|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Pokoljárás
Akut hasi panaszokkal szenvedtem, kihívtuk a mentőt hozzám. Gyorsan jött, a Sürgősségi osztályra vitt. Mogorván fogadott az ajtóban az orvos, kikérdezett és korholt:
- A háziorvoshoz kellett volna mennie.
- Hiszen akkor a beutalóval időpontot kellett volna kérnem, és hónapokat várni a vizsgálatra, Nem?
- Most már mindegy, várjon a sorára- így Ő.
Betoltak egy magas, keskeny, kemény kerekes ágyon egy hosszú folyosóra,
ahol számos vizsgáló szoba és velük szemben nyitott, függönyökkel elválasztott fülkék sorakoztak. Órás várakozás után jött egy fiatal, kedves doktornő, rezidens, aki betolt egyik vizsgálóba. Jött vele egy fiatal, kedvetlen nővér is.
Panaszomról érdeklődtek, de szigorúan csak a jelenre kellett koncentrálni, az előzményekről szót sem ejthettem, noha ez fontos lett volna. Míg a doktornő kérdezett, az ápolónő karomba szúrt, hogy vért vegyen. Kértem, hogy a vérkép tartalmazza azt az értéket is, ami miatt másnap pajzsmirigy kontroll végett vérképet kellett volna csináltatnom.
- Erről szó sem lehet, ez nem a mi osztályunkra tartozik – mondta.
- a vérvizsgálat eredményére másfél órát kell várnia itt, de még előbb a röntgenen megvizsgáljuk, és annak az eredményére is várnia kell.
Fekszem a kemény „ágyon” a folyosón türelmesen, bár a soványságom miatt a kiöblösödő csontok kegyetlenül nyomnak. A falon fekete bogarak másznak, ez nem zavar, nem bántanak. Közben rettenetesen fáj a hasam, de már majdnem megszoktam és még reménykedem, hogy segítenek, kapok fájdalomcsillapítót. Kérek is, de felvilágosítanak, hogy azt nem kaphatok, míg nincs kész a vérkép.
Betolnak egyik fülkébe és a karomba kötnek egy infúziós palackot. Lassan csepeg. Fekhelyem kényelmetlen, de mozogni rajta nem szabad, mert szédülök, az infúziós állvány billen és már a vérem folyik a palack felé, kiabálok, hogy segítsenek. Kiderül, hogy hiába van szabad ápoló, csakis az a személy segíthet nekem bármiben, akihez tartozom. Pisilni kellene, várok, kérek segítséget, jön az ápolónő és eltolnak a tágas fürdőbe, ahol WC is van, de nem engednek oda,
helyette a bugyimba gyömöszölnek egy hatalmas, vastag pelenkát, széklet ürítésre is számítva,mert mikor visszatolnak fülkémbe, megitatnak velem egy pohár keserű folyadékot ürítés céljából. A megoldás nem működik, mert régen voltam már csecsemő, agyam nem engedi a pelenka rendeltetésszerű használatát, így hát szenvedek tovább.
A második palack is kiürült, de egy harmadikat kötnek az állványra, és a vizsgálatok eredményét közlik a mellettem várakozó férjemmel. Az eredmények nem adnak okot arra, hogy bent tartsanak. Most az igazi orvosnőre kell várni, aki a zárójelentést aláírásával szentesíti. Ezen szerepelnek az előzmények, amiket átkértek arról az osztályról, ahol évek óta kezelés alatt állok.
Mehetek haza, utasítással, keressem fel a házi orvosomat, aki majd tovább küld megfelelő helyekre, és időpontot kapva hónapok múlva sorra kerülhetek, ha még életben leszek. Ebben kételkedem, mert nem enyhültek, felerősödtek fájdalmaim. Lábaim fájnak, harmatosan gyenge lettem. Taxit hívunk, hogy haza térhessek – a mentő csak este 6 óra után vinne, - mert előbb a vesebetegeket viszik – így a taxi árát /2700.- Ft/ fizetjük. Délután három óra, éhesen, kimerülten végre otthon! Sajnos, ez az eljárás teljesen szabályos volt, ez előírás.
Kérdéseim bőven vannak:
1. Miért kell mindenkit, akit mentő visz be, a sürgősségire szállítani?
2. Miért tapasztalatlan rezidensek foglalkoznak a panaszosokkal?
3. Miért nem mondhatom el a segítő előzményeket?
4. Miért bánnak úgy velem –mindenkivel - mint egy bűnözővel?
5. Miért nem segített az üres infúzió?
Ki találta ki, hogy gyógyítás helyett kínozzanak, és végül visszaküldjenek a házi orvoshoz, hogy kezdjem elölről a tortúrát?
Az egészségügy is nagyon beteg, sürgősen meg kellene gyógyítani, de nem így!
|
|
|
- június 23 2017 18:14:41
Sajnálom Sarolta kedves, hogy ilyen pokolian fájdalmas és nehéz tortúrának voltál kitéve. Igen, olvastam, meg több embertől hallottam, hogy sajnos a magyar egészségügy még nagyon gyerekcipőben jár...talán nekem az a szerencsém, hogy jogosult vagyok a Honvéd Kórház ellátására magam részéről is, és a férjem után is. És úgy gondolom, hogy nem véletlenül lett ez a kórház kiemelt, az ország egészségügyi központja. A "személyi állomány, a technikai felszereltsége, a kedvesség, a szaktudás nem hiányos. Na és a másik tény: a szívproblémákkal érkező betegek előnyt élveznek, főleg már azok, akiknek volt ott előzményük. De gondolom, a többi osztályon sincsenek hiányosságok, mert nem hallattam panaszkodni senkit. Nincs összehasonlítási alapon, mert ezen kívül ugyanilyen remek kórházban feküdtem a XI. kerületben a Szent Imre kórházban, de ott is jó tapasztalatokkal jöttem haza.
De természetesen maximálisan elhiszem, hogy ilyenek a körülmények főleg a vidéki városokban. Budapest többi kórházában is vannak rossz, rosszabb állapotok. Szeretettel olvastam írásodat, jobbulást kívánok és azt, hogy kerülj olyan helyzetbe - olyan kórházba - ahol nem bánnak veled méltánytalanul.
Szeretettel: Évi |
- június 25 2017 18:41:25
Kedves Sarolta !
sajnálattal olvastam beszámolódat.
Amire azt tudom mondani,hogy szégyen így bánni emberekkel.
Nálunk kitünő az orvosi, korházi ellátás és olyan modern korházak vannak,
hogy szinte hihetetlen egy külföldinek elhinni.
Jobbulást kivánok. Szeretettel : Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
