|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Élet a halál után...
Arra ébredtem kinyitva szemeimet,korom sötét van körülöttem.A világosságnak még csak
egy parányi árnyalata sem látszik.Nem tudtam hol vagyok,próbáltam felülni beütöttem a
fejemet.Tapogatódzni kezdtem felettem ,körülöttem fának a tompa hangja,testemen a ruhán fém gombok
.Hirtelen rádöbbentem,koporsóban vagyok valahol.!
Tovább tapogattam magamon nyakamban egy lánc két kis fám érme.
Most már tisztán emlékszem katona voltam megsebesültem,azt hitték halott vagyok,
Elveszthettem eszméletemet vagy talán kómában voltam.
Bogarak mászkáltak rajtam,kezdtem forgolódni nem sok hely volt de ahogy tapogatózdtam
bajonet még az oldalamon volt.Éreztem az egyik lábamat ami meglehetett sérülve fájt.
Kezdtem a bajonetemet kíhúzni nem sok hely volt de sikerült éreztem éles pengéjét.
Azzal kopogtattam a menyezetet.Ki tudja mijen mélyen vagyok,kezdtem bontogatni a
koporsó tetejét föld hullott rám.Egyre nagyobb darabokat vágtam ki a föld nedves volt
Gondoltam,ha a kivájt füldet magam alá gyömöszölöm talán feljebb juthatok lassan.
Nehéz volt mert gyengének éreztem magamat lassan ment a művelet úgy éreztem mint egy vakond a föld alatt
.Nem adtam fel ,gondoltam talán nem vagyok olyan mélyen,időnként megpihentem.
Nagy szerencse ez a bajonet ami nélkül nem mentem volna semmire.Azon gondolkodtam
a föld ami felettem van elég friss talán nem lehettem régen abban a gödörben.
Tovább dolgoztam remélve hogy már nem lehetek nagyon messze a világosságtol .
Mikor lukat fúrtam kezemmel felfelé egyszercsak a hideg megcsapta kezemet.
Világosság nem szűrődörr be a résen,lehet,hogy éjjel van,vagy ki tudja ?
Hosszú időbe kerűlt míg végre teljesen kiszabadítottam magamat ovatos akartam lenni
mert nem tudni hol vagyok,talán ellenséges területen,vagy talán temetőben ?
A jobb lábamat nagyon éreztem,fájt de nem láttam semmit.Próbáltam tisztogatni az
arcomat,füleimet a sok földtöl.....
Meg kell várjam a hajnalt, mikor világosdni fog talán láthatom,hogy hol vagyok.
Lassan lassan derengett a hajnal,egyszercsak hangokat hallottam,....füleltem,nem értettem.
Idegen nyelv,muszka földön lehetek.
Közben minden világosan visszajött az emlékezetemben a Dón folyónál voltunk egy nagy
ütközetben miokor egy hatalmas robbanástol a levegőbe repültem az volt minden amire
emlékeztem.
Bajtársaim gondolhatták,hogy halott vagyok,valójában az is voltam,mert csodák mindíg
voltak és lesznek.
Ukrán katonák rámtaláltak bevittek egy mentőhelyre ahol hosszú idő után felépültem,
Hazakerültem.
Ezt a történetet egy katonátol hallottam amit a magam módján átírtam.
Utóirat :
Magam is orosz fogságban voltam 17évesen ( Nem voltam katona ) Ahol tanuja voltam
egy tífuszjárványnak tízezrek haltak meg kiket egy közös gödörbe hantoltak el minden
név nélkül akiket soha senki nem fogja tudni mi történt velük
A magyar honvédekröl nem sokat hallani mert talán nem is szabad megemlékezni.
KIk a hazájukért harcoltak az ellenség ellen tudva vagy tudatlanul
Ágoston Tibor
2017 Arizona
|
|
|
- május 28 2017 13:15:16
Kedves Tibor!
Elszörnyedve olvastam ezt a történetet. De jó, hogy ki tudott szabadulni az a szegény katona, de biztos, jártak így, mások is.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- május 31 2017 01:04:08
Kedves Viola !
Csak azok tudják kik ott voltak,azok is már majdnem mind meghaltak.
Szeretettel : Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
