|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Utazás a száguldásban
Hogy miért kielégítõ számomra az esti héttõl tizenegyig való alvás?
Rejtélynek tûnik, de biztos van megoldás.
Az ezzel foglalkozó szép, fiatal doktornõ szerint megkeresendõ az ok, aztán ha egyedül nem megy, ott tolong a gyógyszer. Engem visszariaszt a folyamatosan sorolt mellékhatás, ami nem ébreszt felhõtlen vágyat bennem.
Szóval.
A frissnek érzett ébredés után irány a fürdõszoba. WC kagylóján ülve elengedi testem a székletet, vizeletet, hangos robajjal a bélgázokat, aztán pihen egy kicsit, mert hátha van még lemaradó. Vízeséses öblítés, szagtalanító permet, kézmosás, arcfrissítés, majd vissza az ágy melegébe a kedvesem mellé. Rádió a fülbe, s a remény, hogy hátha. Az óra mutatója lüktetve vánszorog, a lélek meg boldogan dörzsöli kezeit; most jövök én!
Megtalálva testével az összhangot, gépem elé lökdös, és ujjaimnak parancsot adva diktálja utazása élményeinek tanulságát példabeszédekben, mert látta a múltban-jövõben barangolva, hogy így érthetõ. A testnek annyi dolga van, kontrolláva-beszéddé formálva az emberek közé tegye.
Mi az, szabadság! Dobja elém kegyetlenül, s már jelenik meg a kép hozzá. Sokaságában vándorló lerongyolódott tömeg testi éhségét enyhíteni kívánva álmodik hangosan, hogy Ura nem gondoskodik róla, és akkor mi lesz véle?! Válik benne dühévé az érzés mozdulatában tüntetve.
- A szabad ember gondoskodik maga fenntartásáról - szól valaki botjára támaszkodva.
A vándorló sokaságú tömeget megtámadják, haszonszerzés és idõnyerés érdekében kioltják néhány ember életét. Meg kell védeni magukat! Döbbennek rá lassan. Csak egy nem cselekszik. Az én Uram megvéd engemet!
- Árvíz érte el egy ember házát. Belefúlt a vízbe. Az Úr élébe menvén hangosan vonta kérdõre, miért nem mentettél meg! Küldtem a szomszédod, majd a tevés embert, aztán csónakot. Mond mit kellett volna még tennem? - mondta a botra támaszkodó, s még hozzátette. - Te még lélekben rabszolga vagy. Nem vagy képes megvédeni magadat sem.
A testemben újra olvasva - mit diktált ujjaimon keresztül a lélek - kerestem a képek értelmét, saját világomba próbálva helyezni. Elõször nem ment. Másodszor sem. Harmadszor elgondolkodtam rajta. Negyedszer kinyílt reá a kapu. Ötödször éhes lettem, felálltam székemrõl, derékig belebújtam hûtõszekrényembe, válogattam a szagok alapján, halomba rakva tálcámon, jóízû csámcsogással gyomromba tömtem. Lefeküdtem feleségem mellé, paplanba burkolóztam, álomba ringatott a jóllakottság. Szájam szélén kifolyt a gyermekded álom.
A lélek meg ült a gép elõtt, be akarta fejezni a gondolatát, de nem bírt a nehézségi erõvel, s a billentyûk mozdulatlanok maradtak.
Megharagudott a testre, halálát kívánta. Aztán reá jött, õk ketten egyek. Stabilizálta, majd utazni kívánva száguldott a térben az idõ szabadságában. Tanulni és szórakozni vágyott.
Ennyi maradt néki. A végtelen a behatárolt behatárolhatatlanságban.
Nagyerdessy Mihály
|
|
|
- június 12 2008 12:15:57
Kedves Mihály!
Ha üres a gyomrunk, még lelkünk sem tud megnyugodni igazán.
Én is tapasztaltam már hasonlót.
S az éhes gyomor rossz "tanácsadó".
Írásaidban nem a "közösnéges" szavak használata tetszik, hanem ahogy megközelíted a témát és leírod a gondolataidat.
A "véle, véled" szavaid számomra jól hangzanak.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 20 2008 13:03:37
Kedves Torma Zsuzsanna!
Örülök Néked! Írásaimban nyelvünk gazdag szókincsébõl választom ki azokat, amiket jónak találok gondolataim megjelenítéséhez. Aztán a megfelelõ sorrendbe rakom szívem szerint, és csipetnyi humorral fûszerezve teszem a Szemek elébe. Ez az a titok, ami jellemzõ reám. Viszont a hibáimból tanulok, ehhez viszont kell aki észre veszi, és le meri írni. Persze, a dicsérõ szavak mögött is meg kell látnom hibáimat, mint a gyalázók mögött erényeimet.
Tisztelettel Mihály  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
