|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Két világ között....
Már elmúlt hatvan éve,hogy Amerikába élek,régen hozzászoktam a nyugati kultúrához.
45 évvel ezelőtt lehetett mikor elhatároztam,hogy új amerikai feleségemmel ellátogatok
az ó hazámba megmutatom hol születtem.Mindig büszke voltam hazámra,annak dacára
amik történtek velem 56-ban mikor egy orosz golyóval testemben menekülnöm kellett,hogy
a életemet megmentsem.
Az első állomás Bécs volt ahol már jó ismerős voltam valamikor mint menekült ott éltem
egy darabig,mint egy sóvárgó pénz nélküli ember nézegettem a csodálatos kirakatokat.
Azon gondolkodván,vajon mi fog történni velem ?
Az Interkontinentál szállodában laktunk három napig és az az idő elég volt ahhoz,hogy
nagyjából megmutassam amit akartam.Ahová számtalanszor visszatértünk azóta.
Fenn a várban a Hilton hotelbe volt a rezervációnk két hétre ahol a személyzet elvtárs
néven szólított engem mert a nevem után tudták,hogy magyar vagyok,pedig ha tudták
volna,hogy milyen más elven vagyok.
Rossz időt választottam amiről nem tehettem Június volt szemergett az eső 14 celziusz a
rádióba mondták ilyen idő marad legalább két hétig.
Kihasználtam az alkalmat ahogy tudtam megvendégeltem egy-két barátomat a hotelben,
kik mondták anélkül,hogy valaki külföldit ismernének magyarokat nem engednek be a
hotelbe ahol az árak külföldieknek lettek szabva.
Egy alkalommal feleségem felfigyelt a hotel lobbyjában 8-10 nő feltűnően elegánsan öltözve kérdezte
vajon kire várhatnak ? Mondtam ezek biztos kurvák ! Ő erre a megjegyzésemre nem tetszését
fejezte ki mondván te mindég rosszra gondolsz.Csak kíváncsiságból
diszkréten megszólítottam az egyik hölgyet angolul, ki törött angolsággal és szép mosollyal
mondta,hogy ők állami alkalmazottak a vendégek szolgáltatására várnak.Tudtam.
Csak viccből mondtam feleségemnek :-ha akarod meghívok egyet ma estére hármasba-
Aminek nem lett jó vége.
Próbáltam nagyjából megmutatni amit tudtam,egy helyen tölcséres fagylaltot árultak egy
utcai bódéból ahol nagy tábla volt felette amin különböző ízek voltak feltüntetve amit én
nem figyeltem.Jó kövér hölgy adagolta a fagylaltot s megkérdeztem,milyen fagylalt van.
A nő erre begurult,mondván : jó hangosan amit talán a túloldalon is hallottak
" Hát nem látja a táblát !, mi van,nem tud olvasni ?" Gondoltam,de jó,hogy a nejem nem tud
magyarul. Sajnos ezt tette a kommunizmus az emberekkel,kiölték belőlük a tiszteletet a
jó modort.Még emlékszem az előző rendszerre ahol a legnagyobb előzékenység volt az
vevő és az eladók között.Nem beszélve a nyugati szellemet ahol a bocsánat kérés van
mindenbe a legnagyobb udvariasság közepette ha esetleg a vevő valamit nem helyeselne.
Hosszas vita után úgy döntöttünk,hogy az időjárás miatt igazán nincs sok értelme tovább
maradni.megyünk Londonba ahol a lányom ment férjhez évekkel ezelőtt egy amerikai
repülős tiszthez.Ahol már annyiszor voltunk ismerős volt nekünk ott minden.
Mikor közöltem a határozatunkat a hotel vezetőségével,fel volt háborodva,mondván
mindenhol ilyen idő van bárhová mennénk,kérték hogy maradjunk mindent megtesznek,
hogy jól érezzük magunkat. ( Nem is tudtam,hogy a dollárnak milyen ereje van )
Megcseréltem a jegyeket, a hotelben volt egy British jegyiroda.
Egy probléma volt a barátom akivel együtt nőttem fel ki az öcsémmel együtt járt egyetemre
hogy fogunk elbúcsúzni.Felhívtam őt mondta hogy egy kicsit késni fog a munkája miatt
de okvetlen ott lesz a reptéren,hogy elköszönjünk egymástól.
Esett az eső,mikor megérkeztünk a repülőtérre ahol minden ismeretlen volt mert ez az
első alkalom erről a reptérről.
Ávós fegyveres katonák mindenhol,miután feladtuk bőröndjeinket,át kellett menni egy
másik helységben ahol a formálatok kezdődtek.Gondoltam ha innen mi nem tudunk vissza
menni hogy fogunk Laci barátommal találkozni ? Próbáltam visszamenni az őr durván
rám szólt,:Aki bejött innen már nem lehet visszamenni.Közben a hangos beszélő bemondta
Barátom vár ránk egy csokor rózsával.
Feleségem jól ismerte a barátomat mert volt kint nálunk látogatóban.Tanakodtunk,hogy
mit tehetünk.Feleségem elkezdett sírni,mondván ő még ilyen embertelen helyen nem volt.
Egy hosszú asztalnál hat egyenruhás ávós nő ült és diskurált. Mondtam : menj oda,mondj
nekik amit akarsz talán valaki beszél angolul. Amit ő megtett és az egyik nő egy kicsit
beszélte az angolt mondván ők semmit nem tudnak tenni mert szigorú rendeletek vannak.
