|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Egy verőfényes tavaszi vasárnap délután Kinga iratok és pénz, mobil nélkül, gyermekeit otthon hagyva elhagyta otthonát. Éjszakára nem tért haza, másnap sem jelentkezett munkahelyén, ahol az újságnak új cikket kellett volna leadnia, mert Kinga újságíró volt.
A fia bejelentette édesanyja eltűnését. Napokig keresték, a városban szinte mindenki ismerte és szerette, mert szociális munkásként folyamatosan segítette a rászorulókat, a hajléktalanszálló oszlopának számított. Ez a munka – a jótékonykodás – volt élete értelme, célja. Megalapozta ezt saját élete sok félrelépése, kudarcai, családi körülményei. Másokat akart ilyen kegyetlen élményektől megkímélni.
A sors kemény próbára tette: rákos beteg lett, a kezelések után gyógyultnak érezte magát, folytatta jótékonysági munkáját. Ám néhány év múlva a kontroll vizsgálat kimutatta, áttétek keletkeztek szervezetében. Az újabb kínos kezeléseket nem vállalta. Ezért indult el utolsó útjára – a város szélén a folyóba,
ahonnan nem tért vissza, hazatalált.
|
|
|
- június 26 2017 19:07:11
Mélyen át tudom érezni ennek a nőnek a fájdalmát. És olyan sokszor eszembe jut, hogy én mit tennék egy ilyen helyzetben. Nem tudom rá a választ. Én most úgy gondolom, hogy egy pillanatnyi elmezavar, a pesszimizmus legfelső foka, ami készteti a nőt erre a döntésre. Ésamikor valaki eljut erre a pontra, meg is teszi egyetlen szó és búcsú nélkül. Egyszer én is írtam egy ehhez hasonló kis novellát, csak nálam a végkifejlet pozitív volt. A Dunába akarta folytatni magát egy nő - szerelmi bánat - de egy éppen arra kutyát sétáltató pasi rátalált, illetve a kutya mentette meg az életét, mert ő jelzett a gazdinak, hogy baj van. A pasi haza vitte magához és egymásba szerettek...Tudod, én nem szeretek lezárni egy novellát szomorúan, főleg ha fikció. De én úgy gondolom, hogy a Tiéd nem fikció hanem igaz történet.
Szeretettel olvastalak drága Saroltám, és gratulálok:
Évi |
- június 26 2017 19:09:30
Jajjj, egy ****shiba! fojtani, így helyes, ugye tanárnő? Puszi. |
- június 27 2017 09:09:20
Kedves Évi!
A történet igaz. Májusban - lányom osztálytársa, nekem tanítványom volt a szerencsétlen sorsú lány - két gyermekét apa nélkül nevelte.
Az egész várost megrázta a hír.
/megfojt - így helyes - de te is tudod/
köszönöm figyelmes kedvességedet
ölellek Sarolta |
- június 27 2017 09:54:51
Drága Sarolta!
Most már értem a motivációt ennek a lánynak az életében. Gondolom nem kapott kellő segítséget, labilis idegrendszerű volt és nem látott kiutat szerencsétlen sorsából, csak ezt. Milyen megrázó esetek ezek! És ott maradt két árvagyerek akik nem tehetnek semmiről, arról sem, hogy megszülettek! |
- június 28 2017 12:02:24
Kedves Sarolta !
Senki nem tudhatja,hogy egy ilyen személynek ilyen esetben mi van a
gndolatában.Névtelenül alart eltünni.Megrázó történet
Szeretettel olvastalak : Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
