|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Cézár, csak így egyszerûen leírva, ahogy ejtjük (Cézár) zsemleszínû kan kutya, aki 2 éves korában került új gazdájához.
Kutyaszerelem
Cézár, csak így egyszerûen leírva, ahogy ejtjük (Cézár) zsemleszínû kan kutya, aki 2 éves korában került új gazdájához. A sanyarú körülményeket felcserélve, Cézár nagyon hamar megszokta új helyét, ahol remberr1; módjára bánnak vele, megszerette gazdáit. Hûségét, szeretetét számtalan megnyilvánulással fejezi ki gazdái felé. Amolyan gazdaõrzõ, segítõ és vezetõ tisztséget tölt be a családban. Ezt gazdái is meghálálják neki, szeretetükkel, finom falatokkal, s nem utolsó sorban kényelmes hellyel, mosolygós szemébõl, minden megmozdulásából szeretetet sugárzó kutyának.
Nem haragszik Õ még a postásra sem, mint általában a kutyák, sõt levelet, újságot szájában boldogan viszi gazdája kezébe, melyért mást nem vár, csak egy õszinte simogatást, és dicsérõ szavakat. Ekkor elégedetten, csillogó, nevetõ szemekkel táncolja körül gazdáját.
Az év egy-egy idõszakában kell jobban ráfigyelni, amikor eljön a kutyaszerelem ideje.
Az utca összes szukája hívja, csalogatja, csábítgatja Cézárt, ilyenkor könyörgõ, szánalmat, megértést kérõ tekintete, gazdáját sétálásra kényszeríti, hogy minél közelebbrõl érezze a szuka hívogató illatát. Bezárt kapuk, megerõsített kerítés nem gátolja abban, hogy a természet adta ösztönét, melyet legyûrni képtelen, ki ne élje, bármilyen számára veszélyes módon is.
Egy augusztus végi napon késõ este Cézárt ismét hatalmába kerítette a szerelem utáni vágy. Hihetetlen rafináltsággal, gazdája figyelmetlenségét kihasználva, vasból készült nagykaput leemelte, melynek alján elõször egy gödröt ásott, alá bújva hátával könnyedén felnyomta, a sarokvas engedelmeskedett, és a kutya a kertek felé futott, futott, míg a szuka illatát megérezve, elérte a természet adta vágyainak helyszínét. Gazdája, aki hiányolta kutyájának jelenlétét, mert hát mindig körülötte legyeskedett, már csak hûlt helyét találta. Késõ esti sötétségben, hiába kiabálta rCézár! Cézár gyere! Ide gyere Cézár!r1;
A kutya boldogságtól megrészegülve nem hallotta gazdája kiáltásait, hiszen a kutyalány is boldogan fogadta. Akkor még nem gondolták, hogy számukra milyen fájdalmas tragédiával végzõdhet a vágyaikat, a fajfenntartást szolgáló nagy kutyaszerelem.
Nem gondolt rá gazdája sem, pedig mindig nagyon vigyázott rá, féltette és el sem tudta képzelni, hogy megtörténhet az ember által, a lehetõ legkegyetlenebb, az állat ölési kényszerénél sokkal ocsmányabb dolog. Gondolta: pár perc és haza jön, de azért idegeskedett, hogy kutyája kiment az udvarról. Elmúlt éjfél, még mindig nem jött. Aztán kora hajnalban arra ébredt, hogy kaparja az ajtót. Kinéz: látja Cézárt, hogy fáradtan, bûntudattal szemében kéri segítségét, de nem gondolt semmi rosszra, és mérges is volt kutyájára, csak annyit mondott neki: feküdj le a teraszra! - Ott mindig volt egy pokróc, amire napközben bármikor leheveredhetett, ha ahhoz volt kedve r11;
Majd reggel számolunk, gondolta úgy is meg kell fürdetni, mert így a házba nem jöhet be. Aztán visszament lefeküdni azzal a nyugalommal, hogy Cézár már úgy sem megy el. Reggel elsõ dolga volt, hogy megnézze kutyáját, mert hát mérges volt rá, de szeretete annál sokkal erõsebb, mint hogy bántsa hûséges kutyáját, és tudja, hogy szerelemre szüksége van embernek és állatnak egyaránt.