Ezután bekerültünk még egy másik helységben ahol az útlevél vizsgálat volt.
Nagy üveg ablak aminek az alján volt egy kis nyílás mögötte két ávós ember ült.
Beadtuk az amerikai útleveleinket a két ember kitartóan,merően nézett ránk ami kezdett
kellemetlen lenni.Feleségem útlevelébe benyomták a pecsétet,visszaadták neki.
A két ember előtt volt valami tíz lapbül álló névsor amit nézegettek s közben engem néztek
egyszercsak felálltak a helységnek a hátsó felében több katonák voltak akikkel ez a kettő tanakodott.
Rólam a verejték csöpögött az elképzelhető mindent gondoltam azt is hogy ha innen
kikerülök soha többet nem jövök vissza.Nagysokára a két ember visszajött leültek s tovább
beszélgettek nézve az előttük lévő neveket.
Mielőtt eljöttem írtam levelet az Amerikai magyar követségnek amiben kértem,hogy
lenne-e valami akadálya annak ha hazamennék.Közölték,hogy semmi akadálya nincs.
Közben a két ember még egy utolsó gyűlölködő arcot mutattak felém majd benyomták a
pecsétet útlevelemben és dobták ki a kis ablakon amit alig tudtam elkapni,hogy ne essen
le a földre.Közel két óra repülő út után megérkeztünk Londonba ahol gyönyörűen sütött a
nap.
Magyar vagyok szerettem és szeretem hazámat 56-ban majdnem az életemet adtam érte,
de az a kommunista rendszer soha nem fért a nézetembe.
Rendszerváltás után majdnem minden évben Európa kedvenc részeiben csavarogtunk
soha nem hagytuk ki Magyarországot ami mindig a legkedvesebb hely volt részünkre.
Ágoston Tibor
2017 Arizona |
|
|
- augusztus 14 2017 02:41:00
Kedves Tibor!
Megértéssel olvastam haza-látogatásodról. Kellemetlen lehetett, még jó, hogy nem fogtak ott. Ilyen idegesítő ügyintézés most is előfordul, azután se kedvesség, se tiszteletadás. Borzalmas volt az a korszak.
Szeretettel: Viola  |
- augusztus 16 2017 00:38:54
Kedves Viola !
Sokan nem értenek ezzel egyet mert megszokták azt a rendszert akiktöl
kapták a kenyeret kiknek vitték a zászlaján nem tudták,hogy emberek
ezreit ölték meg.Mert minden nacionalista rendszer egyforma tudatlan
embereket toborozva.
Köszönöm,hogy olvastál,szeretettel : Tibor |
- augusztus 17 2017 17:20:31
Kedves Tibor!
élményeid alapján megértem,miért gondolkodol úgy,hogy akkor minden rossz volt, a rendszerváltás után pedig minden jó.
Más a híreket hallani és olvasni rólunk, más dolog itt élni és jól élni, nem kérdezik a véleményedet, de elmondhatod, semmi nem teljesül, ami neked kellene, ami jó volt régen, az is megváltozik, mert a pénznek és a kapcsolatoknak döntő szerepe van életünk alakulásában.
Én is átéltem sok méltatlanságot, nyomort, de nincsenek nagy igényeim, megélek, családom sokkal jobban,mint én régen, de a hazámat most elhagynám, ha fiatal lennék és nem Amerikába mennék - mert ami ott van, az sem tetszik - férjem öccse 55 éve kint él, azt hisz,ajándék, ha ő megjön és mindenki körül ugrálja...hát nem!
A nagy lehetőségeknek nincs hazája, ez bennünk lakik, de megfelelő körülmények kellenek.
szeretettel üdvözöllek |
- augusztus 20 2017 10:32:38
Kedves Tibor,
Nagyon érdekes ez az élményed is, és hát elképedtem rajta, mert igaz a történelem könyvekben ott vannak a száraz tények de ez a leírásod mindennél beszédesebben megmutatta mi is volt akkoriban. Köszönöm  Ui.: mamuszka komoly véleményét is akceptálom |
- augusztus 22 2017 01:07:34
Kedves Sarolta !
Tapasztalatom Kivűlröl sokkal többet és jobban lehet látni a helyzetet.
Mindíg szerettem hazámat soha nem hagytam volna el de a történtek
kényszerítattek rá.Igazad van,minden változik semmi nem a régi.
A magyar nép is sokat változott valamikor felllázadtak a helyzet ellen
most már belenyugszanak mindenbe.Inkább külföldre mennek alamizsnáért
mintsem jogaikért küzdenének saját hazájukban
Köszönöm,hogy olvastál |
- augusztus 22 2017 01:10:25
kedves Noémi !
A politikusok tudják,idő váltával minden a feledésbe megy .
Átírva a történelmet az újjabb korosztály már csak azt tudja amit olvas a
könyvekben.
Köszönöm,hogy olvastad
Tibor |
- augusztus 24 2017 11:05:36
Kedves Tibor!
A forradalmakat, lázadásokat mindig leverték , 2 világháborúban vesztesek oldalán álltunk.
Ma már más módszerekkel nyomják el az embereket.
Te is elmenekültél - kezdetben alamizsnáért. A hatalom és a pénz kézen fogva jár - aki szegény, kiszolgáltatott.
"Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod - kellene" |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
