Ebben az évben, pontosabban az elmúlt két hónapban háromszor jártam meg ezt az utat. Kezdtem a XI. kerületben, majd folytattam a Katonai Kórházban (Bázis) immár kétszer. Mondanom sem kell, azért érdekes ez nekem, mert a szüléseimen kívül - ami 44 évvel ezelőtt volt - nem voltam a Bázis lakója. Amikor másodszor beszállított a mentőautó, már ismerősként üdvözöltek, én is őket. Mondja az egyik aranyos kis fiatal ápoló fiúcska - már első alkalommal is nagyon szimpatikus volt -, amikor betoltak végleges ágyamra, hogy:
- Kézcsók asszonyom, újra itt találkozunk? A múlt héten is itt járt, csak akkor a másik szobában feküdt. - nem várt választ, mert tudta nagyon jól, hogy emlékszem rá. Pedig mondani akartam neki valami kedveset, de mire kigondoltam, már ott sem volt, szólította a szolgálat a másik szobába.
Támadás érte a szívemet megint, és most megállapította a kis "ékszerdobozom" -amit mellesleg tényleg egy héttel azelőtt helyeztek be -, hogy támad az ellenség. És bitang sokan vannak. Ritmuszavarok cikáznak, hőbörögnek, mulatnak, röhögnek a szívemben. A franc egye meg őket, nem tudtam velük röhögni!
Előkészítettek a beavatkozásra, hogy likvidálják a renitenskedőket. Igen ám, de túlerőben voltak, nem tudták mindet kiirtani. Más módszerekhez folyamodott a bázisparancsnok, ami hatásosnak bizonyult. Elcsitultak a zsiványok végre, csend honolt a mellkasomban, a szívemben. Egy hét után haza engedtek ellátva jó tanácsokkal, gyógyszerekkel és a kezelődoki kedves szavaival engedett utamra, melyek így szóltak.
- Otthonába bocsájtom, tartsa be az utasításaimat - hogyne tartanám, hiszen ki a franc szeret mindig kórházban lenni - és tudom, szeret bennünket, meg tetszünk is Önnek, de ne látogasson bennünket ilyen sűrűn! - mondta és mosolygott. Mosolygott a szeme, a tekintete, az egész lénye. Ez a hozzáállás roppant fontos a beteg számára, mintegy fél gyógyulást is jelenthet akár! Akinek van összehasonlítási alapja, az tudja igazán! Ez a gyógyszer amit most kap, likvidálja azt az erőszakos sereget, akik támadásba lendültek Ön ellen. - mondta és kedvesen eltávozott.
Érzékeny búcsút vettem a bázistól, amikor megjelent a fiatal ápoló fiú és ő is mosolygott.
- Asszonyom, kívánom Önnek, hogy gyógyuljon meg, és tudom, hogy tetszem Önnek, hiszen az unokáját látja bennem, de ne látogasson meg bennünket ilyen gyakran és mosolyogva elköszönt tőlem.
Boldogságtól sugárzó arccal léptem ki a Bázis kapuján és szerencsére már két hónapja ennek a történésnek és még nem kaptam meg a következő behívó parancsot! Remélem, hogy a HM-ben el is feledkeznek rólam! Díjaznám cefet módon
A mi városunk kórháza nem ilyen kedves hely.Most írtam le ide tapasztalatomat,ami egészen friss és fogadalmat tettem,hogy inkább a saját magam megoldását választom, hanem bírom tovább, akkor sürgősen.
szeretettel Sarolta
gyongyszem555 - június 23 2017 18:24:54
Drága Sarolta!
Az tény, hogy nem szívesen vendégeskedik senki a kórházakban, de az embernek jó érzése támad, hogyha ember módjára, kedvesen bánnak vele. És a katonai kórház ilyen! Én is mindig a sürgősségire kerülök először - oda visz a mentő - és nem kell sokat várnom, persze lehetséges, hogy azért mert a szív a probléma. Sőt már a mentőautóban úgy kezelnek - azonnal rám van kötve az EKG- a mentőorvos figyel...Az előbb olvastam az írásodat, és nagyon sajnálom, ami veled történt.
"Inkább a saját magam megoldását választom" na igen, én is addig, amig nem okoz akkora problémát, hogy orvosi beavatkozásra van szükség. De sajnos a szív mindig akkora problémát okoz, hogy nem odázható el és szükség van a szakszerű beavatkozásra.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
farkas viola - július 03 2017 05:40:26
Drága Évi!
Sajnálom, ami Veled történik, és mindenkit, akinek kórházba kell mennie. Nem jó ott lenni, ne kerüljön rá sor, de ha muszáj???
Jó egészséget kívánok szeretettel: Viola
gyongyszem555 - július 03 2017 08:24:49
Köszönöm szépen drága Viola, hogy olvastál. Igen, és én azt hiszem, hogy én aránylag jó tapasztalatokkal rendelkezem - mert a katonai kórházban mások a viszonyok -, mint az összes többi beteg, aki "civil" kórházba kényszerül, főleg vidéken.