- Nem így, aki hatalmasabbnak érzi magát a mindenhatónál, butaságát, nemtörõdömségét be nem ismerve, csak úgy, hogy a gyengébbnek megmutassa milyen erõs, az önzés és irigység határát magasan felülmúló bátorságát megmutassa, hogy Õ az Úr, a lelketlenség mintaképe, hogy gyengeségének, kisebbségi érzésének legyõzését saját magának is megmutassa, milyen ügyesen el tud bánni egy szelídségre nevelt állattal -
Másnap reggel Cézár még fekszik pokrócán, mikor gazdája kinyitja az ajtót. Szólítja: rCézár fáradt vagy?r1; A kutya fájdalmas szemeivel nézi gazdáját, de még így is a szeretet sugárzik abból. rBüdös és mocskos a bundád! Meg kell, hogy fürdesselek, mert így a házba nem jöhetsz be!r1; Cézár örömmel akar felállni gazdája szavaira, de visszarogyik a pokrócra. Fájdalomtól eltorzult arcát látva közelebbrõl megvizsgálja kutyáját. A látványtól majdnem elájul. Csak annyit tud kérdezni: Mi történt veled?
Kutyája füle, a feje véres, nyílt seb tátong rajta, a nyakától egész a hasfaláig felhasítva, és a gyönyörû, legfinomabb gyapjúhoz hasonló zsemleszínû szõre valami ragacsos mocskos zöld folyadékkal leöntve, és az a bûz, amit érezni lehetett, hát az elmondhatatlan. Gazdájának folytak a könnyei, nem tudott szóhoz jutni, azt hitte belehal kutyája fájdalmába, szerencsétlenségébe. Fogta a kutya nyakörvét, odavezette nagy nehezen a kerti csaphoz, és hideg vízzel próbálta enyhíteni fájdalmát, és eltüntetni róla a koszt és bûzt. Szerencsétlen jószág fel-felsírt, de nyugtatgatta, becézgette, ami a kutyának édes volt, akár a méz, szemei újra nevetõ szemek lettek, pedig fájdalma hatalmasabb volt mindennél. A kihívott állatorvos nem mert megszólalni tudta, hogy a kutya nagy becsben van tartva, hiszen rábízhatták a házat, a gazdát.
Antibiotikumot, gyógyszereket, injekciót kapott, tanácsokkal látta el a gazdát, hogy a gyógyírt a nyílt sebbe nyomja bele, aztán valami folyadékkal fújja be a kutya sebeit, de a kutya állapotáról semmit nem szólt. Másnap ismét eljött, újra tanácsokat osztogatott. Harmadnapra a kutya felállt, ki ballagott az udvarra, ott várta az orvost, ez így ment kb. egy hétig. Eltûrte, hogy azt tegyenek vele, amit jónak látnak, mert bízott gazdájában, bízott az orvosban, mert érezte, hogy amit tesznek vele, jó neki.
Közben nem tudta az orvos sem eldönteni mi történt a bundájával. Mitõl olyan büdös, végre rájöttek, hogy valamilyen vegyszerrel öntötték le az állatot, s az elkezdte marni Cézár bõrét, mint akit leforráztak, úgy vedlett le gyönyörû szõre, bõrével együtt. Három hétig járt hozzá orvos, ápolta gazdája, orvos kétszer szúrta fel nyakát, hogy a felgyülemlett gennytõl megtisztuljon. Akkor merte bevallani, hogy nem bízott az állat életben maradásában. Nem merte mondani, hogy nincs esély, mert látta, hogy gazdája belehal kutyája elveszítésébe. Mindezt, megkönnyebbülve vallotta be, mert tudta, hogy Cézár életbe fog maradni.
El ne felejtsem megemlíteni: pénzt csak a gyógyszerért kért, saját kocsival, szomszéd faluból úgy járt a kutyához, mintha más dolga nem is lett volna, csak az lebegett a szeme elõtt, hogy a kutya meggyógyuljon, mert látta, hogy gazdája mindent megtesz azért, hogy Cézár felépüljön.
Egy alkalommal többen ültek az orvos kocsijába, s mikor megnézte Cézárt, elégedetten köszönt el a háziaktól. De nem állhatta meg szó nélkül, a kocsi mellõl csak annyit kiáltott vissza, hogy hallják, akik hallják, raz járjon így, aki tette ezt ezzel a kutyával!r1; Még a gazda is megdöbbent az orvos kijelentésén, aztán megelégedetten ment kutyáját visszaterelni a garázsba, hogy a döglegyek ne lepjék el gyógyuló sebeit. Napról napra erõsödött, már kijöhetett az udvarra, hogy a nagy almafa alá leheveredjen a nap elõl, hogy a lekopaszodott vörös bõrét ne égesse a nap melege. Hátáról gazdája félve szedegette le az égett bõrdarabokat szõrrel együtt. Cézár érezte, hogy gazdája fél, ezért a kutya erõsen gazdája szemébe nézett, hátsó lábával elkezdte kaparni, szedegetni, tépni a bõrét szõrével együtt, mutatva: rNe félj, nem fáj, szedegesd, ez jó nekem!r1;
A Rendõrség nem tudott mit tenni, mert bizonyítani nem lehetett ki volt az elkövetõ, nem is érdekelte már a gazdát, a lényeg az volt, hogy Cézár felépüljön, de többé azokban az emberekben megbízni nem tudott. Ismerték a kutyát, tudták, hogy megbízható, nem árt senkinek, és azt is tudták, hogy ha rászólnak rCézár menj haza!r1; szót fogad, sõt még azt is tudták, hogy gazdája vak, akinek szüksége van kutyája segítségére.
