|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Régi bankosok találkoztak egymással
2008 június 7-én találkoztak egymással a volt nemzeti bankos dolgozók népes, ám egyre fogyó serege, Kaposváron, a Kapos étteremben.
Bizony, sokan bajban voltunk, amikor köszöntöttük egymást, mert egyik-másik volt munkatársunkkal igencsak régen találkoztunk.
A találkozót szervezõ volt bankos kolléganõnk ebédre szervezte a találkozót. Ebéd után kézrõl-kézre járt az elmúlt évi találkozón megjelentekrõl készült fényképekkel teli album, és elõkerültek családi fényképek is, amelyeket szintén megmutattak egymásnak.
Aztán a kolléganõ mindenkit megkért, hogy sorra mutatkozzanak be és mondjanak magukról néhány szót röviden, hogy akiknek már halványult az emléke, az ismét rképbenr1; legyen.
Sorra adták egymásnak a mikrofont, de bajban voltunk, mert mégsem értettük meg legtöbbször, hogy ki mit mondott magáról, fõleg a beszélõtõl távolabb ülõk. A végén persze kiderült, hogy azért, mert nem jól tartották a mikrofont, de nem is volt bekapcsolva.
Voltak nagyobb hangú kollégák, kolléganõk, akik mikrofon nélkül is elég hangosan beszéltek.
Kiderült, hogy ki a megjelentek közül a legidõsebb nõ és férfi, s az is, hogy kinek volt a bank az egyetlen munkahelye, és onnan is ment nyugdíjba. Ez ma már ritkaságszámba megy.
Sokan voltak olyanok, akik már a Nemzeti Bank Somogy Megyei Igazgatósága elõdjénél, a járási bankfióknál dolgoztak, s voltak köztük olyanok is, akik már akkor kezdtek ott dolgozni, amikor egyikünk-másikunk még csak rhátulgombolósr1; kisgyerek volt.
Így többen õket nem is ismerhettük, mert õk hamarosan nyugdíjba mentek azután, hogy a banknál munkát vállaltunk.
Nem úgy volt ám régen, mint ma, hogy lasszóval kell keresni a munkahelyet. Többen voltak, akiknek már az iskolapadban az érettségin azt mondták, hogy márpedig a bankhoz menjen dolgozni, ott keresse az igazgatót, mert ott éppen ilyen embert keresnek. És természetesen sikerült is a munkába állás.
Sokan mondták el a jelenlévõk közül visszaemlékezésükben, hogy bizony a Nemzeti Banknál dolgozni nem kis szó volt, de azt is nagyon sokan megemlítették, hogy azt a pontosságot, s a fegyelmet, amit ott megtanultak, bárhova is vitt az útjuk, sohasem felejtik el, de mindig a hasznukra vált.
Sokan voltak közöttünk olyanok, akik hosszú ideig dolgozhattak egymással, akár 20-30 évig is. A fiatalabbak már azért nem dolgoztak ilyen hosszú ideig ott, mert a kétszintû bankrendszer kialakulása után (1986) a kereskedelmi bankhoz kerültek, s majd a sok új bank létrejöttekor pedig ismét szétszóródtak más-más helyre. Sajnos, olyanokról is tudunk, akik egyáltalán nem tudnak szakmájukban tovább dolgozni, a késõbb banki összeolvadások következtében elõállt létszámleépítés után. A létszámleépítés igazából már akkor megkezdõdött, amikor a kétszintû bankrendszer létrejött.
Van néhány régi munkatársunk, akik azóta sem tudtak elhelyezkedni, van olyan is, aki takarítónõként dolgozik, és többen vannak, akik családi vállalkozásban dolgoznak.
Az mindenképpen leszûrhetõ volt a találkozón elhangzottakból, hogy csak azoknak a nevei nem halványultak el emlékünkben, akikkel valóban sokáig dolgoztunk együtt. De ha a nevek nem is jutottak eszünkbe, az arcok mindenképpen ismerõsek voltak.
Nagyon sokan megõszültek, de még sem lehet azt mondani, hogy a kor megcsúnyította volna arcukat. A kor barázdái ott ült az arcokon, de mégis, azokat most kellemes melegség és vidámság töltötte el, ahogy lassan-lassan az arcokhoz nevek is társultak.
Sokan már nem lehettek köztünk, mert ennyi év után már eltávoztak közülünk végleg, és az idei találkozóra már többeken betegségük miatt nem tudtak eljönni. A szervezõnk gyertyát gyújtott az elõzõ találkozó óta elmentek emlékére. De ha az összes volt kolléga és kolléganõ emlékére kellett volna gyertyát gyújtani, nagyon sok gyertya kellett volna hozzá.
A még meglévõ távollévõket is megemlítettük, s volt, aki a megjelenteken keresztül üzent nekünk. S mi, akik ott voltunk, reméljük, hogy a következõ évben is láthatjuk egymást.
Azt itt a végén még leírom, hogy a találkozón való részvételemet az idén annak köszönhettem, hogy véletlenül összetalálkoztam egyik régi kolleganõmmel az utcán egyik reggel munkába menet, és megkérdezte tõlem, hogy megyek-e az MNB-s találkozóra. Én visszakérdeztem, hogy mikor lesz és hol, mert és nem tudok róla. Kiderült, hogy tavaly már megrendezték az elsõ találkozót, de akkor kifelejtettek. Így csak az idei találkozó tapasztalatait tudtam papírra vetni.
Kár, hogy ezt a találkozót ennyi idõ elteltével hívták össze.
Torma Zsuzsanna
2008 június 7.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
