|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
_
András is azon töprengett, mivel kellene ezt a fülledt nyári estét eltölteni. Nem kívánkozott a lakásba bemenni. Végre megszületett benne a ragyogó ötlet.
Márta, Márta! - szólongatta a feleségét. Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit lemennénk a folyóhoz. Sétálunk, beszélgetünk egy kicsit a parton. Ott talán elviselhetõbb a meleg.
Márta elõször húzogatta száját, hogy a szúnyogok, meg hogy õ már fáradt, aztán mégis beleegyezett.
Komótos, kényelmes tempóban elindultak a nyaralók közötti keskeny kis utcánkon. Megnézegették az újonnan épült házakat, gyönyörködtek a szép virágokban, az ötletesen berendezett kertekben. Talán több mint félóra is eltelt mire leballagtak a folyóhoz.
A part még mindig tele volt emberekkel. Úgy látszik senkinek sem volt nagy kedve hazamenni és beülni a televíziók elé a felforrósodott lakásba.
Több helyen hangulatos kis tábortûz égett, és fiatalok beszélgettek, nevetgéltek mellette. Odébb egy zajos társaság folyóparti party-t rendezett. Csak úgy terjengett a sült szalonna illata, S a kedvüket nézve a sör sem hiányzott mellõle.
Márta lement egészen a vízhez. Beledugta az ujját. Finom langyos volt. Milyen kár, hogy fél a szabad vizektõl. Pár percig eljátszadozott a változatos formájú kavicsokkal aztán egy keveset sétálgattak fel-alá parton.
Gyere, keressünk valami füves helyet, ahol le lehet ülni. - szólt a párjához.
Választásuk egy hatalmas szomorúfûzre esett. Az öreg fa ott állt közel a vízhez. Ágai a földet súrolva csüngtek alá. Gyökerei, kiemelkedve futottak a föld felszínén. A lombok alá lépve barátságos kis kuckóban találták magukat.
András letelepedett, hátát nekidöntötte a fa törzsének és kényelmesen elhelyezkedett. Márta izgett - mozgott, itt nyomta ott szúrta valami, amíg meg nem találta a legkényelmesebb megoldást. Odaült András lábai elé. Kissé szétnyitotta a térdeit, és hátradõlt. Hátával, fejével belesimult az ölébe. Karját a combjaira fektette, úgy, mintha egy puha, kényelmes fotelban sziesztázott volna.
Hosszú ideig szótlanul üldögéltek. Nézték a vizet, és mindegyikük el volt foglalva a maga gondolataival.
Már tíz óra is elmúlt. Langyos esti szellõ lengedezett. Lábuk elõtt a folyó lustán, méltóságteljesen hömpölygött. Így sötétben egészen másnak tûnt. Hallgatag volt, mély, sötét és félelmetes. Nyoma sem volt a nappali, napfénytõl csillogó, ficánkoló kis hullámtarajokkal teli víznek. A levegõben érezni lehetett a nyári vizek semmihez sem fogható jellegzetes illatát. Úgy tûnt mintha egy hatalmas, puha, szuszogó élõlény hevert volna elõttük.
A vízparti bokrok felõl rekedt hangon hápogó vadkacsák érkeztek, és ringatózva úsztak el. Most minden veszély nélkül megtehették. Néha, hatalmas csobbanással estek vissza, a magukat a víz felszíne fölé dobó halak. Azt mondták a halászok, azért teszik, mert csak így tudnak a rabló halak elõl elmenekülni. Nyomukban, fodrot vetett a víz, és púpos hátú hullámok indultak el a part felé, majd ütemes loccsanással nyújtóztak ki a fövenyen.
András és Márta halkan beszélgettek. Ismert, százszor elmesélt dolgokról. Ifjúságról, gyerekkorról, és mind azokról az emlékekrõl, amelyeket ez a hangulat, az este, a víz felelevenített bennük.
Valahonnét kellemes, régi sláger zenéjét hozta a víz. Egy ideig hallgatták, aztán egymásra néztek, és elkezdtek nevetni. Mártában csintalan hangulat ébredt.
- Nem kérnél fel egy táncra? - kérdezte. Felcibálta Andrást a földrõl, átölte a derekát és mulatságosan illegette magát. András szabadkozott:
Hagyjál már! Tudod, hogy nem szeretek táncolni. Tiszta bolondnak néznek bennünket, ha meglát valaki.
Ki látna meg? Ez alatt a fa alatt, és ilyen késõn? Nincs is itt már más csak mi.
Márta abbahagyta az ugratást, még mielõtt elrontja vele a férje kedvét.
No gyere, te nagy táncos, menjünk haza, mert megesznek a szúnyogok.
S azzal a mozdulattal karon fogta élete párját és lassan beszélgetve elindultak fölfelé. Azt azonban egyikük sem mondta ki, mennyire jól esett ez a nyugodt, kettesben eltöltött két óra hossza, csak érezni lehetett talán. Kicsit több volt a türelem, és egy kicsit melegebb volt a szó.
|
|
|
- június 24 2008 09:01:09
Jaj, kedves Zsuzsukám, de gyönyörûen írtad le ezt a két órát!
Mert nem is az a lényeg, hogy ez a pár ott töltötte el az idõt, békességben, nyugalomban, hanem ahogy leírtad, az számomra mindennél többet ér ebben az írásban!
Táncolás nem volt ugyan, - és itt lehet érezni, hogy a Nõ többször szeretné, ha táncra kérnék, és szeretné többször megismételni, s átélni a régi pillanatokat, mint a férfi!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
