|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_
Radmila Marković
Gombócka
Kellemes melegben a pince-szoba jobboldali falához kényelmes aljon 3 kiskutya pihent elégedetten.
- Mit szólsz hozzájuk?
- Szépek –vetett rájuk egy tekintetet a barátnője.
– Gyere, megsimogathatod őket, csak az öcsém be ne lépjen. Ezek még nem bántanak senkit sem.
– Tudom –mosolyodott el a barna hajú asszony.
Közelebb ment a kiskutyákhoz, akik elkezdtek mocorogni, és megindultak felé. Nem volt az övéké az egész terület, csak egy elválasztott rész, de az kényelmesen elégnek bizonyult.
- Marika, mert így hívták az asszonyt, szemügyre vette a három kis gombócot, és egy pillanat alatt annyira megtetszett neki az egyik, hogy felemelni volt kedve, magához ölelte volna, de a barátnője nem engedte.
- Csak nézni szabad.
- Nem eszem meg. Mi a baj?
- Az öcsémé a kutyák, és ez valami nevelési módszer. Idegenek nem szeretgethetik őket.
Ebben a pillanatban a három közül az egyikkel összeakadt a tekintetük. Szeretni való volt, ahogyan csillogó szemekkel Marikához igyekezett. Csakhogy nem szólalt meg: vegyél fel. Annyira különbözött a másik kettőtől, mintha nem tartoznának össze, mintha teljesen más lenne, pedig a szőrzetük, nagyságuk tökéletesen hasonlított, mint a tojás a tojáshoz. Ez a kicsi kutyus úgy nézett rá, mint még egy sem, szinte valamiféle vonzalmat érzett iránta. Mintha mindég látta volna ezt a kiskutyát. Volt benne valami édes bájosság, úgy érezte hozzá tartozik, és szerette volna felemelni, és elvinni haza, az ő kutyusa legyen. Leguggolt, és beszélt neki. Mennyire tetszett ez a kis betyárnak. Nem vette le a tekintetét róla, figyelt, mintha értené, mit mond neki Marika. Mintha egyetértene vele. Életében először gondolt arra: beszélgetek vele, vele, a kiskutyával. (Azóta már sokszor beszélget a saját kutyusúval). Mintha válaszolna szavaira hol jobbra, hol balra fordítva a fejét.
Mivel dolgozniuk kellett, így figyelmeztetve lett, induljanak a dolgozó szobába.
- Elköszönt a gombóckától, de az nem akart a többiekhez csatlakozni. Felállt az asszony, és olyan rossz érzés kerítette hatalmába. Úgy szeretné ezt a kicsi kutyust haza vinni. Érezte, közös a vonzalom, közös a kívánság, és jött a de. Igaz, eladó mind a három, de fajkutya lévén az árak az eget verték, meg azután honnan a pénz a külön nevelési költségekre.
- Gyerünk, szólalt meg Marika, de még mindég nézték egymást, és kérezkedett a kutyus: vegyél fel, vigyél el.
Marikának majd meg szakadt a szíve, le kellett mondani a kis élő gombóckáról, és mindketten szomorúan váltak el egymástól.
Később megtudta, amikor jöttek a vevők, egyhez sem közelített. Nekem adták volna ingyen, de hogy hozzam el magamhoz, amikor nincs se időm, se erőm se lehetőségem becsületesen felnevelni az egyetlen kiskutyát, akivel szó szerint beszélgettem.
|
|
|
- június 16 2017 21:41:36
Ilyenek a kutyusok, kicsi emberek - hiszen 30, de akár 130 ezer éve velünk él. |
- június 22 2017 19:39:55
kedves Mila !
Édes kis történet
Szeretettel olvastalak
Tibor |
- július 03 2017 08:57:24
Drága Radmila!
Csodálatos történet, amikor a lelkek összetalálkoznak. Nagyon tetszett és a szívem szakad le, hogy nem lehettek egymáséi. Nekem is volt egy ilyen esetem, amikor az utcán csatlakozott hozzám egy nagy fehér kutya. Egy szavamra, hogy nem jöhetsz velem, megértette és visszafordult. Azóta is sajnálom.
Szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
