Napkorong

Kedvesem!
Sok ezer kilométerre tőled írom neked ezt a levelet. Reménykedem, kapok talán már választ, mert érzem, hogy még nem feledsz. Írtam már néhányszor, mióta megérkeztem az új világba, és megmenekültem a száműzetés vagy a börtön szörnyűségétől. Hónapokig táborban vártuk sorsunk alakulását, míg választhattunk új hazát. Én most már Amerikában élek, van lakásom és munkám. A szép élethez nem hiányzik semmi más, csak a te szerelmed, ölelésed.
Szerettem volna, ha velem jöttél volna, de megértem, hogy nem vállaltad a bizonytalanságot, és nem tudtál lemondani gyermekkori álmodról, hogy tehetséged parancsát követve művészi pályán sikert arass. Talán még nem késő most sem találkoznunk. Távházasságot kötnénk, küldenék neked repülőjegyet. Itt is végezhetnél tanulmányokat, lehetnél divattervező vagy belső építész, állást is kapnál, érzem. Amerika a nagy lehetőségek hazája. Aki tehetséges és dolgozik, karriert arathat. Én utazó ügynökként dolgozom jelenleg, de tanult szakmámban, kertészmérnökként szeretnék állást keresni. Remélem, sikerülni fog.
Úgy tudom, még nem lettél hűtlen hozzám érzelmileg, mégsem írtál. Megtudtam, hogy anyukád a neked írt leveleimet nem adta át neked, hanem elrejtette. Attól tart, hogy elveszít, mert eljössz hozzám és nem lát többé, mert nekem most nem szabad hazatérni. Kaptam anyádtól egy levélfélét, melyben megtiltja, hogy kapcsolatba lépjek veled. Nagyon elszomorít, de nem tudok itt az idegen földön sokáig egyedül élni, ha nem kapok választ tőled, megházasodom, hogy legyenek gyermekeim, sok, mert nekem még testvérem sem volt. Szerettem volna, ha te lennél az anyjuk, de belátom, már késő. megismerkedtem egy német lánnyal, őt fogom feleségül venni. Tőled egy szép szerelmes vers néhány sorával búcsúzom.
isten veled!
A vers Dsida Jenő: Tavalyi szerelem című verse
„Emléke visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.”