Napkorong

Miért kell már megint haza mennem? – gondolta magában a fiatalasszony. - Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon és szólok neki, hogy jöjjön fel az emeletre.

Fél perc alatt lebeszélték az ügyet. Negyed óra múlva hallotta, ahogy szökken fel a lépcsőn. Nem tudott lassan járni soha, ehhez volt szokva. Talán azért is sietett mindig, mert nem szerette volna, hogy valaki meglássa. Bekopogott az egyetem eldugott zugában lévő szertárba. Ez volt a megszokott randizó helyük. A takarítónő ritkán jár errefelé, a hallgatók is csak néha-néha csellengtek ezen a részen. Leginkább csak akkor, amikor már nagyon cigizhetnékjük volt, akkor titokban kinyitották a szertár melletti ablakot és jóízűen eregették kifelé a füstöt.

Jóképű, magára sokat adó negyvenesnek számított a rektor helyettes. Biológiai tanulmányai repítették ilyen magasra, kiváló volt a szakmájában, ezt senki sem vitatta. Amúgy meg egy igazi falusi parasztgyerekként indult, az is a rosszabbik fajtából. Alulról jött és a mire felért a magaslatra, elfelejtette, hogy honnét is indult. Ezekből lesznek a leghitványabb emberek és a legrosszabb vezetők. A köszönés nála valahogy kiment a divatból, vagy benne sem volt, nem üdvözölt soha senkit. Öltözéke a huszonévesekével vetekedett, kizárólag márkás, drága holmikat viselt. Az autója többe került, mint egy középáras lakás a fővárosban. Az ilyen kocsival lassan közlekedni nem lehetett, csak száguldozni, mert hiszen pillanatok alatt gyorsult százra és nehogy már fékezni kelljen. Tartottak is tőle az ismerősei, nem szerettek volna találkozni vele a zebránál.

- Gyere már, annyira vártalak – nyitotta ki az ajtó a vörös hajzuhatagú nő. – Hiányoztál nagyon! Kezdjük el, mert nyolc órára otthon kell lennem, akkorra ér haza a férjem is.

- Most tudtam csak elszabadulni, volt még egy megbeszélésem a főnökkel. Ne haragudj Édes! - felelte a férfi és magához ölelte a nőt, majd lassan elkezdte vetkőztetni.

Tíz éve dolgoztak már egy munkahelyen, eleinte csak szemezgettek, aztán flörtölni kezdtek egymással. Két éve pedig szeretőkké váltak. Igen, csak szeretőkké, mert az érzelem hiányzott a kapcsolatukból. Viszont mindkettőjüknek szüksége volt a másik fizikai közelségére. A nőnemű lény olyan férjet fogott ki, aki igencsak nyámnyila egy alak volt, a házi papucs csak jelenthetett neki. Hiányzott belőle a vad férfiasság, az erő és a sárm is. A rektor helyettesben mindez meg volt. Viszont őt nem várta otthon fehérnép, már öt éve elvált emberként tengette az életét. Otthon csak az üres ház, az üres asztal és az üres ágy várt rá. Kolléganőjétől a testi szerelmet megkapta, már csak a gyomrának telítéséről kellett gondoskodnia.

Azt gondolták, hogy csak ők tudnak a kapcsolatukról. Ebben viszont nagyot tévedtek. Lépten-nyomon róluk beszélt az egész tanári kar. Összesúgtak a hátuk mögött és találgatták, hogy mikor buknak már le. Sok rosszakarójuk mellett akadt olyan kolléga is, aki megértette őket. Nyílt titok volt már mindenki előtt a titkos kapcsolat.

A fiatal tanerő fölött igencsak elszálltak az évek, kezdett vészesen ketyegni a biológiai órája. Az alamuszi férjecske vágyott már a trónörökösre és egyre unszolta aráját a kis bébi érkezésére. Felesége mindig kitalált valami indokot, hogy most éppen miért nem akar gyermeket szülni. Férje bekeményített és feladta az ultimátumot, ő már negyven év felé közeledik, itt az ideje az utódnemzésnek. Ha nem hajlandó a feleség szülni, akkor ő bizony elválik. Mit volt mit tennie a kicsapongó arának, be kellett adnia a derekát. Sajnálta volna veszendőbe hagyni a jól szituált férjét és titkon bevallotta magának, hogy a szíve mélyén már ő is vágyik egy lurkóra. Karácsony délelőttjén a terhességi teszt elszíneződött, este ezt kapta ajándékként a gyermekre vágyó férj. Addig is tenyerén hordozta asszonyát, de terhessége alatt még magasabbra emelte.

Nyár végére megérkezett a trónörökös a szülők legnagyobb örömére, egészségesen, életrevalóan. Arcvonásai a kismama rosszakarói szerint hasonlítottak a rektor helyettesre.