 25 évvel fiatalabb mint én pontosan a Te fiad" - mondja Angelika.
Ugye, hogy így már más a leányzó fekvése, a pálya széléről könnyű "ugatni".
- Igen, ez eddig oké kedvesem, de hol a végkifejlet? Novellát nem lehet így befejezni, mi a tanulság, vagyis a konkluzió?
- Várjál már Tündikém, most akarom elpofázni, ne sürgess légy szíves! Az volt a címem ugye, hogy "a pálya széléről könnyű "ugatni".
Na most az első történetem szereplőinél változott a helyzet.Következő találkozásnál Ágikának fájt mindene cefetül és Katónak panaszkodott. De Kata bölcsebb volt attól, minthogy szóvá tegye neki, hogy ugye, ugye, könnyebb volt a pálya széléről ugatnod. A második történetemnél pedig a legközelebbi találkozón Angelika figyelmeztethette volna barátnőjét, mert Ő pedig egy harminc évvel idősebb pasiba zúgott bele. De Angi is tapintatos volt, nem tette szóvá, csak könnyedén mosolygott.
- Na érted már Tündi? Érted már, hogy mi a végkifejlet? Érted már, hogy "könnyű a pálya széléről "ugatni", de nem érdemes, mert soha nem tudhatja az ember, hogy nem esik-e bele ugyanabba a szituációba, melyet ő azelőtt megszólt, elítélt, netán degradált.
- Jól van, ügyes vagy kedvesem, el ne bízd magad azért, nem vagy lángész, még nem, ettől jobbat is kitalálhattál volna, de most az egyszer" elnézem Neked mert engem szeretsz, s így rossz ember nem lehetsz"
Örülök,hogy az ilyen tájszólásokról lemaradtam.
Szeretettel olvastalak : Tibor
gyongyszem555 - május 04 2017 04:10:07
"Tájszólás"? Tehát nem tetszik a stílus! Igen, kicsit közönségesnek hangzik, de ilyen is van. A magyar nyelv - te is tudod - nagyon kifejező tud lenni, és minden stílust tud képviselni. Nem vagyunk egyformák, ezért szép az emberek élete. Színes, titokzatos, néha kicsit megbotránkoztató a "tájszólása" ahogy te írod.
Azért köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