A kutya vigyázott a szomszédban épülõ ház építõanyagaira, a szûk utcába idegen nem jöhetett úgy be, hogy ne jelezte volna jelenlétét, az idõs nénit akit tolvajok akartak kirabolni megvédte, a tolvajok menekültek, mint a patkányok. Más bûne nem volt csak az, hogy egyszer meggondolatlanul a szerelem után futott. Hónapok teltek el, míg kinõtt ismét gyönyörû bundája, begyógyultak sebei, csak a heg maradt meg emlékeztetõül, hogy jobban vigyázzon a gazda kutyájára, akinek elvesztése olyan fájdalommal jár, mint egy közeli családtag nélkülözése. Cézár ismét vidám, ha örül táncol, futkos, mint egy eszeveszett, két elsõ lábával letérdel, úgy hívja gazdáját: gyere játszani, gyere velem labdázni! ugyan úgy, mint tragédiája elõtt. Gazdáját, ha lehet még annál is jobban szereti, mint elõtte. Ezek után szerencsére sikerült eladni házukat és elköltözni úgy, hogy senkitõl sem köszöntek el, - (csak a közvetlen szomszédtól, akirõl biztosan tudták nem lehetett) mert úgy érezték mindenki áruló lett. Aztán eltelt egy kis idõ, gondolt egyet, és felhívta ismerõsét telefonon, mert nem tudta elfelejteni, szerette volna tudni ki tette Cézárral ezt a barbárságot. A hölgy vette fel a telefont, aki elmondta, hogy aki ezt Cézárral tette már nem él. Cézár gazdája meglepõdve hallgatta, megdöbbenve kérdezte, hogy ki volt az, és mi történt vele? A közeli városból járt ki hozzá egy férfi, aki szívelégtelenség következtében meghalt. Eszébe jutottak az orvos szavai, megijedt, de tudata alatt elégedettséget érzett, de nem azért, mert a tettes meghalt, hanem csak azért, mert végre megtudta, ki volt a kutya ellensége.
Cézár már nem akar kimenni az udvarból, nem akar szökni kutyalány után, megérti gazdája ijedt hangját, bûtudattal jön vissza, mert nem felejti el, hogy van olyan ember, akiben megbízni nem lehet
|
|
|
- június 12 2008 12:33:40
Kedves Szuzus!
Ez az elbeszélést a kutyaszerelemrõl, no meg az "átkozott" kutyakinzóró nagyon megértõ-együttérzõ szívvel olvastam végig.
Én mindig úgy gondolom - naivan talán -, hogy minden rosszakaratú, bûnös cselekedetet elkövetõ ember valahol elnyeri "méltó büntetését". És ez lehet, hogy minden esetben így is van, csak nem mindig értesülünk arról, hogy ki, milyen körülmények között halt meg és mi lehetett a bûne. Itt, ebben az elbeszélésben is gyõzedelmeskedett a "méltó büntetés" mert saját sorsát senki nem kerülheti el, akár jót, akár rosszat cselekedik életében. És a maga sorsának legtöbb esetben mindenki a maga kovácsa.
Kiváló írás, nagyon jó lenne, ha sokan elolvasnák és okulnának belõle!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
egy "macska- és kutyabarát"
 |
- június 12 2008 13:18:09
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon köszönöm reagálásod, és dicsérõ szavaid. Magam is állatbarát vagyok, na meg általában Ember szeretõ is, de a becstelenséget, a gonoszt nem tudom elviselni.
Szeretettel:szuzus |
- június 12 2008 15:25:48
Kedves Szuzus!
Én úgyszintén!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
|
- június 13 2008 08:34:02
Sajnos egyre több a hasonló eset. Ha lányom ilyet lát a tévében alig tudom megvigasztalni. Nekünk is van egy kankutyánk, nagyon vigyázunk rá, ezután talán mégjobban. Nagyon jó, amit írtál és örülök, hogy jó a vége. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
