Napkorong

- Figyelj Réka, mi bajod van Neked a mai fiatalokkal úgy általában? Kifejtenéd nekem bővebben és meggyőzően, példákkal statuálva? - kérdezi barátnőjét Emese. A két nő egykorú, hetven évesek, jól szituáltak, talán nem is látszik rajtuk a hetven év. Főleg Emesén, ő nagyon jól tartja magát, odafigyel a külsejére, a belső adottságaira nem kell, mert azt génjeiben hordozza. Hátradőlve kedvenc kanapéján, délelőtti kávéját szürcsölgetve várja Réka meggyőző válaszát. Azért kerül ezt most szóba közöttük, mert Emese úgy ítéli meg, hogy antagonisztikus az ellentét közöttük, ami a véleményüket illeti bizonyos dolgokról. Emese pedig nem szereti a kibékíthetetlenséget.

- Na figyelj, Te nagyokos barátnőm! - kezdi mondókáját Réka. Igenis a fiatalok tiszteletlenek, nem tisztelik a kort, pedig igazán el kellene gondolkodniuk, hogy egy hetven éves nővel hogyan beszélnek, hogyan reagálnak, egyáltalán, a hetven éves ember is ember, a nő pedig nő! Például, utazom a Metrón, nem adják ám át a helyet - bottal közlekedem - csak mindegyik bele van mélyedve a hülye telefonjába, igen az okosba, amitől igazán tanulhatnának, ha mást nem, illemet. - fejezi be az első gondolatát Réka.

- Kedvesem! Nekem nem ez a tapasztalatom. Én is bottal közlekedem, amikor fellépek egy-egy közlekedési járműre, legalább három fiatal ugrik fel az ülésről, hogy átadja a helyét. Akkor ez miért van? És tökmindegy, hogy milyen napszakban közlekedek és mennyire van nagy tömeg, ezt a jelenséget én tapasztalom. Akkor ez miért van? Te talán mindig rosszkor jársz, rossz helyen. Mondd, hol csatangolsz Te tulajdonképpen?

- Te hülye vagy Emese, mi az, hogy hol csatangolok? Csak nem képzelsz rólam valami rosszat? - és néz Emesére gyűlölt tekintettel.
Emesében meghűl a vér!
- Na várjunk csak, Réka!ha Te ilyen tekintettel bámulsz azokra a fiatalokra akiktől várod, hogy átadják neked a helyet, nem csodálom, hogy állva maradsz?
Réka nem érti, hogy mit mond a barátnője.

- Miért, nem is mosolygok egy kis takonynak, egy kis nyomorultnak, egy kis senkinek, aki mellesleg az unokám lehetne? Mit képzelsz Emese?
- Na persze sejthettem, na de ezek a fiatalok nem az unokáid! Ezen elgondolkodtál? Nem, mert önző vagy a végtelenségig, és azt nem érted meg, hogy a tiszteletet nem lehet erőszakkal kiprovokálni kedves, azt ki kell érdemelni. Jelen esetben egy kedves mosollyal a fiatalok felé, egy kedves gesztussal, egy megértő indíttatásból adódó fejbólintással, vagy mimikával.

- Te még hülyébb vagy mint gondoltam Emese. Majd fogok nekik gazsulálni, na azt már nem! Persze, mert Te más tipus vagy, Te minden embert szeretsz a csecsemőtől az aggastyánig, Te mindenkit megpróbálsz tiszteletben tartani nemtől kortól függetlenül és ezért adják át neked a helyüket. Mert Te csábítasz! Vén hülye fejeddel is csábítasz, mert mosolyogsz, mindig mosolyogsz, még van amelyik azt hiszi, hogy ki akarsz vele kezdeni! - mondja barátnője képébe vágva az igazságot.

- Réka kedves, Te nem értesz az égvilágon semmit. A kor az nem érdem kicsim, az állapot! Ne degradáld a fiatalokat, nem mindegyik szolgált rá, ugyanúgy mint ahogy az idősebb generáció sem. Én mindenki felé kedvesen közelítek, de azt el is várom, hogy velem is úgy viselkedjenek. És ez általában be is jön. Utálom az olyan vénembereket, akik folyton azzal állnak elő, hogy "bezzeg az én időmben", nem, rosszul fogalmaztam, nem utálom, csak szánom őket.

- Szóval akkor engem is utálsz Emese, rendben van, akkor itt most ebben a pillanatban vetek véget a barátságunknak. Nekem ilyen barátnő nem kell, mint Te! - és duzzogva mint egy elkényeztetett hisztis gyerek, veszi a kabátját és indulni akar.
Emese az útját állva mosollyal az arcán megsimogatja barátnője hetven éves arcát és így szól:

- Drága barátnőm, a kor nem érdem, hanem állapot. Hogyan magyarázzam el ezt neked, hogy megértsd? De tudod mit, nem magyarázkodom! Együtt fogunk utazni a tömegközlekedési eszközökön, veszem a fáradtságot és elmegyek veled mindenhová ahová igyekszel, de úgy fogsz viselkedni ahogy én! Benne vagy? Semmi gyűlölködő pofa, semmi degradáló szöveg, semmi negatív kisugárzás, csak azt kell tenned, amit én teszek. Rendben? Mert legjobb nevelési módszer a példamutatás! Igen minden korban, minden nemnél, ez az én bevált módszerem!

Hónapok teltek el, Réka megtanult viselkedni, a korának megfelelően intelligensen, mosolyogva, ahogy a barátnőjétől látta...és soha többé nem kellett neki állva utaznia az eszközökön! Ilyen egyszerű ez, és a kor nem érdem, hanem (sajnos) egy állapot!